Nézd csak!
Sárgába öltözve állsz előttem,
s ki tudja igaz vagy-e, vagy
képzelet, talán másé is, ha igen,
vagy nem is árny, csak
sanda gyanú vagy, szürke képzet,
akár hazug igen, ha tényleg a hitem
képviseled, vagy ütem vagy, ami
mögöttem liheg szüntelen,
mert nem tehet mást, csak
kísérthet hűtelen.
Kacagj még nekem
rettentő álmokat,
s nevesd csak ki lelkem,
ha szédítő ámulat,
amibe ragadt szegény
meglepetten,
meztelen.
Én az élet minden mocskát
emelt derékkal vittem
helyetted, s íme, a dukát,
mit kapok most érte,
ócska már és rozsdásodó,
de Te, igaz, nem lehetsz
más, csak megint új és való?
Ne is sérts meg azzal,
hogy álmokat ígérsz, szép szót,
meg hát, úgyis meghagyom
majd neked az utolsót…
Persze csak is, mint örömöt,
mert mást, nos, nem is mernék,
és nem is akarok.
De tudod, Kedvesem,
egy csodálatos nyelvet
beszélünk, mi ketten,
és lenne egy gondolat,
az utolsó mit mondok,
Hogy te vagy
az egyetlen ok
amiért én
egyáltalán
vagyok.
Támasszatok fel,
ti bágyadt angyalok,
vagy eresszetek szabadon,
mert lassan elfogyok…
Persze azt már nem éreznétek,
ha közületek lennék egy,
vagy ti lennétek Mózes,
én pedig a Hóreb-hegy.
Ti akkor sem mertek majd
felnézni énrám, ha
mindenki látott már
mindenkit tisztán.
Csak bogozzátok ki lassan, tétován
beragadt szalagját az emlékeimnek
– s rohadjatok el a kétség mámorán!
Feketén pusztuljatok hát bele
– és higgyétek, hogy drágán -,
mert nem maradt más
hit nektek a végére,
csak a bosszúnak
ez az összeesküvése.
Lassú halál ez,
és nem ad többé soha
nyugalmat semmihez.
Ne lássátok soha,
amit most én látok.
Csak temessetek oda,
ha holnap majd meghalok.
2 hozzászólás
Elgondolkodtató. Örülök, hogy írsz, és olvashattam ezt, Chris 🙂
Örülök, ha megfogott, igyekszem csinálni továbbra is, és köszönöm, hogy olvastál! 😀