(suggest murder before twilight)
öld meg a színeket
a köd nem teszi meg helyetted
a következő lépést
mi lenne, ha ma nem lenne
híd kettőnk között?
öld meg a csendet
a város zajos, macskakövön lépkedek
van mindenhol egy hely
ahova el lehet bújni, ahol a csend
a szívdobbanásom visszhangja
öld meg a párbeszédet
egy disznó viccel, egy kérdőjellel
egy ottfelejtett koszos sírással
narancsot húzott maga után a szó
öld meg a mát
ez volt az utolsó
16 hozzászólás
Itt az áll fent: "még nem szavaztak erre az alkotásra" Nos, hadd legyek én az első. Nekem ez VERS. Vagy másképp: nekem ez a vers, hátborzingatóan átütő egyéniség, egészen mélyről feltörő indulat, gyilkos ösztön, józsefattilás világfájdalom. Tetszett!!! -én
Merész vagy 😉 🙂 Azért, mert bátran hozod az kortárs modern formát, annak ellenére (vagy azzal együtt), hogy nem mindenki fogadja be a maga idejében 🙂 Én azok közé tartozom, akik szeretik (írom ezt annak fényében, hogy jól ismerem a versírás korai és kevésbé korai hagyományait). Szeretem, mert érdekesnek találom, mindig találok egy-egy ilyen versben valamit, ami megmosolyogtat, ami lelkesít, ami elgondolkodtat, megtalálom benne a művészetet, mert ott rejlik, bizony! Miközben olvastam, nem egyszer felnevettem, mondván, hogy „Hogy jut ez az eszébe, honnan jön ez a gondolat?” (és ez pozitív „felhanggal”!). A magnet poetry-vel még nem találkoztam, most olvastam először ilyet (egyéb mással már igen, pl. slam poetry, és az is izgalmas volt! ). Dolgoztam galériában, antik és kortárs művészeti alkotások között, és ott ugyanígy rácsodálkoztam egy-egy modern festményre is azzal együtt, hogy imádom az antikot is! Kitartást kívánok Neked, nagy alkotókedvet, sikereket!
Már a cím is megfogott, talán éppen a mágia miatt, ami egy jó versben hat. Itt is. A szakaszkezdések szinte szélsőséges ereje már megfogott a belső tartalmak pedig filozófiai mélységet vittek a hétköznapi képekbe, új jelentéseket adva ezeknek, ez nagyon hatott. Én inkább szabadversnek éreztem, ezért nekem érdekesen hatott a záró sorok rímeltetése. de mindenképpen remek vers, örömmel olvastam, erős.
aLéb
Egy kérdés erejéig visszatértem! 🙂 Miért tetted a prózavers kategóriába? Ez nem prózavers! 😉 Ez egy kortárs, illetve modern vers. A prózaverset sortól sorig írjuk (Baudelaire írt például több közismert prózaverset; ő jó példa erre).
Szeretettel: Mónika
Kedves mindenki!
Először is, a prózavers kérdése: én az erős kortárs jellege miatt tettem abba, de akkor köszönöm a felvilágosítást. 🙂
Bödön: húha, ezek aztán kemény hasonlítások… köszönöm szépen, örülök, hogy olvastad és tetszett.
Mónika: a magnet poetry nem stílus, hanem egy mágneses szavas játék, amit hűtökre szoktak tenni, lehet vele üzeneteket hagyni, agyalni, írni. Így néz ki: https://www.google.hu/search?q=magnet+poetry&espv=2&biw=1366&bih=600&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=s7PtVMyMLIHzUtW9gpAD&ved=0CAYQ_AUoAQ
Most vettem végre ilyet, és iszonyúan megihletnek az egymás mellé tett szavak, amiket terápiaként is használok. Ezért gondoltam, hogy elindítok egy verssorozatot.
Köszönöm a kedves szavakat. 🙂
Aléb: a címen sokat gondolkodtam, olyat akartam, aminek többrétű jelentése van, úgy látom, ez sikerült.
