Lehoznám érted a tetőnek moháját,
lenyelném miattad sörök armadáját,
száműzhetnének a sugárzó Caprira,
s lepirulhatnék ott, mint fénylő nap fia.
Földközi tengerbe vetném magam érted,
hűsölni napozás után súlyos végzet,
nyakamba szakadna egy jachtkirándulás,
ezt nem tenné meg érted talán senki más!
Lemondana rólad az én szívem, habár,
szaggatná a kínzó, veszedelmes magány,
de hogy a számodra életben maradjak,
szeretőt keresnék egy hétre magamnak.
Éberen őrizne, gondozna az ágyban,
mellém bújva, nehogy felszökjön a lázam,
fülembe suttogva forró leheletet,
nehogy elhagyjon a lélek ott engemet.
Érted vállalnám fel eme áldozatot,
amit még szerelmes ember nem hozhatott,
s úgy mennék én hozzád megújult szívemmel,
lelkemben fellobbant forró szerelemmel.
Milyen egy lovagnak, olyan szívem, Mása,
benne lobog lelkem forró vallomása,
felvállalok érted sok-sok száműzetést,
így lehetne kettőnk jövője oly mesés!
5 hozzászólás
Kedves Albert!
Valahogy Te a versekkel, hogy reggel megmozgatod a kisujjad, s máris készen van,
ráadásul hibátlanok, remekül elszavalnám valamennyit, s bármilyen formában, de mind
remekül hangzana. Honnan tudsz ennyiféle témát találni?
Eme legutóbbi humoros versed is remekül hangzik.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Vannak versek valóban, amik könnyen jönnek, de van olyan is, amellyel több gondom is van. A gondolat ha megfogan fejemben, mint ötlet, akkor addig variálom a szavakat, sorokat, amíg meg nem találom a legmegfelelőbb kifejezési formát, ritmusképletet és szótagszámot. Ettől nem tágítok és ha nem tetszik az eredmény, akkor kidobom az egész versszakot akár, és újra kezdem. Aztán versszakonként átnézem, s lementem. Egy fél óra múlva elolvasom, mint valami ismeretlen verset, hiszen még az is valóban, s ilyenkor jobban észreveszem, hogy hol lehet még javítani. Egy-egy kifejezést kicserélni, vagy tökéletesíteni. Ha nem érzem a rímeket elég jónak, akkor még átírok akár egy fél versszakot is, s ilyenkor már elfogadhatónak tartom a művet, tehát végleg lementem.
A témák azért változatosak, mert sok minden érdekel, talán egy kicsit polihisztori módon is.
Üdv. alberth
Bár mondják, hogy akit sok dolog érdekel, az nem lesz igazán mester egy dologban. De én ezt nem bánom, mert minden ismert témát lehet további ismeretekkel bővíteni, csak türelem, kitartás és idő kérdése. Aztán van miből merítenem a versíráskor, mert mindig ugyanarról írni unalmas.
Szeretném persze prózában is kipróbálni magamat, mert még iskolás koromban közkívánatra fel kellet olvasni az osztálynak az irodalom dolgozataimat, stb. Azóta azonban nem volt még időm egy terjedelmesebb novellával, vagy regénnyel próbálkoznom.
Üdvözlettel: alberth
Albert, ez nagyon-nagyon jó!
Megnevettettél. Köszönöm, mert rám fért.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm a visszajelzést! Remélem, találsz még a verseim között olyat, amely a későbbiekben is felvidít.
Üdv.: alberth