lesznek még reggelek
siettem
kelet felé mentem
meglesni
a rózsás hajnalok titkát
a megújulás első pillanatát
elkéstem
mire odaértem
eltűnt a pír arcán
nem látszott ki
a felhők szürke takaróján
kisiklott álmom
és a hazatéró szél
egymásnak fáradt percekről mesélt
vigasztaltuk egymást
majd legközelebb
lesznek még reggelek
nyílik az érdemes
a múlt sokszor kicsiszoltan ragyog
a századok gondja lassan lerakódott
de a jelen tele félelmekkel
nem mutat mást csak a füstfelhőket
haragos fellegek borítják az eget
új csillagok csak ritkán születnek
földi bajok üres ébrenlétek
lehúzzák a mélybe
de minden vihar
a magasba emel
görcsbe
jajba
nyomorba bezárva
az embernek megtisztul a vágya
porból
verejtékből
új holnapok érnek
s a jelen egén
nyílik az érdemes
egy parányi fény
a csend fedőlapja alatt
a cseppenként múló időnek
lerakódott falán
égbe kiált
a jeges közönyből kiolvadt vád
hogy jóindulatunkat kihasználják
a jelen szemébe hiába süt a nap
példa
tudás
igazság
semmit nem lát
ismétli a századok hibáját
a sziporkázó lehetőségekben gazdag élet
megindult maga ellen
mibe kapaszkodhat még
a csüggedt lét
a hiányok elfogják a fényt
sejtés csak minden szép?
törj ki panasz
meséld el a szélnek
szórja szét
az igazság ezer darabra tört értelmét
üzenj a napnak hozzon enyhülést
a kétségbeesés szélén
mikor már kiégett minden felesleges
a kibeszélés hallgat
szórni kezdi az ég az értékszirmokat
a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja a remény
11 hozzászólás
Kedves sailor!
Mindhárom versed kiváló, gyönyörű, aktuális és igaz. Bármelyik sorokat idézhettem volna…
Szeretettel olvastam, gratulálok:
Zsuzsa
“kisiklott álmom
és a hazatéró szél
egymásnak fáradt percekről mesélt” – nagyon szép
“a múlt sokszor kicsiszoltan ragyog
a századok gondja lassan lerakódott
de a jelen tele félelmekkel
nem mutat mást csak a füstfelhőket” – Kitűnő, igaz, szép sorok
“a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja a remény” – A remény hal meg utoljára…
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Örülök,hogy tetszett és annak hogy
“aktuális és igaz” nak látod!
AZ idézeteket is köszönöm!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor,
Gyönyörűszép ez a verstrillógia: különleges,mély,sejtelmes és keserédes.
Borús ködfelhői a világmindenség legnagyobb erejét rejtik : a reményt.
A versnyitány bizakodást hordoz,örömteli várakozás, mélységes hit hatja át.
A lírai én kelet felé siet meglesni a rózsás hajnalok titkát, a megújulás első pillanatát, csodáját.
A megújulás: kegyelem -léttranszformáló hatású és csakis felülről jöhet, a felkelő nap a magasságból. Gyökeres változást,újjászületést jelent a hit ereje által.
A vers a folytatásba beborul: a lirai én álmai kisiklik.
?elkéstem
mire odaértem
eltűnt a pír arcán
nem látszott ki
a felhők szürke takaróján?
Egy derűlátó, hívő ember ilyenkor mindig vígasztalni kezdi magát: ?majd legközelebb
lesznek még reggelek?.
A második versben már ?az érdemes nyíllik?és pazarul ábrázolja,hogy hiába tűnik reménytelennek, félelemtelinek a jelenünk, a sűrű füstfelhőt, gondokat kisöpri a vihar és megtisztítja az embert.
Brilliánsan érzékelteted, hogy ?a múlt sokszor kicsiszoltan ragyog?a történelem sötét századainak gondja rárakódott nem látunk kiutat, fényt csak haragos fellegeket. A kilátástalanság rátelepszik mindenre és ha születik is egy -egy hős aki változást próbál eszközölni a világban azt : ?földi bajok üres ébrenlétek lehúzzák a mélybe?.
A mélyből az út mindig felfele vezet,éteri magasságokba.
A költemény legsötétebb részében égi szózat csendül fel :
?de minden vihar
a magasba emel
görcsbe
jajba
nyomorba bezárva
az embernek megtisztul a vágya
A költői megnyilatkozás a törvényszerűséget nyomatékositja?minden változik, rossz után jó jön, eső után napfény, fájdalom után öröm.Kinyilnak a szárnyaink és a mélyből a magasba repülünk.
