Belebújok most e pillanatba,
hol szótlanságod csendje
álmodozik karjaimban.
Lebegő életforma lett.
Zarándokol a vágyam,
mint síró szárnyú madárraj.
Csókod éget, ha nem is érzem
lángját a szenvedélynek.
Hiába mondod, hogy ajándék vagyok,
s a bánat felhőből kicsomagolsz.
Szétszórt aprópénz vetett ágyamon-
Béna görcs szorít, üres hajnalok.
11 hozzászólás
Kedves Ica!
Átérzem versedet. Fájó pontokat rejt ez a szerelem.
(persze lehet csak én gondolom)
szép vers!
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Jól érezted ki a versből a fájó pontokat.
Ez egy rejtélyes nagy szerelem…volt.
Ölelésem: Ica
Kedves Ica!
Szerelmes versedből bánatod érződik. Elmúlt szerelem – mindig bánatos. Hagyd a múltat, ne bánkódj azon, ami már nem jő vissza. Jó, hogy kiírtad magadból, de inkább nézz jövőbe, ami újbb érzemeket hoz Neked.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A legnagyobb boldogságban is ott a bánat csírája.
A nagy szerelmek soha nem múlnak el.
Szeretettel láttalak a versemnél: Ica
Kedves Ica !
Fájdalmas versed gyönyörű szép, mint mindig.
A szerelem…el kell engedni a rossz emlékeket, s a jóból táplálkozni .
Szeretettel ölellek: Zsu
Kedves Zsu!
Úgy érzem ez maradt nekem. Sorsommá vált ez az örök nagy szerelem.
Ölelésem: Ica
Kedves Ica!
"Csókod éget, ha nem is érzem
lángját a szenvedélynek. "
Tetszik ez ellentét.
Szép versedhez gratulálok.
Noémi
Köszönöm a gratulációdat kedves Noémi.
Szeretettel: Ica
szépséges, képies, érezhető. szeretettel
Kedves Andy!
Köszönöm soraidat. Jólesik nekem.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Gyönyörűen fájnak a soraid..
Síró szárnyú madárraj, hmm, imádom!
Köszönöm az élményt!
Szép estét: C.