Hatalmas vágyakozás, egy rövidke pillantásba zárva,
Észrevétlen fúródik belém, mint nyíl a céltáblába.
S ahogy a gondolattól igyekszem szabadulni szüntelen,
Mint áldozat a pókhálóba, gabalyodom beléd egészen.
Már érzem, ahogy lábaim, mint pálcikák csuklanak össze,
S mintha életem egy szempillantás alatt szilánkokra törne…
Mi fontos volt, akkor feledhetővé fakul , s oly feles'…,
S a céltalan semmiben bízva lelkem új értelmet keres.
De miért? Mondd, miért hiteted el, hogy fontos vagyok neked,
Hiszen ha a perc múlik, létem megsemmisül… talán élvezed???
Mikor viszonoznám az érzést, eltűnsz egyszer csak,
Ne kínozz! Érezlek, nem lehetek süket, és vak!
Mert ha újra jössz, arcodon ismét mosoly suhan,
Kék szemeid rám emeled,… s már tudom, hogy… végem van…
9 hozzászólás
Csodaszép vers
gratulálok
Szép gondolatok szépen kifejezve, nekem egy kicsit hosszúnak tűnő (18 szótag) sorokban.
Gratulálok. a.
Versedben valóban nagyon szép szavakat használsz, a tartalma engem megatott.
Azonban egyetértek anonius-szal, mert rövidebb sorokkal azt hiszem, többet tudnál elérni.
Szeretettel: Kata
Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Már jobbakat is olvastam verseid közül.Itt főleg a hasonlatok zavartak.
Kedves Ildikó
Szerintem is vannak jobb verseid, de ezzel sincs külnösebb probléma A hosszú sorokkal sincs gond, de az utolsó versszak nagyon sűrű és így nehezen értelmezhető, vagy csak én vagyok lassú. A hasonlataid szerintem jók.
Gratulálok!
Üdv. Metal Koala
Szija Ildikó:)
Örülök, hogy láthatom, hogy milyen szép verseket ír a volt általános iskolás informatika tanárom. Pusza neked. Iwiwen megtalálsz ugyanezen a néven magadnál.
szióka
Tetszik.
Üdv,Kelemen
Te belém látsz??????:)))
Gyönyörű…