Azt gondoltam,
hogy hitem megingathatatlan,
ám tévedtem –
miközben ujjaim közt morzsolódott az idő,
szilánkokra törte
a hallgatás.
Hogy visszakapjam Isten adta jussom,
kimondom,
amit magamba tuszkoltam annyi éven át.
A tanítás küldetés,
pedagógusnak lenni kiváltság,
és nincs oly hatalom,
mely felülírhatja ennek igazát.
Most
szorítást érzek mellkasomban,
fáj,
hogy összedőlni látszik, amit megálmodtam,
évtizedek során építettem
tégláról téglára,
de büszkén emelem fel a fejem,
mert kincsként őriztem,
ápoltam
nagyapám hagyatékát,
a hivatást,
és ez a vérvonal utódomban folytatódik.
Szükség van újult erőre,
felpezsdülésre,
érző, gondolkodó tanítókra,
akik elég bátrak valódi tanítónak lenni,
hogy meggyógyítsák
ezt a nagybeteg világot.
Repüljetek hát, ifjú Titánok,
növesszetek erős szárnyakat;
óvjátok,
ne engedjétek, hogy tövig nyessék,
mert
megcsonkolt szárnyakkal
nem emelkedhet magasba a lélek.
Ne feledjétek,
mindig első a gyermek,
belőlük épül a jövő,
melynek sorsa a ti kezetekben van!
Én elfáradtam, megpihenek.
Szeretném hinni,
hogy utam
nem volt hiábavaló.
13 hozzászólás
Szép, fájdalmas segélykiáltás!
Megrendülten olvastam.
Szeretettel ölel: Ildikó
Szia Ildikó! 🙂
Fájdalom is van benne, útmutatás és hitem.
Köszönöm szépen, hogy beleéreztél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Csodás verset írtál a hivatásodról. A pálya végén jön az összegzés, megérte? Jól csináltam?
Aztán útravaló a jövő pedagógusainak! Remekül írtad, mi a mi, pedagógusok feladata. Amikor búccsúzunk a pályától, akkor is hűek maradunk az elveinkhez, a gyerekek a legfontosabbak, mert igen! Ők ápítok majd a jövőt, és nem mindegy kitől tanulnak és az sem, hogy mit.
Gratulálok! Nagyon szép, és megható verset írtál. üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Az utóbbi években elég sok keserűség ért, többször is megfordult a fejemben, hogy feladom, de a hivatástudat győzedelmeskedett.
Te is tudod, ha valaki elkötelezi magát a pedagóguspályán, az komoly szándék – még akkor is, ha olykor kezdi elveszteni a hitét, és ezt nem a gyerekek okozzák.
Szükség van utánpótlásra, de vajon akad-e elég elég elhivatott fiatal, akik jelenlegi körülmények között képesek lesznek olyan magasra szárnyalni, mint a mi generációnk?
Mások a feltételek, megváltozott a világ. Hogy mennyire, azt saját összefoglaló csokromon keresztül is látom. Ide is fel akartam tenni, de nem illik egyetlen kategóriába sem. Talán a versek/egyéb megfelelő lenne. Ha lesz egy kis időm, pótolni fogom, mert nekem is jó, és másoknak is ad egy képet.
Első a gyerek és a ballagási műsor. Most ebben vagyok, nyakig. 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a vers. Kiszaladt belőlem.
Köszönöm, hogy jöttél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nem, minden bizonnyal nem volt hiábavaló. Te mindent megtettél, amit tehettél, sajnálom, hogy leteszed a lantot. Bár azonnal bocsánatot is kérek, hát hiszen, ha elfárad az ember, nem tehet mást, jár a megérdemelt pihenés. Bízom benne, hogy több időd lesz az irodalomra. Többet olvashatunk tőled. (Látod, milyen önző vagyok), de eljön a nap, mindannyiunk életében, hogy át kell adnunk a stafétabotot az utánunk jövőknek. Bízunk bennük és hinnünk kell, hogy nem vallanak kudarcot és teszik, amit tenniük kell.
