Ketyegőm hangja örök álmodó,
felébredek valósághű vízió!
Földanya hava lett a tüzes nyárból
– hópihét váró hamvas szív remény –,
olyanná vált, akár egy varázstoll.
Tőle ez idegen, hogy: "csak az enyém!"
Nem ismer rabságot, szabadon szárnyal,
felhőtlen, mint az újjászületés,
s ha kedve tartja, táncol a halállal,
mert sírása tudatos nevetés.
Ez Ő, hogy Te lehess egészen Én,
kendőzetlenül élő remekmű,
egyszerre csemete, ugyanakkor vén,
önmagát dicsérő, mégis egyszerű.
19 hozzászólás
Szia Eferesz! Ez a vers azért volt különleges élmény számomra, mert olvasva úgy éreztem, szándékosan rejted el a kapcsolódásokat, hogy azokat nekem kelljen kitalálnom. Kiről szól? Valakiről (rólad: "ketyegőm hangja") vagy a tüzes nyárról, ami átváltozott "földanya havává", hogy Téged idézzelek? Vagy Őróla, arról a Valakiről, aki révén én, én lehetek? Megannyi kérdés, megannyi talány. A legfőbb kérdés és a legfőbb talány azonban az, hogy jönnek ezek össze egy kalapba. Más szóval, milyen belső, rejtett gondolatmenet révén jutok el ketyegőmtől a tüzes nyár-földanya hava kombináción keresztül Őhozzá? Tetszett, mert gondolkodnom kellett rajta, de kíváncsian várom a Te magyarázatodat is! Üdv: én
Kedves Bödön!
Köszönöm Neked ezt a sok-sok kérdést, amit most megpróbálok egy mondatban megfogalmazni.
Mostanában úgy tekintenek az életre, mint egy nagy Egészre, mint Istenre, mint Univerzumra, bárminek is nevezzük, mert az tulajdonképpen, a lényegét tekintve, mi magunk vagyunk, és ez gyönyörű, boldogsággal tölt el, FÉNNYEL.
🙂
Üdvözletem!
Kedves Eferesz! örülök ennek a válasznak, mert sok mindent megvilágít, illetve megmagyaráz. Én is ilyesmit sejtettem. Boldog az, az ember, aki eljut ehhez a felismeréshez!Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Én is örülök annak, hogy Te is így látod!
Bizony boldog az az az ember, mert nyitott szívével még nagyon sok teendője akad.
🙂
Szép hétvégét!
Immár a harmadik zsoltárodat olvashatom. Ebből én a harmadik zsoltárban is találtam olyan csemegét, amit megőrizni szeretnék:
"…mosolyod ezen a mesés bolygón minden élőlény számára ajándék."Nem ismer rabságot, szabadon szárnyal, felhőtlen, mint az újjászületés…"
Nagyon magasztos, csodaszép gondolat!
Egyben versedhez és születésnapod alkalmából szeretettel gratulálok, jó egészséget, örömöt, boldogságot kívánok és sok-sok szép verset alkoss!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm jókívánságaidat, Isten segítségével így lesz!
🙂
Én is kívánok Neked minden elképzelhető szépet!
Kedves Szabolcs!
Ez a versed is gyönyörűséges!
Üdvözlöm a szabadságszeretetedet és nagyon örülök neki, így elmélkedés gyanánt el is megy, nincs ellene semmi kivetnivaló, csak éppen a valóság sokszor egészen más. Merthogy, nem csak rajtunk múlik. Bizony a környezetünk is befolyásolja, olykor hiába áhítjuk a szabadságot, ha nincs rá remény, még halvány szikrája sem a reménynek…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Örülök, hogy elnyerte tetszésedet!
Igen a valóság arca sokszor nem tűnik szabadnak, de ettől az álarcától az ember képes megszabadítani önmagát, mert a FÉNY bennünk van, csak döntés kérdése, hogy akarjuk-e, hogy világítson is, remény pedig mindig van, szikra is!
