Anyám mindig ünnepre terített
s mérges volt ha a grízgaluska
megfolyt, a pörköltből a
csontosát magának válogatta
apám mindenhez kenyeret evett,
nekem úgy magyarázta, hogy erre
a háború tanította, s a morzsát
mindig a tenyerébe söpörte
kézzel hímzett terítő vetett
rojtokat előttünk, csíkozott
tányérok ontottak illatot, s mert
anyám kérte: előlem minden elfogyott
add Isten még egyszer azt az ízt,
azt a mosolyt mi asztalunkhoz ült,
kérem vissza a régi gyermekkort,
ami sajnos réges-rég messze repült
2 hozzászólás
Szia! Vajon gyerekkorunkban is azt éreztük, hogy minden szép és jó körülöttünk? Vagy annyira rossz lett felnőni, hogy ahhoz képest volt jobb minden? Az asztalunkhoz ült mosoly tetszik. Az utolsó sor egy kicsit -már megbocsáss!- frázisszerű. Főleg a messze repült kifejezés.
Üdv: Kati
Szia.
Nekem csodálatos gyermekkorom volt. Szegények voltunk, de anyám tényleg csodákat művelt a konyhában, apám ha nem a munkahelyén volt akkor egy kertet gondozott, amit aztán megvettek a házzal együtt. A Holt-Tisza parton nőttem fel, a Szandai rét mellett. Reptér a szomszédban, víz, úszás, erdő stb. Kell szebb?
Az utolsó sor már úgy marad. Lehet frázis is, de IGAZ…és ez a lényeg.
üdv
– i –