Messzi távolban a köd gomolyog,
lopódzkodik csendben, és becsorog
szívbe, lélekbe, hol ezer virág;
szemnek is kedves, tarka színvilág.
Ködhomályban baktató kisdiák,
kacskaringós utak, ködök lilák…
óvtak, vigyáztak anyai imák;
…homályba vesztek a haramiák.
Fátyolba borul, távol ring a múlt,
nem kanyarog már az a dűlőút,
hol megrakott málhás szekér halad:
rajt` üvegcserepek… s egyéb kacat.
9 hozzászólás
Kedves Ida!
Olyan szépen ´emlékszel´!
Halk,gyengéd melankólia,tele szeretettel írásod!
Nagyon tetszett!
üd:sailor
Köszönöm kedves soraid, sailor!
Örülök, hogy tetszik.
Szeretettel!
Ida
Drága Idám!
Ez valami gyönyörűség!!!!! Szívből, szeretettel gratulálok és ölellek: Zsuzsa
Köszönöm szépen, drága Zsuzsám! Igazán jólestek kedves szavaid.
Ölellek!
Ida
Drága Ida !
Elvarázsolt versed hangulata, messze tájon bolyongtam, mígolvasta.
Nagyon szép !!!
Szeretettel ölellek: Zsu
Köszönöm, drága Zsu, hogy rábukkantál erre a versemre (nem sokan találták meg :)).
Annak még inkább örülök, hogy szépnek találod.
Ölellek!
Ida
Gyönyörűségében is élethű érzések.
Szeretettel gratulálok kedves Idám: Ica
Köszönöm szép soraidat, drága Ica!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Nem találtam meg egyiket sem lehet már túl késő van a keresgéléshez!
Ajánlottál pár prózát.Jó ez a vers.Különös és megnyugtató.
Szeretettel:Ági