Wenn ich dereinst
Wenn ich dereinst ganz alt und schwach,
Und's ist mal ein milder Sommertag,
So hink ich wohl aus dem kleinen Haus
Bis unter den Lindenbaum hinaus.
Da setz ich mich denn im Sonnenschein
Einsam und still auf die Bank von Stein,
Denk an vergangene Zeiten zurücke
Und schreibe mit meiner alten Krücke
Und mit der alten zitternden Hand
So vor mir in den Sand.
Wilhelm Busch
Ha én egyszer
Ha én egyszer vénen, gyengén,
Még nyári nap süt, oly szép enyhén,
Majd kibicegek kis házamból
Hársfa alá a beteg ágyból.
És oda kiülök a napra
Egyedül csendben, a kőpadra
Régi időkre most vissza gondolok
's öreg botommal lassan írok
Idős, megvénült kezem remeg
Homokba, a neved.
Mucsi Antal
9 hozzászólás
Milyen szépséges! Annyi, de annyi végtelen szeretet rejtőzik ezekben a sorokban, melyről a ma embere csak álmodni mer, vagytán még azt sem…
Tudod, Tóni, olyan verseket ismerek meg általad, amiket sosem olvasnék, s bizony nagy kár lenne. Nem számít, hogy mennyire hű az eredetihez, nekem nem. Az a fontos, hogy ad, és én most kaptam.
Köszönöm!
pipacs
Kedves Pipacs!
ne félj, hogy mennyire hű az eredetihez, az egy két nap mulva megtudod, ha benézel erre az oldalra.
Ugyanis biztossan jönni fog még két három fordítás ugyanrerről a versről, és ott az egymásnak adott hozzástólásokból megtudod, hogy melyik mennyire hű.
De én annál inkább örülök, hogy szépnek találod, és írtál.
üdv TÓni
Már észrevettem Tóni. Én a magam részéről "sporszerűtlennek" tartom, hiszen az irodalom bugyra végtelen. Mindenki találhat kedvére való tevékenységet benne. Kaptam már én is ihletet mást olvasva, és írtam Re verset is. Viszont vigyázni kell ezek gyakoriságával, és sosem szabad a másik fél hátrányára megtenni. Ez egy íratlan szabály. Mindenkor a másik fél maximális tisztele kell hogy legyen az alap.
Bár a kritika megengedett, mégis úgy vagyok vele, hogy attól az én verseim nem lesznek jobbak, ha másét lehúzom.
Ölellek.
pipacs
Ja, és bocs a kitérőért!
Kedves Pipacs!
Egy másik oldalon, az egyik fordításom, hozzászólásához ezt írtam:
Sokat elgondoklodtam a tegnapi versemre való hozzászólásodon, mert az amit írtál, az a számomra azt jelentette, hogy helyes úton járok. Az a pár szó ott a hozzászólás végén: "és a benne rejtóző éned."
Igen nekem, mindig az volt a legfontossabb, hogy én maradjak. Sohaem akartam jobb lenni mint a másik, sohasem akartam győzni, már harminc évvel ezelőtt is azért hagytam abba az országi teheraútó versenyeken való részvevésem, mert én mint diszpecsér, egy egyszerű irodista, minden versenyen jobb helyezést értem el mint a sofőrjeim. Amióta írok, itt sem jelentkezem soha semmi pályázatra, könyvet sem akarok kiadni, mert én, szeretnék, mindig én maradni.
Tudom, vannak szebb fordítások is, kik világéletükben otthon éltek, járatossabbak a magyar nyelvben, el is ismerem, hogy szebbek, de nem írígylem őket.
Köszönön, hogy írtál és
üdv Tóni
Kedves pirospipacs!