Nagyon szívet melengető, ugyanakkor megható ez a versed.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida! 🙂
Nem teszem le a lantot, sőt, ezután pengetem igazán. Életbe léptetem az energiamegmaradás (és saját megmaradásom) törvényét, miszerint: az energia nem vész el, csak átalakul. 🙂
Olyan területen fogok tevékenykedni, ahol nem nyesegetik a szárnyaimat, így az energia akár hatványozódhat is. Ezt a területet irodalomnak nevezik. Nem kellene átadnom a stafétabotot, de egy év szünetet mindenképpen tartok. Közben kiderül, hogy képes lesz-e felülírni a toll a katedrát. A kettőt lehet kombinálni is, de most hatalmas levegővételre van szükségem, amíg nem késő.
Köszönöm, hogy átérezted a versemet. Nem kifejezetten búcsúzó, inkább mérlegelő, jövőbe tekintő és pihenni vágyó. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin1
Egy nagyon mélyröl jött írás!
Tulajdonképpen saját magadat értékeled,az elértek
fényében!
Mikor mindent megtettünk,ami megtehetö,akkor látjuk,
hogy nem csak tölünk függ minden.
A körülmények és ezer más elgáncsol!
Ihletes soraid azt sugalják,hogy nam adod fel!
Egy pillanatnyi megtorpanás csak…
Annyira hiszel hivatásodba,hogy soha nem adnád fel!
Nagyon,nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor!
Szép napot!
Szia sailor! 🙂
Minden művem mélyről jön, másképp nem tudnék írni, nem is lenne érdemes. Tudod ezt, mert a te verseid is így születnek. 🙂
Amit ebben az üzenetben megfogalmaztam, nem nevezném pillanatnyi megtorpanásnak, mert határozott lépésekkel haladok célom felé. Ez nem más, mint egy kicsit magammal is törődni. Önző leszek, az irodalom felé fordulok.
Nemsokára itt is gyakrabban és hosszabb ideig tudok majd jelen lenni, hiszen a saját művek írása mellett fontosnak tartom azokat az irodalmi portálokat, ahol aktívabbnak kellene lennem.
Ez nem hűtlenség a hivatásomhoz, hanem hűség önmagamhoz.
Örülök, hogy tetszett a versem.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál soraimon! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gyönyörű verset írtál.
Átéreztem soraid.
Gyönyörű szakma ám nem könnyű. A végére pedig elfárad az ember.
Gratulálok:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Elfáradunk, mert nyesegetett szárnyakkal nem könnyű repülni, pedig az szükséges a töltődéshez.
Köszönöm szépen, hogy gondolatokat hagytál itt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Tökéletesen egyet tudok érezni veled. Bár amikor még én voltam aktív, megtehettem, hogy leráztam magamról mindent, amit a körülmények kényszerítettek volna rám. Ha becsuktam a tanterem ajtaját, ott az történt, amit én láttam jónak, és amit többnyire a gyerekek is elfogadtak. Ma már ezt nem tehetném, és bármennyire fáj is, hogy sok dolgot már nem mondhatok el a tanítványaimnak, jó, hogy így alakultak a dolgok. Ma már az adott körülmények között nem tudnám csinálni, csak ha meghasonlanék önmagammal. Eredményes munkát kívánok neked az irodalom terén. ami tulajdonképpen nem is munka.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Nekem is megadatott, hogy amikor becsuktam a tanterem ajtaját, kívül maradt minden probléma, de minél több új "találmányt" eszelnek ki, annál jobban korlátozzák a pedagógus szabadságát. Ha ez így folytatódik, a fiatalok hamar kiégnek, elhagyják a pályát.
Egyetértek veled. Jelenlegi körülmények között valószínűleg én sem választanám ezt a szép hivatást, mert épp a hivatás lényege veszik el.
Köszönöm szépen, hogy velem gondolkodtál, a jókívánságot külön is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Jav.:együtt tudok érezni, és egyetérteni.