Der Bauer sprach zu seinem Jungen:
»Heut in der Stadt, da wirst du gaffen.
Wir fahren hin und sehn die Affen.
Es ist gelungen
Und um sich schiefzulachen,
Was die für Streiche machen
Und für Gesichter,
Wie rechte Bösewichter.
Sie krauen sich,
Sie zausen sich,
Sie hauen sich,
Sie lausen sich,
Beschnuppern dies, beknuppern das,
Und keiner gönnt dem andern was,
Und essen tun sie mit der Hand,
Und alles tun sie mit Verstand,
Und jeder stiehlt als wie ein Rabe.
Paß auf, das siehst du heute.« –
»O Vater", rief der Knabe,
»Sind Affen denn auch Leute?« –
Der Vater sprach: »Nun ja,
Nicht ganz, doch so beinah.«
Wilhelm Busch
A majmok
A paraszt így szólt a fiához:
„Ma városban ott majd bámulhatsz
bemegyünk 's ott majmokat láthatsz.
'S ment a kocsijához.
Hogy ők jót nevessenek,
ott hogy ügyetlenkednek.
Azok az arcok.
mint egy valódi zsarnok.
Bosszantják egymást,
cibálják egymást,
porolják egymást,
tetvezik egymást,
Megszagolják ezt, megrágják azt,
és másiknak semmit sem ad,
és mindkét kezükkel esznek,
és mindent ésszel is tesznek,
és mind úgy lop mint egy holló.
Ma mind meglátod, figyelj jó.”
„Ó Apám” , szól a gyerek
„a majmok is emberek?”
Apa felel: „Azt hiszem,
nem éppen, de majdnem.”
Fordította Mucsi Antal
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Panaszkodsz, nem kommentálják fordításaid. Attiláét és az enyémet sem. Max. dicséretes állhatatos törekvésed a hű fordításra, de ez nem mindig sikerül maradéktalanul. A formahűséget nem is kérem számon, bár nagyon igyekszel követni a szótagszámokat, rímképletet. Nos, első 3 sorod rendben. A 4-8. sor már kicsit zavaros (kocsijához megy, pofán és pofát a majmok vágnak, az embereknek ez vicces, nevetséges). A Bösewichter sem igazán zsarnok, inkább gonoszkodó. A 9-12. sorban olyan igéket kívánatos írni, ami majmok és emberek cselekedeteit egyaránt jellemezheti. Hiszen épp ez a kettősségben rejlő azonosság a humor forrása, a Schlusspoen megalapozása. Lopni magyaroknál nem a holló, de jellemzően a szarka szokott. A végén az "Azt hiszem" nekem passzol. A fiú kérdésére valahogy ilyen választ ad az apa: "Nos, nem egészen, de igen hasonlítanak hozzájuk…" Ezt kell 2×6 szótagba beledugni. A porolják és tetvezik igék nem jók az embernél, de a szimatolás, harapás még elmegy. Üdv: D.
Kedves Dávid!
Az hozzászólásaimban nem panaszkodni akartam, hanem egy nagyon is emberi jelenségre akartam rámutatni, amitől ez az oldal sem mentes: Ha te írsz és dicsérsz engem, akkor és is írok és visszadicsérlek. az elejében én is siknak írtam, nekem is sokan írtak, de amióta a szemeim sztrájkoltak, és nem tudtam mindent elolvasni, így írni Sem, azóta naponta kevesebben írtak, és már régen a nullán vagyok. Sőt, ma már örülök is neki, mert úgy sem tudnék mindig válaszolni. Azt is többször írtam nekem nem a kommentek száma a fontos, hanem az olvasók száma. A te, és Attila versei megfelelnek a Magyar írodalom követelményeinek, és mégsem ír rá senki. Ezek szerint.úgy látszik a vers technikai minősége semmi kihatással nincs az olvasók válaszaira. És addig ameddig százan is elovassák a versemet, addig elégedett is vagyok.
Köszönöm a javaslataidat, és amennyiben tudom, a jövőben mellözni fogom az ilyen hibákat.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm gyors válaszod. Igen, a fordítások iránt csekély az érdeklődés, itt is és másutt is.Pedig nyelvtudás nélkül is megítélhető a fordítás szépsége, zeneisége, képei, rímei, fordulatai. Azt hol lehet megnézni, hogy hányan olvastak valamit, bármit? Én még ezt sem tudom, hol lehet megnézni itt a Napvilágon. Rád mindig sokkal többen lesznek kíváncsiak, mert te hősies irodalmi tevékenységet végzel: idegen nyelvi közegben élve fél évszázada, ilyen szorgalmasan ápolod a magyar nyelvet, és ez az igazi teljesítmény! Gyakorlás, ismétlés a tudás anyja! Ha esetleg kritikus észrevételeim akadnak, nem akarlak egyáltalán velük megbántani. Nekem könnyű itthon magyarnak lenni, rutinból kirázni a különféle versformákat, de én sem lennék annyira tetszetős, ha a helyedben írnék. Attilával is vetélkedünk, hogy milyen sikerrel, azt ítéljék meg kívülállók, lehetőleg hozzáértők.
További szorgos verselést és fordítást kívánok! Sajnálom, hogy már a szemed ebben nem elég jó partner. Nagyító?
Kedves Dávid!
Nem zavarnak a megjegyzéseid, szívesen lennék és is jobb, de van amikor meg kell elégednie az embernek azzal ami van. Élni, és élni hagyni. Ez volt, és lessz is az életem mottója. Senki Sem bújhat ki a bőréböl, és azt hiszem aki ezt beimeri, az már magával szemben is a nyerő oldalon van. Én egyszerűen nem tudok többet, nincs ki élőben tanítson, az olvasással pedig nem megy. Az útóbbi időben a szemeimre nem panaszkodhatom, amit tudok azt elolvasom, de azéert is fordítok olyan sokat, mert gondolkodni csukott szemmel is lehet. Szeretek fordítani, és úgy látszik vannak olyanok is, akik szeretik ahogy fordítok, mert ennyi év útán nem kapcsol senki Sem véletlenül az oldalamra, hogy elolvassa a fordításomat. Az oldalt valahogy be lehet állitani, hogy az olvasóid számát megmutatja, de én ma már nem tudom, hol és hogyan. Köszönöm az írásod, és
üdv Tóni