Ha várod az álmod,
hidd el meg látod.
A filmet, hogy nézed,
s életed kérded.
Hogy tegyed, mit csinálj?
Sikerre hogy jussál?
Ha azt várod, más mondja,
jaj de jó kávéja.
Ha arra vársz, dicsérjen,
s előre köszönjön.
Hidd el, nem élvezed,
ha magad nem tiszteled.
Fúj a szél, mégsem kér,
tapsot és éljenzést.
Természet nem virraszt,
azért hogy megriaszt.
Fájdalom nem örül,
azért mert fáj a bűn.
Királynak korona,
csoda meg palota,
pompa és csillogás,
nagyszerű pancsolás.
Úgyis elmúlik,
s nevét feledik.
Kettő meg kettő négy,
hitedre büszke légy!
Templomba azért járj,
mert hitedre támasz vár.
S irgalmat megkapod,
ha bűnödet megbánod.
S a világban mi célod,
lehet hogy nem tudod?
Próbálj meg valamit,
ide is letenni.
Mi erről a világról,
hirtelen ne szálljon.
3 hozzászólás
Kedves Attila!
Ismét egy eredeti… amolyan igazi ” Koncz Attilás” vers. Igazán tetszik, ahogyan egy csomó egyszerű gondolatot zársz egy versbe. Olyan godolatokat, amik mellett naponta megyünk el… jó volt olvasni.
Gratulálok: A.
Köszönöm Angelface,örülök,hogy tetszett és jó volt olvasni.Az biztos,hogy van egy stílusa a verseimnek,hogy jó vagy rossz azt döntse el mindenk.
Üdv:Metal Koala
Drága Macikám.Nagyon jó ez a versed is, jó volt olvasni.Letagadni sem tudnád, azt a stílust, amit képviselsz!Imádom!
Szeretettel:Kriszti