Kókadt
elmém,
száz üres emlék,
csalóka
nemlét.
Az csupán véletlen,
hogy nemigen tetszik
ez a kéretlen
harangjáték,
mit
tessék-lássék
alapon,
most
csüggedten
hallgatok?
Nem!
De
fél hétig
mégis
engedek,
azután
majd, még kissé sután,
minden
mindegy
lesz
nekem,
így hírtelen
teljesen
felébredek,
és lassan
majd,
ahogy az álmos nap
halad,
úgyis magamtól felkelek.
Harangjáték
By Pável István
4 hozzászólás
Jó kis dalszöveg, István.:) Gratulálok: Colhicum
Köszönettel vettem véleményedet. Bartásággal: Pável István
Ui. valóbban életemben több időt fordítottam eddig szöveg írásra, mint vers írásra.
Hát ez nagyon jó!
TetszikK
Gratulálok: Falevél.
Versedet a Véletlen dobta elém, ezért olvashatom. Érdekes a megoldás, hogy majd,1 mindenütt soronként egy-egy szó szerepel.
És az is érdekes a harangjátékkal összefoglalni az ébredést.
De Te hol vagy, hiszen évek óta be sem léptél…
Szeretettel olvastam: Kata