Villanás

Lefekszem egy nyugodt éjszaka,
sem odakint nem tombol vihar,
sem idebent, lelkemben,
ahogy lehunyom a szemem.

Hirtelen hatalmas fénysugár
robban az ablakomon át,
éjjeli néma ragyogó villanás,
átölel egy hosszú pillanatra
csókot lehel ajkamra, majd
erővel karomba mar ?
fájdalmam hangtalan,
s csak nézem a búcsú
nélkül szökő apró szikrát,
ahogy mosollyal kiugrik a
szabadba, hol valaki más
várja.

Tudom, hogy még visszatérsz?
Emlékem vagy,
egy villanás örökké,
mit senki nem vehet
el tőlem soha.