Anyám, nem írtam verset neked,
mikor éltél,
nem dicsértelek senkinek,
mint minden szokás szerint…
nem sirattalak, nem fogtam ráncos kezed,
pedig szeretted volna…
szeretted volna, hogy ott legyek,
utolsó órádban, hogy legyek még
a gyermeked!
Milyen bűnt követ el az ember
mikor saját útjának nekivág,
és próbálja a szeretet terhétől
szabaddá tenni önmagát?
és téged is felmenteni, mint szerető
angyal-anyát!
De nehéz megküzdeni e kettős
érzés erős hatalmával,
de nehéz elszámolni a gyermek-lélek
felnőtté vedlett ólom-súlyával…
Életedben sosem tegeztelek,
de hogy kínosan szerettelek,
azért tudom, mert nincs pillanat,
mikor ne érezzem piros fejkendőd
illatát, tapintását, rojtjai simogatását!
Azzal feküdtem, azzal keltem,
mindig az altatott el mélyen engem…
Hol lehetsz? már rég agyagban
foglaltak az elmúlás törvényei…
Mit mondanál? ma ez az értelmetlen
valóság kibukó bűnei fölött
hogyan sopánkodnál?
Ugyan mit mondanál te, aki
mindig a szeretet tetőfokán voltál,
a békítő, a világszépítő, megértő
jóság!
Ugyan, mit mondanál, e furcsa
világ fölött hogyan siránkoznál?
Vagy csak mosolyognál, mint mikor
nadrágszakadásom számodra nem volt
csak egy csínytevés,
mikor a tehenek szarvai szétszaggatták
ingemet, csak nagyokat kuncogtál
kis koszos kötényedbe…
Hol találom azt a piros bajuszkendőt,
kinek mondjam most már:
Ne bántson, csicsés anyukám?
hol találnám a te törvényeid szerint
a világ megnyugvását?
Mondd, anyám, hol van a túlvilág?
Mondd, hogy ugye, nincs, nincs, nincs!
Csak az emlék van, csak az marad
mindannyiunk után…
Ha még lesz,aki emlékezzen ránk!
2023 ápr. Bordány
10 hozzászólás
“Ugyan mit mondanál te, aki
mindig a szeretet tetőfokán voltál,
a békítő, a világszépítő, megértő
jóság!”
Megrázó sorok. A lelkiismeret megszólal és ami addig láthatatlan volt, az láthatóvá válik. Mégis, hiszem, hogy azt mondaná, “tudom fiam, hogy szerettél, akkor is, ha szégyellted az érzéseid kimutatni és nyugodj meg, van mennyország, ahol nincs bánat és könny.” Azt szeretné, hogy boldog legyél.
Szeretettel: Rita
Kedves Gusztáv!
Hihetetlen erejü írás!
“Ugyan mit mondanál te, aki
mindig a szeretet tetőfokán voltál,
a békítő, a világszépítő, megértő
jóság!”
de az egészet lehetne idézni!
A befejezés meg
különösen megrázó!
ElIsmerésem!
Üdv:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor! Köszönet Neked, hogy olvasod verseimet!
Szeretettel:Gugi
Drága Rita! Véleményed mindig fontos nekem!
Köszi:Gugi
Kedves Gugi!
Nagyon örülök annak, hogy a régi HM-esek közül már többeket is felfedeztem.
Szeretettel: Rita
Hasonló érzés, kedves Rita. Szeretettel g
Arany vagy,bárki legyél! Örültem Neked, véleményed fontos!
Szeretettel:Gugi
Kedves Gugi!
Megható. Igazi vezeklés ez az érzés.
Szeretteink szeretetét és törődését, elvesztésük után, talán még fokozottabban érezzük.
Szívszorító az első versszak… és az egész emlékezésed.
“a békítő, a világszépítő, megértő
jóság!” örökre veled maradt.
Szeretettel: Vox
Kedves Gugi,
már sok verseddel találkoztam, de mindegyik közül ez a legszebb.
Természetes folyam, mely akadályok nélkül árad, magával sodorja az olvasót is.
Nagyon mélyre mentél, lelked legféltettebb, legtitkosabb szegletébe, és ezt megmutattad nekünk.
Csodálatos gondolatok, őszinte fájdalommal átitatott gyönyörű vezeklés. Megérintett.
Örömmel olvastalak – még akkor is, ha közben összeszorult a torkom, könnyes lett a szemem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
De drága szavak! Már sokan sírtak, de ez nagyon a szívemhez került, igaz
tehetségtől ilyen véleményt!!! Köszönet Neked!
Tisztelettel:Gugi