🙂
Szép napot!
Szia eferesz! 🙂
Ez három az egyben lesz. 🙂
Látom, hogy van egy koncepciód, miszerint zsoltáraid mindig ugyanazzal a két sorral kezdődnek.
(A „felébredek” után mindenképpen tennék vesszőt, mert kívánkozik.)
Mindhárom versnek van mondanivalója, kapcsolódnak is egymáshoz, mert úgy építetted fel őket, hogy összhatásuk nyilvánvaló legyen.
Látom, kacérkodsz azzal a gondolattal, hogy szó szerint a feje tetejére állítsd a szonettek felépítését. Én csak egy vagyok azok közül, akik nem tudnak azonosulni ezzel a változtatással. 🙂
Bennem a szonettek mindig azok maradnak, amit az ősöktől és a követőktől ellestem. Persze ez pillanatnyilag csak az én véleményem.
Visszatérve zsoltáraidhoz: a tartalmuk lenyűgöző, le a kalappal előtted. 🙂
…
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm hozzászólásodat, észrevételeidet.
Megnyugtatlak, nem kell attól tartanod, hogy felborítom a szonett világának összhangját.
🙂
A "felébredek" után azért nem került vessző, mert úgy gondolom, hogy ebben a megszólításban nem kell, de lehet, hogy helytelenül gondolkodom.
A zsoltároknak mindenképpen lesz folytatása, egy még biztosan jön, aztán meglátom.
Köszönöm az ötletedet, ami az új stílust illeti, szerintem megveszem.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
…
Remélem, lesz még folytatás! Szonettnek nem tudom elfogadni, zsoltárnak viszont mindenképpen.
Magvas gondolataiddal azonosultam, szerintem nevezhetem a verselésed új stílusnak is. Ez a határozott véleményem három komoly zsoltárod olvasva.
Szerintem a verseidben nem szonett-átértelmezés, hanem inkább valami új irányzat látható. Ha elfogadsz egy szerény tanácsot tőlem, akkor kövesd továbbra is ily módon a szemléleted! Ne vessz el a kategóriákban, mert amit elkezdtél, könnyen meglehet, hogy újszerű. 🙂
Nem szonett-modernizálás, hanem talán egy eddig még nem létező stílus. Merd felvállalni! 🙂
Összegezve: bennem sosem lesz szonett egyik zsoltárod sem, viszont örömmel vettem, hogy egyedit alkottál. 🙂
Köszönöm a felismerést és az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Szabolcs!
A templomban az imádság után következik a zsoltár éneklése.
Szerintem a benned lévő magasztos gondolatokat vetíted elénk, ami belőled árad.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Szerintem az ima is egyfajta zsoltár, hiszen már azzal dicsőítjük az Urat, hogy hozzá szólunk, hogy szembe nézünk önmagunkkal, mert a FÉNY belülről árad.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Szépséges hármasoltárt festettél daloló sorokból. A szívemnek kedves "Földanya hava" említéséért külön jár a köszönetem! (Lehet, hogy a születés hónapja mágikus erővel hat rák?)
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Biztosra veszem a varázslatot. 🙂
Köszönöm, hogy észrevetted!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs !
Tele FÉNNYEL…Nagyon tetszett a harmadik is.
Én most épp fordítva élem mindennapjaim, fénytelenül…
De valahogy erőt merítettem versedből, ezért hálás köszönetem.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy merítettél, mert a FÉNY közös!
Szeretettel: eferesz
Szia!
Csak hosszan tudnám elmondani amit a versről gondolok, az meg nem lenne illendő. Tetszik, nagyon tetszik ahogy gondolkodsz a VILÁGRÓL!Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Köszönöm, hogy olvastál. Ha van kedved, akkor arra kérnélek, hogy írd le üzenetben, ami a versről gondolsz.
Valóban igyekszem szépnek látni a világot, és könnyű dolgom van, mert a VILÁG tényleg gyönyörű!
Szeretettel: Szabolcs