Tóni néhány fordítását még hárman megcsináltuk, egymást véleményeztük, javítottuk. Én kifejezetten igénylem, hogy az általam fordított verseket más is lefordítsa, munkámat kritizálja. Így lehet jobbnak lenni, és én szeretnék jobb lenni! Ez nem sportszerűtlenség, ezért nem is privátban írom meg véleményem, hanem itt, a T. Publikum előtt. Sosem leszünk tökéletesek a fordításban, tökéletes csak az eredeti, sőt, sokszor még az sem. Én össze szoktam vetni utólag a magam fordításait neves profi költők munkáival, így jöttem rá számos súlyos bakimra, amit persze azonnal javítottam. Hibás verseimen biztos jót derültek sokan, de nem jeleztek, így nem lettem okosabb. Amit csinálok, abban benne van az Én-em, a jó is, a rossz is, de csak az előbbi kelt bennem "jó érzést"… Azért vagyok itt (is) a saját nevemmel, hogyha valaki engem érintőleg vélekedik, akkor nevemen nevezhessen… Tisztelettel: Dávid, aki nem sportszerűtlen, hiszen versenyben kíván lenni…
Kedves Dávid!
Mindig visszaolvasok, most is visszajöttem a Tóni válaszát elolvasni. Nem rossz szokás ez, hiszen így megtaláltam a hozzám írt soraidat.
Nem kívántam senkit megszólítani, csupán a Tóni által jelzetettekre válaszoltam. Hogy mégis megszólítottnak érezted magad, annak bizonyára oka van. Továbbra is az a véleményem, még ha verseny is, hogy a maximális tisztelet kell alapul szolgáljon minden tevékenyégünkben. Belső levelezésem nincs, ha megmutatnám, bizonyára meglepődnél, mily kevés levélváltásom volt az oldalon, az évek alatt, az is kizárólag magán jellegű, sosem írást értékelő volt. Bántani sem szoktam, csupán kiállok önmagamért, vagy másért, ha azt szükségesnek érzem. Az írások mögött mindig az embert keresem, ami vagy megérint, vagy sem.
Maradok tisztelettel. pipacs
Tóni, elnézésed kérem, de itt szólítottak meg, ezért itt válaszoltam.
Meghatóan szép ez a vers. Köszönöm neked, kedves Tóni, hogy olvashattam.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Azért kezdtem fordítani, mert a szemeim kényszerítettek rá, később megtetszett, utána azért folytattam mert sokaknak tetszek. Tudom, minden mindig mindenhol senkinek sem tetszhet, és ezt itt sem érem el. És nem is akarom. Tudom azt is tökéletes sem leszek, de azt sem akarom, mert az élet megmutatta, minden ami tökéletes, az unalmas. Egyszerűen csak én vagyok, és az nekem teljesen elég, mint ahogy Pipacsnak is írtam, tegnap egy másik oldalon azt írák: „tetszik a fordítás és a benne rejtőző éned”, és ma egy másik: „DE biztosan benne van a te éned is.
Hát létezik ettől szebb, vagy jobb érzés?
Köszönöm, neked is amit írtál, és
üdv Tóni
Kedves Pipacs és Dávid!
Elüször Dávid: Te egy szóval sem méltattad versemt, Pipacs igen. Te csak védekeztél, de akinek nincs miért, akkor miért teszi. Ti hárman egymást véleményzitek, engem úgy mondvás soha. Egy nem megadott véleményt sokféleképpen lehet értékelni. Pipacs engem védelmezet, (mit nagyon szépen meg is köszönöm), ammit eddig ezen az oldalon még csak, Jerrynostro, Tamás tett meg: Ott Antonius írt Tamásnak az én oldalomon keresztül, itt te Pipacsnak. Szerintem ha az embernek probkémája van egymással, vagy az írásaival szemben, akkor miért nyilvánossan reagál, miért nem személyessen. Nagyon sok mindent el lehetne intézni, és sokkal egyszerűbb és emberi, nyilvánosság nélkül. A mi engem illet, és sohasem voltam jó vesenyző, minnt ahogy Pipacsnak is írtam a teherautó versenyben sem, nyegyven év tekézek, és ha győzök, akkor sem a sikernek örülök, hanem a másiktól kérek bocsánatot, hogy sajnos most jobb voltam.
Üdv Mindkettőtöket Tóni