Valami történjen már végre!
Legyen már vége ennek az éjnek.
Gyúljanak ki újra a fények!
Legyen vége ennek az évnek
és legyen az ég kékebb.
Legyen vége ennek a létnek,
mert a magánytól én félek,
és szerelmem szégyen,
és örömöm kényszer
és még mindig élek
pedig nagyon félek.
Valami történjen már végre!
Valahogy legyen már vége
mert nagyon keserű az élet.
Rémitenek az éji fények,
és a csillagoktól is félek,
de ha látom, nem értem,
megbüvőlten miért nézem?
Valami történjen már végre!
Valami szépet is kérek,
mert rajtam nincs kéreg.
Hát akkor mi véd meg?
Még mindig félek
érzem,lelkembe léptek
és én csak nézek.
Hová lettek a fények?
A tündéri szépek?
Egyedül, Én félek?
Valami történjen már végre!
Egyedül én félek!
Engem most ki véd meg?
Valami jót is kérek!
valami nagyon szépet!
Egyedül Én FÉLEK!
3 hozzászólás
Kedves Laura Kamilla!
Versedből süt a kétségbeesés… A szó- és sorismétlések csak még jobban érzékeltetik a komor, zaklatott lelkiállapot. Nekem tetszik:)
Üdv: Borostyán
Kedves Laura Kamilla!
Versedből süt a kétségbeesés… A szó- és sorismétlések csak még jobban érzékeltetik a komor, zaklatott lelkiállapot. Nekem tetszik:)
Üdv: Borostyán
Kedves Kamilla!
Hű ebben rengeteg érzés van. Jól letudtad írni az érzéseidet. Ez tetszik nekem.
Ági