A szenvedés életátalakitó hatású, a jajból,nyomorból és szenvedésből mindig a legerősebb lelkek bukkannak elő mert a legmasszívabb karaktereket hegek égetik.
Spirituális iránytű ez a csengő bongó remény amely kiutat mutat,képes hihetetlen mennyiségű erőt biztosítani, fejleszti ellenálló képességünket és képes összekötni a jelen valóságát a jövő lehetőségeivel.
Kiválóan érzékelteted ezt a következő sorokban: ?porból verejtékből/új holnapok érnek/s a jelen egén nyílik az érdemes?.
A legterjedelmesebb és legszebb rész egyben a harmadik vers amelyben kigyullad ?egy parányi fény?.
Lélegzetelállitóan szép ám fájdalmat, keserűséget ébresztő versképekbe öltöztetve ábrázolod jelenünk problémáit: ?példa/tudás/igazság/semmit nem lát/ismétli a századok hibáját/a sziporkázó lehetőségekben gazdag élet/megindult maga ellen?.
A jeges közönyből végre kiolvadtak a vádak és az égbe kiáltják: jóindulatunkat kihasználják.
A csüggedés olyan mértékű hogy már reményeinknek sincs mibe kapaszkodnia és játszódni kezdett a legtragikusabb forgatókönyv:?a sziporkázó lehetőségekben gazdag élet/ megindult maga ellen?.
Szívettépő kérés hangzik fel?csodára esdeklés: ?törj ki panasz/meséld el a szélnek/szórja szét/az igazság ezer darabra tört értelmét/üzenj a napnak hozzon enyhülést- ez már a végső kétségbeesés jajszava amit az ember földre rogyva intéz az Úrhoz.
A csoda megtörténik: szórni kezdi az ég az értékszirmokat/a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény/a lehetőség apró kis atomja a remény?.
Erőt adó alkotás ez a vers, megerősítés, hogy a legnagyobb bajból is van kiút csak bátrak kell legyünk és soha nem hagyhatjuk el magunkat, a legkétségbeejtőbb helyzetben sem.
A jó és a rossz mindig együtt jár, az egyik nincs a másik nélkül. A fájdalom elfogadása után fog jelentkezni a jó,ha valaki a fájdalmat nem akarja elfogadni, akkor ezzel eleve kizárja a fejlődés lehetőségét is. Mert a fejlődés mindig fájdalommal jár.
Amig van hitünk és él bennünk a remény addig élünk -ha az meghal már csak a vegetálás marad.
Amikor Zeusz meg akarta rontani az embereket a kétértelműséggel, elküldte hozzájuk a csábító Pandórát. Vele küldött egy ajándékokkal megtöltött szelencét is. Pandóra kíváncsi volt, és fölemelte a fedelét. S belőle mindenféle szentséges dolog repült a levegőbe. Amikor a fedelet visszazárta, az emberek tulajdonaként már csak a remény maradt vissza.
Csalfa a balgák szivébe és szép ha okosságra épül.
Ezt használtad erőként a versben : ez hozott megváltást és ez ad szárnyakat nekünk.
A szürke ködfátyolba belecsomagoltad a vers üzenetét:soha nem szabad feladni.
Szeretettel és mély elismeréssel gratulálok az életerő misztériumát bemutató alkotásodhoz.
napfény
Kedves Napfény!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igazán jól esett értékes hozzászólásod!
Jól látod:” világmindenség legnagyobb erejét rejtik : a reményt.”
Igen,szinte a remény az egyetlen sok sok életszituációban,amelybe
kapaszkdni tudunk!
Kilátástalan helyzetekben egydül a remény az,ami felemel!
Igen ez egy óriási erö,amely képes a megoldhatatlant is megszelidíteni,
elviselhetövé tenni!.
Az elsö versnél a befejezés:”majd legközelebb
lesznek még reggelek?.”poz.hat,de igazából egyrészt kiábrándulást is jelent.A rajongás :”meglesni
a rózsás hajnalok titkát
a megújulás első pillanatát”nem járt sikerrel és a teljes kiábrándulást
simítja a tudat,hogy lesz rá még alkalom!
