Térdre omlott a lovag,
csörrent fáradt páncélja,
sárba csobbant a térde,
s metsző, kemény bánata
kifolyt lassan zokogva.
A szél, ha lassan élni kél,
ezernyi hajat lenget.
Szőkét, barnát, mit a vér
egyen-vörösre festett.
Acéltestek hevernek,
finom láncing fonódik,
s üres nyergek takarják
az elveszettek lovait.
Törött élet s néma gyász
nyitott szemmel földet néz,
hideg ajka szürke már,
fűcsomóba mar a kéz,
s rongyos lelkük visszanéz.
Térdel nyakig süllyedve
a halál mocsarába
a jó lovag, s, oh, szeme
nem lát már csak vérködöt.
Kardja rideg, zord halál,
a csatahév kit megtalál
holt testek párájánál,
acél szívben nyugszik már.
Tonnányi vas szerteszét,
gyarló élet valaha,
ki élt ki halt a hazáért,
s már nem tudja, mily hős volt
a szabadság zsoldosa.
6 hozzászólás
Csak a végén olvastam el a megjegyzést, és egészen addig másra gondolta…
Gy.
Kedves Davey!
Ne bánkódj, hogy ma ez a vers került fel, igazán büszke lehetsz rá. Az első versszaknál már elámultam, annyira jól szemléltetted 4 sorban a vereséget, a véget, hogy tovább nem is kellene olvasni, de mégis folytattam…és döbbenetes kép tárult elém az "élet csatatere"a visby csatával párhuzamot húzva. Gratulálok a munkádhoz, s nagyon várom a holnapi versedet is. Valóban kár, hogy egy nap csak egy alkotást lehet feltenni, én is mindig sürgetem az időt:))
Kedves Davey!
Ez páratlanul szép lett.
Nagyon jók a versképek, szinte magam előtt láttam az egészet.
Őszintén gratulálok: A.
Mire gondoltál Gyömbér?
Ismét csata.:) Nagyon szemléletes. A 2. és az utolsó versszak különösen tetszik!
szia Davey!
remekül összeszedett vers!!
szinte filmszerű, ahogy az egyes versszakok
peregnek egymás után.
a strófák formaisága, a szerkezet pedig
még húz is egyet a versen plusszba!
üdv.
leslie