felszállni, de csak verdes, egyre verdes
a szárnyaival…szánalmas toll-vesztes.
Fagyzoknis lába toporgásba szédül.
…..
Érdemelhet-e az ember "Jó-sorsot"?
A Bölcs szerint: kapod, ami érdemed.
Ám vérem dacol, éget benn, értheted;
várom válaszod, biztosan elmondod. –
Szólj! Isten vagy aki ehhez szólni tud;
csevegj velem, írhatsz gondolat-postát.
De ne olyat, miben önmagad mosnád
…abból, mi miattad itt nekem kijut. –
Elrontottam renomém gyermekkorban?
Így sodródtam "alkalmatlan" szerepbe?
Már zsengémben megláttad eltemetve
a Nap-Hold-faló, mértéktelen szomjam? –
Ez volt a baj? Már akkor eldőlt sorom?
Méltatlanná váltam könnyebb keresztre?
Mért nem bújtattál áldott tenyeredbe?
(Rongyos páros és páratlan napokon.) –
Hogyan találhatnám imádott kegyed?
(Tán adhatnék olyat, amin tapsolhatsz.)
S előbbre tapsolnál, hol sokat osztasz,
több a fogódzó, míg mászom a hegyet. –
Az emésztő gondolat-hullám megcsap,
buzog eremben, hogy nekem miért nem,
nekem miért igen; csak kérdem, kérdem;
vajon…hol és mit ronthattam el Tegnap, –
s miért forrt össze a zsákszáj hátamon?
Ezt érdemeltem? Tényleg ezt? Súlyokat?
A Bölcs most (valószínűleg) bólogat.
Túl későn. Múlt-időm lovát nógatom. –
Na elég. Egyet azért adj meg, rendben?
Hadd lássam még fiaim, s ifjabb lányom
gyermekét és nyerjünk együtt, nem bánom.
Akkor hiszem: megalkudtunk mindketten.
…..
A mellkasomból egy kismadár készül
felszállni, de csak verdes, egyre verdes
a szárnyaival…szánalmas toll-vesztes.
Fagyzoknis lába toporgásba szédül.
2 hozzászólás
Kedves Éva!
A Sors/Isten zaklatott számonkérése tolladból elnyerte tetszésemet!
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Őszintén köszönöm jöttödet és örömmel tölt el, ha átérezhető volt/am.
Szeretettel fogadtalak. Éva