A másodikban,igen,a múlt mindig szebbnek tünik,mert nem közvetlen
érezzük!Hihetetlen dolgok történtek,ha csak egy kicsit is belelapozunk
a történelem könyvekbe.Hihetetlen kegyetlenségek,népirtások folytak
Mégis azt,azokat a múlt szemüvegén keresztül látjuk és nem tünnek
annyira borzasztónak.a gyözelmek meg elhomályositják az árát,mibe is
krültek.A mát meg ma érezzük,minden apró kis részleteivel!
Igen jelenünk problémái,hogy a csüggedés olyan mértékű hogy már reményeinknek sincs mibe kapaszkodnia és játszódni kezdett a legtragikusabb forgatókönyv:?a sziporkázó lehetőségekben gazdag élet/ megindult maga ellen”
Jól látod:”Szívettépő kérés hangzik fel?csodára esdeklés: ”
és:a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja a remény”
Köszönöm szépen értékes és értékelt hozzászólásodat!
igazán örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Szia sailor,
“Variációk a reményre”, ez a suta alcím jutott eszembe verseidet olvasva, amelyek ismét velősek lettek és mindenféle szájbarágás nélkül értékeltetik mondanivalójukat. Személy szerint a legelső fogott meg leginkább. 🙂 Abban már önmagában minden benne van, a másik kettő a ráadás.
Üdv: Ginko
Kedves Ginko!
Köszönöm szépen ,hogy olvastad!
Tetszett:?Variációk a reményre?,beillik ötletes
alcímnek!
Örülök,hogy velöseknek látod öket és hogy értékeltetik
mondanivalójukat!
Örültem jöttödnek!
Szerettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
“vigasztaltuk egymást
majd legközelebb
lesznek még reggelek”
Nekem ezek a sorok azt jelentik, hogy bár lekéstük a rózsás hajnalt, azért még van remény.
“az embernek megtisztul a vágya”
Nagyon szép sor, bizony olykor vihar kell ahhoz, hogy ez a tisztulás bekövetkezzen.
“példa
tudás
igazság
semmit nem lát
ismétli a századok hibáját”
Sajnos, ezzel nem lehet vitatkozni, nem tanul az ember, ez a szomorú, sőt tragikus valóság.
“a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény
a lehetőség apró kis atomja a remény”
Gyönyörűen zártad soraid. Igen, a remény hal meg utoljára, mikor már semmi nincs, mikor már elhangzott minden szó és a vita is eredménytelen maradt, akkor a csendben talán minden ember magában, egyes egyedül, lát egy kis fényt, ami ébreszti a reményt.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Jól látod az elsönél:
“hogy bár lekéstük a rózsás hajnalt, azért még van remény.”
Ennél is jól láztod:”ismétli a századok hibáját?,hogy.
Sajnos, ezzel nem lehet vitatkozni, nem tanul az ember.
Nayon szép amit a remémyröl írsz:
“Igen, a remény hal meg utoljára, mikor már semmi nincs, mikor már elhangzott minden szó és a vita is eredménytelen maradt, akkor a csendben talán minden ember magában, egyes egyedül, lát egy kis fényt, ami ébreszti a reményt.”
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
A cím önmagáért beszél: lesznek még reggelek – ez maga a remény. Mire is? Az első részben úgy érzem, a személyes sorsot, az egyes ember életének jobbra fordulását, a másik kettőben pedig a társadalomét, az emberiségét jelenti. De vajon felvirradnak-e ezek a jobbulást hozó reggelek? Gyönyörű a nyitókép, a napfelkelte az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, a rózsás hajnalok titka, a megújulás pillanata, egy új nap kezdete a remény újbóli felébredése. Csakhogy hiába van reggel, ha ezt a pillanatot lekéssük, és a ragyogást szürke felhőtakaró zárja el szemünk elől, a bizakodást a bizonytalanság, a reményt a reménytelenség váltja fel. Az álmok kisiklanak, a hajnal ragyogó, könnyű pillanatát a szürke hétköznapok, a dolgos nappal fáradtsága követi, az álmok, ábrándok helyett a józanság, a realitás veszi át a szerepet. Bár van hit, éledhet új remény, lesznek még reggelek, de ez már nem az igazi, nemcsak öröm van, a reménység érzését a csalódottság árnyalja. Vannak pillanatok az ember életében, amikor átélheti a napfelkelte perceit és szárnyal, de ez nem tart sokáig, legtöbbször csak a szürke nappal valóságában élünk, átmeneti állapotban, ahol az előző napfelkeltét elszalasztottuk, a következő meg még várat magára. Az agyunkkal tudjuk, hogy majd eljön, hiszünk is talán benne, de most nincs itt. Ez az első rész tetszett a legjobban, annyira finoman játszik az érzelmekkel, a költővel együtt a remény és csalódottság, a hajnal és nappal, az álom, vágy és a realitás, valóság hullámvasútján ülünk.
