Álltak egymással szemben, mint két felajzott harci kakas. Még a hajuk is úgy meredt az égnek, mint egy-egy taréj. Szinte szikrázott körülöttük a harag, a gyűlölet. Az asszony felkapta az asztalról a tálat. Régi, sötétbarna cserép tál volt, a mázas virágok régen elnyiltak az oldalán. De a pogácsák napsárgán mosolyogtak benne, úgy, mint amikor a Dédi használta. Tőle kapta a tálat, amit már gyermekkorában szeretettel símogatott.
Előtörtek az emlékek. Szinte látta maga előtt a mindig feketébe öltözött kicsi öregasszonyt, akinek a mosoly még álmában is ott ragyogott az arcán. Érezte a belőle sugárzó szeretetet, érezte pihekönnyű kezének simogatását a haján. És elhangzott lelkében újra az intelem: ne menjen le a nap, kislányom, a te haragoddal. Eddig tartotta magát ehhez. Ha összeveszett a férjével, – ami egyre gyakrabban és egyre hangosabban fordult elő, – mindig ő kezdeményezte a békülést. A kezdeti gesztus lassan elvárássá sivárosult, és egyre nehezebb volt megszólalni a lelket tépő viták után. De a férje elvárta, és ő megtette. Összeszorított fogakkal, háborgó lélekkel. A házasságáért. Mert a Dédi azt tanította, hogy egy jó feleség, ha kell, megalázza magát, de megőrzi a férjét. Hát, megalázásból volt sok, férjből egyre kevesebb. Hányszor tette fel a kérdést álmatlanul forgolódva: Dédi, mit kell még elviselnem? És miért viseljem el, ha nem éri meg? Választ nem kapott, – imádott Dédije már régóta férje mellett pihent a kopjafa alatt, – de tudta, a kicsi öregasszony mit mondana.
Nézte az aranyszínű pogácsákat, és letette a tálat az asztalra. Nem vágom falhoz, – gondolta. – Kár lenne a tálért. Meg aztán, cserépből úgyis van körülöttem elég. A házasságom cserepei. Dédi, eddig tartott. Nincs tovább.
Hidegen végigmérte a férjét, és kiment a konyhából.
A férfi döbbenettől mereven bámult utána.
4 hozzászólás
Szia!
Nagyon vártam már ismét tőled valamit, és ezért is ugrottam ilyen hamar. Nem csalódtam. Utánozhatatlan vagy. Ismét rövid, de erős, kemény írást olvastam tőled. Szinte forrt a levegő abban a helyiségben, ahol az általad leírt esemény játszódik. Nem tudom, mennyi asszony él így, mennyi házasság jut el szép lassan idáig, de sajnos nem lehet kevés. Nincs mit csodálkozni a sok verekedés, szurkálás hallatán. Valami nem jó írányba tart…vagy valaki, valakik…
Szia!
Nagyon jól ábrázoltad a drámai helyzetet. A végén a férj hidegen végigmérése és a kivonulás sokkal többet jelent, mintha a cserepet vágta volna a földhöz.
Kedves Matyi!
Gratulálok írásodhoz. Megrázó, és nagyon életszerű.
Üdvözlettel: Gyömbér
De jó, hogy nem tört össze az a cseréptál, talán inkább a férfi lelke, egy picikét.
Csak gratulálni tudok!
Hanga