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. lesz még folytatása 🙂
Köszi a linket, megnéztem, és izgalmasnak találtam! Írni biztosan nem fogok ilyet 😉 de lelkes olvasód leszek!
Az jutott eszembe, hogy lehet, hogy jó lenne egy "kortárs" kategória is a verseken belül… Más művészeti ágakban is megkülönböztetik (pl. tánc vagy festészet). Olykor nehéz tartalom alapján besorolni az ilyet (bár az "elmélkedés" találó), és talán az értékelésekhez is irányt mutatna 🙂
Igen, valóban nagyon érdekes. Elég jól megdolgoztatja a tudat alattit.
Szerintem jó ötlet lenne, mert így sok félreértést el lehetne kerülni, de persze ez nem az én döntésem. Egyébként sokszor ütközöm gondba ezzel kapcsolatban, hogy hova tegyem a verset.
Javasoltam a Honlapunk topikban, hogy legyen egy "kortárs" kategória a verseken belül, aztán… meglátjuk… 🙂
Szia Dorka! 🙂
Szavaid eddig is vonzottak, de még nem volt időm szólni erről. Képeid, életigenléseid eddig is vonzottak annak ellenére, hogy a kortárs költészetben nehezen találom a helyem, csak fészkelődök.
Úgy gondolom, hogy fejlődnöm kell ezen a téren mindenképpen, akár olvasóként is. 🙂
Nem ez a versed fogott meg először, de itt hagyok nyomot.
Azt gondolom, hogy képeid hatásosak, az érzéseket mindig, most is átadod. Tökéletesen hozod azt a formát, ami ugyan nekem újszerű, de érzem zamatát, mert érezteted.
Szivárványos színfolt vagy itt. Remélem, ezt más is észreveszi. 🙂
Örömmel voltam itt, tanutam tőled. :
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A leveled után meglepett, hogy végül is írtál, s pont ezért nagyon jól esett. Nagyon jól esik, és örülök, hogy a verseim kicsit közelebb viszik hozzád a kortárst. Valóban nem egy egyszerű dolog, én nem is tudom műfajnak nevezni, vagyis annyira sokrétű… én sem állítom, hogy mindent kedvelek benne.
A dicséreteket nagyon köszönöm a jelzőt 😀
Remélem, a következőkben is élvezni fogod az írásaimat.
Dorka
Dorka, a levelet egy szerkesztő írta hivatalból, ezt a hozzászólást pedig Kankalin, aki kedveli az irodalmat, és maga is bukdácsol útvesztőiben. :)))
Válaszd külön a kettőt, mint ahogy én is ezt teszem. 🙂
Örülök, hogy frissülhetek itt! 🙂
Így már értem, és köszönöm 🙂
Jegyezd is meg, hogy a hozzászólások mindig Kankalintól jönnek majd. Lesz még olyan, mert az előző verseiddel is találkoztam, és jó benyomást tettek rám, amiről szólni is fogok, ha időm engedi. 🙂
Folyton elcsúszom a szavaidon: elveszíti a valóság talaját az elmém: ködlő, párás, puha gondolataidba huppanok jólesőn: 🙂 I) 🙂 I) 🙂 pislogok párat, ahogy szemem felfogja: nem káprázat… lubickolok párat az első és utolsó betűk között… : nyaralni jár hozzád a lelkem… Hogy ne maradjak teljesen adósod, rendszerint dobok alá egy kifejtett smile-t …
Ma is csak ennyit akartam pedig aláírni: "As sidera sursum"
Kedves Gabe!
Húha, ez az idézet nagyon jó 🙂 és nagyon köszönöm szépen, iszonyú megtisztelés ilyeneket hallani, és csodás érzés, hogy valakinek örömöt tudok okozni 🙂
Vonzódva bevonzva!
Elkezdtem, vagy most fejeztem be?
Mindenesetre jólesik a sodrás.