Itt az ősz, már pár falevél jelezte.
Zöld virágládákban a szép virágok,
nem rikíthatnak, fejüket lehajtják.
Bús a darázs is,
mert kiszáradt mind a szirompohárka,
s nem melenget már a Nap. Éles árnyak
intenek: reggelre fagy érkezik, s már
újra hideg lesz.
Nézd, az Ősz pár hullt falevéllel indult,
s ráterült immár az egész lakásra.
Féktelen tánccal veszi birtokába,
s ropja duhajként.
Sárga birsalmák viaszán viharzik,
végül álmát megleli egy dióban.
Én megettem most e diót, s az Ősszel
összemosódtam.
4 hozzászólás
Nagyon szeretem a szapphói stófát 🙂 Kellemes a versed, a végén pedig mosolyt csaltál az arcomra… találó a cím is 🙂
Szeretettel: Mónika
Köszönöm, kedves Mónika! 🙂
Található itt még néhány szapphóim! 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves – szépen fested meg az ősz jöttét, jelenlétét. Az utolsó versszak különösen tetszik!
Gratulálok, Magdi
Nagyon szépen köszönöm, kedves Magdi!