Legyen néhány, a légben lassan táncoló,
apró, kristály műremek,
mely súlytalan ide-oda lebeg,
majd lehull
a kabátom ujjára.
S számat tátva
bámulhassam a szikrázó csodát,
a kérészéletű varázst…
Végül az égre nézve elmerenghessek azon;
Még a hétvégén Hókirálynővé változom…
13 hozzászólás
Dallamos, kedves vers. Igazán tetszik, és tényleg jó lenne, ha kicsit hullna a hó…
Köszönöm az élményt!
üdv, macs
Ez nagyon szép lett, dallamos, lágy és bájos!:)
"apró, kristály műremek,
mely súlytalan ide-oda lebeg,"
Ez a két sor fogott meg leginkábbb, de úgy az egész nagyon szép lett,gratulálok:)
Nagyon jó, tetszik az egész. Hát nem bánnám, ha hókirálynővé válnál… 🙂
Nagyon bájos vers, csak a hókirálynő is hóember?:))
Persze tuti felismernénk!
Nagyon jó…
Én azt szeretném, ha nagy pelyhekben hullana! S belepne mindent hófehérrel:)
Aranyos a versed, gratulálok:)
Nagyon hangulatos, az igazi telet idéző, kedves vers. Gratulálok: Colhicum
Nagyon-nagyon jó vers, dallamas, csilingelő, telet idéző és fantasztikus! Gratulálok:Andika
Nagyon tetszik a versed, igazi téli hangulatot áraszt.
Miért nem láttam??? Aranyos, kedves vers, kedves Hókirálynő… (mely egyébként az Ön alaptermészetével ellenkező, ha Kay és Gerda kalandjait vesszük figyelembe…).
aLéb
Kedves Gyömbér!
Könnyed kis "súlytalan" verset írtál! Ekkor még nem tudhattad, hogy ekkora hó lesz,de hát, bárcsak így teljesülnének a szép vágyaink…!
Gratula – Vipera
Egyszerűen tökéletes versike! 🙂
Nekem nagyon tetszett! Gratulálok!
Üdv: Ninike
Légies, élénk képet fest. Nagyon tetszett a szóhasználat. Mondhatnám, tündéri. 🙂
Köszönöm Gerda!
…ez a vers mostanság nem egészen aktuális… 🙂
Gy.