Miért fedik el újra, és újra sötét fellegek?
S az égbe nyúló komor, zord hegyek,
miért rejtik titkon az ösvényeket?
Miért ez a sötét, mikor fényre vágyom?
A verejték a gyűrött ágyon,
s az álmatlan éjek nyirkos csendje,
fáradt lelkem könnyét az arcomra kenve,
mint jeges fuvallat rám tapad,
görcsösen szorítva torkomat.
Miért van, hogy mennék, de mégsem haladok?
S az összefojt, ragadós, nyúlós napok,
mint sötét ingovány magukba szívnak,
és elvakítnak
a hazug szavak,
mit utánam hajítanak.
Hol van hát a béke, a szeretet,
melyekkel megtöltöttem szívemet?
Talán elszórtam valahol
az úton, s ez már a pokol?
Nem tudom, csak érzem, hogy szívem megremeg,
S a gyilkos közöny hangosan felnevet.
Jeges kezével belém karol,
„Nem látod ember? Nincs remény sehol!”
Majd fájdalmas néma csend.
De messze valahol, egy apró fény feldereng,
Sápadt arcomon egy percre elmereng,
Majd átölelve, féltőn hozzám simul,
Gyötrelem, kétség, fájdalom, egyszeribe földre hull,
És érzem, hogy szabad vagyok.
„Ne félj, én mindig veled vagyok.”
Igen, már tudom, s pirulva előveszem,
Féltve őrzött, ébredő hitem.
Sándor Gyula
11 hozzászólás
Reménytelenségből a reménységbe. Ezt gyönyörűen fogalmaztad meg, mesteriek a rímeid.
Köszönöm kedves Colhicum.
Kedves Gyula!
Gratulálok! Tetszik a versed,az út keresése örök,és a vallás
lelki vigaszt nyújthat.Isten keresése ezekben a napokban
még erősebb,amikor a halottainkra emlékezünk.
Köszönöm kedves santiago, és nagyon örülök, hogy tetszik a versem.
Gyula
jogokat tipró, kezébe ne vegyen, de a hit sem valami nagy nem tom milyen malaszt a semmiben, jaj ember, nem látod? Azért kell hinned, hogy ne kelljen minden nap hitre buzdítani téged és te sem mást, mert ha hitre buzdulsz egy életen át elegendőnek kéne lennie, nem kéne mindennap önmagad biztasd, vagy pirongasd, ezért most azt kérdem mi haszna a hitnek? Más tudása nem a tied, de ten-magad mit tudsz? Tudod azt, amit hiszel, vagy csak a mások tudását vallod magadénak, noha nem az?
Kedves Miki
Tudod, én zsenge ifjúságom idején tudományos pályára készültem. Sohasem fogadtam el, még a közismertebb elméleteket sem csupán azért, mert valaki, vagy valakik helyesnek vélték. Természetesen nem építettem saját részecskegyorsítót, de bizton állíthatom, hogy aki kitartóan keres, annak bővül a látásmódja, és az ismeretei. Így könnyebben kialakíthatja saját véleményét. Ma is ezt tartom a járható útnak, még a hit kérdésében is. Tudom e amit hiszek? Személyes megtapasztalások nélkül, képtelen lennék bármiben is hinni. Legyen az tudományos hipotézis, vagy bármi más. Szükségem van saját megtapasztalásra, vagy több megbízható forrásra, hogy komolyan vegyem. Persze, ettől távolról sem tudok mindent, és egészen biztos, hogy a mindentudást soha el sem fogom érni. De szerencsére mindentudó ember nem létezik. Egyébként senkit sem buzdítok hitre, hiszen egyetlen versem sem volt még kötelező olvasmány.
Kedves Amazonas !
Ebben a versben minden benne van, a fájdalmas lemondás, a szerető elengedés. Ennyire szépen megfogalmazva még nem olvastam. Bizony szinte már mindannyian éltünk át ilyet, életünk legnehezebb feladata.
Szeretettel gratulálok ! pipacs
Kedves Ilonka
Valóban, az élet olykor megannyi nehézség elé állít bennünket.
Örülök, hogy olvastad a versemet.
Szeretettel
Gyula
Drága Gyula!
Ha lelki bajom van, mindig előveszem egy-egy versedet, és olvasgatom, egyszer, vagy sokszor… ahányszor muszáj. És mindig jobban érzem magam utána 🙂 Ez a versed most különösen célba talál nálam. A véleményem úgyis tudod, nem részletezem, hogy miért imádom ezt is 🙂
Köszönöm! Ismét…
Szeretettel, Jodie
Kedves kis Jodie
Nem tudtam elképzelni, hogy hová tüntél ilyen hosszú időre. Mindenesetre örülök, hogy itt vagy. Remélem sikeres a házasságod. Én mindenestre szívből kívánok neked nagyon boldog életet. Ha időd engedi, írj egy pár sort az E-mail címemre. Nemrégen szinészeket vittem egy 5 napos útra Erdélybe. Nagyon tetszettek nekik a verseim, és több előadáson is elszavaltak néhányat. Egy kiadó is jelen volt az egyik ilyen alkalmon, és őszre ígérte, hogy megjelenteti a kötetet.
Szeretettel
Gyula
Kedves Gyula!
Nagyon örülök, hogy Rád bukkantam, és gyönyörű művedre! Egy mély érzésű ember sorai ezek, ki az élet sokoldalú dogába mártja tollát, nem kis tehetséggel! A kérdéseid elgondolkodtatóak, mikre van válasz a Bibliában, ahol én sem kerestem, de Isten tanui rám találtak, és a Szent írásból megtudhattam, mi miért van. Ma boldog, és nyugodt ember vagyok, mert megtaláltam az élet értelmét, és célját, amit kívánok Neked is! Örülök, hogy olvashattalak! Üdvözlettel: Zoli!