tördeli a fákat,
halálra itélve ezzel
sok kis ágat.
Aki most letörik
annak nincsen világ,
többé már nem nyilik
rajta sok kis virág.
Miért korbácsolod
fel a tengereket,
miért nyomorítod
igy az embereket?
A szellőt szeretem,
téged ki nem állak,
mert éppen olyan vagy,
mint egy bősz vadállat.
Tünj el a világból,
nekem nem hiányzol,
rabló vagy te bizony,
rabló a javából.
7 hozzászólás
Nagyon szépen raktad össze! Tényleg jók a rímek, és a legjobb, hogy tökéletesen magam elé tudtam képzelni amit leírtál. Igazán szép vers. Gratulálok: A.
Szerintem is nagyon jó lett! 🙂 Poppy
Nagyon jól kífejezi a vers az érzelmeket. Nagyon jó lett:)
Hát igen, a vihar… Senki sem rajong érte (pedig bizonyos funkciót az is betölt világunkban) jó lett a versed.
Szia! Teljesen magam elé tudom képzelni a verset, élethű. Különösen tetszik a nyomatékosítás a vers végén.
Szép!
Tetszik.
Üdvi: dp.
bár a természeti képekért nem rajongok, azért egész jó. jobban mondva azért nem rajongok, ha arra épül a vers, mindegy. tudom, attól még lehet valami szép.
/az utolós vsz.-ban picit elüt a rím, igy> így)
Nola