Fehér köd fekszik
a fák között,
nyújtóztatja lábát.
Fázós erdő a
napot kérve
tárja égnek ágát:
Süss napocska
melegítsd kevés
levélkénket,
hogy szép emléket
mesélhessünk
majd a kemény télnek.
Fázom én is.
Kicsire húzom magam
a kabátban,
de sietek, mert
várnak már
rám az iskolában.
2 hozzászólás
Jól össze tudod foglalni rövid mondatokban a gondolataidat.
Örülök, hogy hozzád tévedtem.
Szia Zsuzsi!
Nem vagyok elfogult , mert a kedvenc nevemet viseled, de ez egy tündéri vers, annyira természetes, hogy csak úgy "süt"-belőle..:))
Nagyon szép, és jó, Gratulálok teljes szívemből!!!!
Üdvi: dp.