Az én magyar napom II.
A múlt heti szombati magyar napomon
szerettem volna újra magyarosan enni,
de nem volt már semmi itthon az asztalon
elkellet hát mennem, valamit enni venni.
Egy csomag tojás, két szép szelet szalonna
este nekem, az lesz a mesebeli vacsora,
sült szalonnát, azt már régen ettem volna
két tükör tojás, és egy borral telt csutora.
Fizetni sietek, sorba állok némán
mennék, mert hív a tervezett szombati kaja,
de előttem egy anyóka, csak áll ott bénán
némán néz, talán pénzzel van valami baja.
Egy csomag tojást vett, két kicsi kolbásszal
kezében egy kopott Tíz frankosat tartott,
nem hitt a szemének, nem hitt a kasszának
mert a kassza: Tíz Frank és Husz Rappent mutatott.
Kasszás hölgynek a barátságos mosolya
anyóka ijedségére semmit sem hatott,
szemei rebegtek, a szíve az háborgott
míg kezével lázasan, zsebében kutatott.
„Több pénzem nincs nekem, „ – szemlesütve mondta,
„Akkor az egyik kolbászt, tessék vissza tenni!”
„Férjem éhes, egész nap a kertben ásott,
ha kolbászt vissza teszem, mit adjak neki enni?”
„Nénikém, — mondja, önnek mi kellene még?
Ez az Úriember itt, nem várhat holnapig!”
„De az várni fog,” – mondtam, „ ideje, van neki elég,
ha segíteni tud, vár ő az az örökké valóságik is!”
„Tojást, a kolbászt, és még egy jó üveg bort
vegye a szalonnával, mindet egy számlára,
fizetem azt is mit anyóka vásárolt,
a pénz anyó, tegye el, a holnapi kajára.
Fogyasszák egészséggel, fáradt párjával,
ha az ember nem éhes, boldogabban élhet,
ha a borból megisznak, egy-két pohárral,
mindjárt édesebb lesz, ez a bolondos élet!”
Nem maradt több pénzem, hogy nekem is vegyek valamit enni
haza kellett mennem, mert nekem is kellet valamit enni venni,
mire vissza értem a bolt már becsukott, be sem tudtam menni:
Második fityóka pálinkát otthon, nekem éhesen kellet lenyelni.
Mucsi Antal-Tóni 2009 Május 18
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
És milyen édes lehetett az a pálinka. Micsoda nagy öröm segíteni, úgy adni, hogy nem várunk érte viszonzást.
Két embert tettél boldoggá, sőt, ha téged is hozzá számollak, akkor hármat.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…üdv Tóni…