William Allingham – Lent a parton

I.

Ott lent, a napsütötte parton,
hol sóillatú a föld,
hol dagály emelkedik a fényben
és a hullámzás tündököl.
Ott, ahol a gyermekek fürödnek,
futnak a habok között.
Ott, hol tejfehér hajók repülnek
a zafír-öböl fölött,
vitorláik dagadva a jó széllel
büszkén tartják útjukat.
Ott, hol a hálók száradnak a füvön,
és mellette halászok alszanak
a meleg kék ég sátra alatt,
hol halk aranyhullámok éneklik
altatódalukat.

II.

Ott lent, hol a viharos partot
morduló tenger gyötör,
hulláma tépi a sziklaszirtet,
mint a farkas, úgy üvölt.
Ott, hol a habok mérgesen zúgnak
sikoltón összegömbölyödve.
Ott, hol barna roncsokat dobálnak
tört árbócrúd fölébe,
ahol hajók futnak zátonyokra,
deszkáik szórva szét a parton.
Ott, hol pala, s szalma száll a szélben,
és egy házikó remegve áll,
egy tengerész ara szomorkodik,
hallgatva szél és víz zúgását,
és hullanak a könnyei.

William Allingham – DOWN ON THE SHORE

I.

DOWN on the shore, on the sunny shore!
Where the salt smell cheers the land;
Where the tide moves bright under boundless light,
And the surge on the glittering strand;
Where the children wade in the shallow pools,
Or run from the froth in play;
While the swift little boats with milk-white wings
Are crossing the sapphire bay,
And the ship in full sail, with a fortunate gale
Holds proudly on her way;
Where the nets are spread on the grass to dry,
And asleep, hard by, the fishermen lie,
Under the tent of the warm blue sky,
With the hushing wave on its golden floor
To sing their lullaby.

II.

Down on the shore, on the stormy shore!
Beset by a growling sea,
Whose mad waves leap on the rocky steep
Like wolves up a traveller’s tree:
Where the foam flies wide, and an angry blast
Blows the curlew off, with a screech;
Where the brown sea-wrack, torn up by the roots,
Is flung out of fishes’ reach;
And the tall ship rolls on the hidden shoals,
And scatters her planks on the beach;
Where slate and straw through the village spin,
And a cottage fronts the fiercest din
With a sailor’s wife sitting sad within,
Hearkening the wind and the water’s roar,
Till at last her tears begin.