Nem tudom láttam-e egyáltalán a hálószobát,
de az előszobát is nagyon szerettem,
földön ülve teázni veled.
A szőnyeg színei szeles őszbe fújtak.
Neked mindig a hátadat érte, nekem a szemem csípte
de nem zavart a folytonos ajtónyikorgás.
Te négy cukorral adtad, én kettővel itattalak.
Most mindketten tiszta feketén kortyolhatjuk.
Talán az elején kellett volna kivilágosítani
(még ha arcunkon tükröződik is fanyarsága)
és most közös ábrándjainktól ittasulhatnánk.
1 hozzászólás
Kedves Sanna!
Nagyon tetszett a versed, bár az utolsó előtti strófa számomra nem egyértelmű. Könnyen lehet, hogy ez egy olyan személyes élményed, amit nem érthet kívülálló, csak Te és a valaki. Az Utolsó sor különösen tetszik!
Üdvözöl
Bettina