A második rész ugyanezt mutatja be, de már nem személyes szinten. Az elmúlt hajnalt, a tegnapot, a múltat, a letűnt századokat, történelmet már tisztán látjuk, a következő hajnal eljövetelében bízunk, de a jelen szürke valóságában élünk, azt nem látjuk át, nem látjuk tisztán, nem értjük, az első rész szürke felhőtakarója, ami a költő szeme elől, itt a többi ember szeme elől is elrejti az új csillagok születését. Félelem, bizonytalanság, földi bajok, üres ébrenlétek várnak ránk. És sokszor viharok is, amik önmagukban nem jók, fájdalmasak, veszteséget okozók, de talán utána megtisztul a világ. Szomorú, de minden világégés, háború, forradalom, természeti katasztrófa után emberibbek leszünk, és legalább is egy kis időre, mintha jobbá formálnánk, építenénk vagy legalább is szeretnénk a társadalmat, világunkat. Porból, verejtékből új holnapok érnek. Talán érdemes lesz holnap is felkelni, és megpróbálni meglesni a napfelkelte pillanatát, hátha szép reggelre ébredünk.
Nagyon tetszik a harmadik rész nyitóképe:
“a csend fedőlapja alatt
a cseppenként múló időnek
lerakódott falán
égbe kiált
a jeges közönyből kiolvadt vád”
Hiába süt a nap, hiába nincsenek felhők, mégsem látjuk az igazságot. “A történelem ismétli önmagát.” Semmiből sem tanulunk. A tudás, az ítélőképesség elméletileg a birtokunkban van, mégsem használjuk. Pedig a lehetőség a sziporkázó, gazdag életre megvan. Mégis az ellentettje következik be. Fájdalmasak, kiábrándultak a következő sorok, a vers legmélyebb pontján fáj a felismerés, együtt csüggedünk a költővel. Minden szép bizonyosság helyett csak sejtés lehet. Az igazság ezer darabra tört. A kétségbeesés szélén vagyunk, mikor már minden kiégett. Szörnyű képek napjainkról. Már csak panaszkodni tudunk. És ekkor, a legmélyebb ponton “szórni kezdi az ég az értékszirmokat
a szemekben pislákolni kezd egy parányi fény”. A vers végső kicsengése mégiscsak pozitív, a reményé az utolsó szó. Így legyen! Higgyünk benne!
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
Köszönöm szépen értékes hozzászólásodat
Megtisztelsz!
Örülök,hogy különösen az elsö vers nyerte el tetszésedet!
” a napfelkelte az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, a rózsás hajnalok titka, a megújulás pillanata, egy új nap kezdete a remény újbóli felébredése. Csakhogy hiába ”
Igen,hiába vannak,jönnek szebbnél szebb lehetöségek az életbe,ha
nem figyelünk fel rájuk!Sokszor a bizonytalanság áll az útjukba,nem merünk belekezdeni egyes dolgokba,máskor a körülmények nem engedik,hogy célunkat elérjük!
A másodiknál nahyon jól látod:” Az elmúlt hajnalt, a tegnapot, a múltat, a letűnt századokat, történelmet már tisztán látjuk, a következő hajnal eljövetelében bízunk, de a jelen szürke valóságában élünk, azt nem látjuk át, nem látjuk tisztán, nem értjük”
Igen és nem tanulunk a múltból!Ismételjük ugyabazon a kibákat,más szinben,mßaqs helyen,Szinte hihjetetloen,de soksszor szinte hajszálpontosan azokat a dolgokat ismételjü,melyek régebben sikertelensagre lettek itélve!A ember képtelen saját kárán tanulni!
“
Elnézést elszállt
A gépemmel a baj
A harmadiknál:” Az igazság ezer darabra tört. A kétségbeesés szélén vagyunk, mikor már minden kiégett. Szörnyű képek napjainkról. Már csak panaszkodni tudunk. És ekkor, a legmélyebb ponton ?szórni kezdi az ég az értékszirmokat”
Reméljük,hogy lesz kiút!
Igen,higgyünk benne!
Köszönöm szépen értö és értékes hozzászólásodat
örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!