Üdvözlöm önöket, ezen a varázslatos estén. Most, hogy itt feszítek önök előtt egy pár számmal kisebb öltönyben kissé nevetségesnek érzem magam. De hát nincs mit tenni nekem ez jutott. A szorító valóság azonban megtévesztő. Mert bár kisebb öltönyben állok itt, mégsem vagyok bosszús. Hisz önök feledtetik az átélteket, s rájövök, hogy ennyit igazán ki lehet bírni. Ám önök képesek lesznek-e elhinni azt a tényt, hogy létezik EL DORADO… Látom a megdöbbent arcokat, hallom a nagy sóhajokat, érzem, hogy önök ezt egy újabb dajkamesének hiszik. De kérem, gondoljanak bele! Vonatkoztassanak el a felállított szabályokból épített világtól. Ne gondolkodjanak a megszorított, ketrecbe zárt, megbéklyózott fantáziájukkal s gondolataikkal. Engedjék szabadon, had szárnyaljon! Ám az is elég, ha a dolgok mögé pillantanak. Én most ehhez adok szemüveget, hogy ne lássanak homályosan, ne halljanak torzan s, hogy ne érezzenek tompán. A döntés az önöké, hogy képesek-e elfogadni e tényt.
Nos…A tökéletes világ már régóta létezik az emberek képzeletében. Mióta van kontraszt a rétegek között… Mióta létezik jó s rossz… Mióta van igazságtalanság… Mióta megszülettünk…
El Dorado mindig is foglalkoztatott minket!
Egy jobb világról álmodnak, egy jobb világról mely elhozza a kívántakat. Ám úgy mégis… Milyennek is képzeljük El Dorado-t?
Hol nincsenek világ-pusztító fegyverek, hol sok a pénz, hol nincs éhínség, hol gyerekek irányítják az országot?
Minden ember fantáziája a saját önző, tökély-világát álmodja meg, hisz nem vagyunk egyformák…más egy törzs tagjának a jó világ, más egy tőzsde-ügynöknek, más egy sztárnak, ahogy más a nyugdíjas nagymamának…
Ám ami az egyik embernek jó, az a másiknak rossz. Az utolérhetetlen világ azonban nem jöhet el, hisz a következő nemzedék már egy újabb százszázalékos világot dédelget. Így az előző El Dorado elnyomja a másikat. De elnyomást nem tűr El Dorado vagy igen? De hát nem nyomhatja el, mert nem is létezett vagy igen?
(Ó, milyen egyszerű lenne, ha mindenkinek az igénye ugyanaz lenne! )
Érdekesek a kérdések, nemde? A szebb világ az emberektől függ. A hangulatuktól, a tetteiktől, a vágyaiktól…
Így, hát EL DORADO mindig is létezett, létezik és létezni fog. Hogy hol? A válasz: itt és most. Hisz valaki(k) megálmodta ezt a világot és tessék itt van!
Ha belegondolunk, hogy nincs világháború, nincsenek önkényes királyok, nincsen fejvesztés, nincsenek lovagok nincsenek falugyújtogatások, akkor joggal elmondhatjuk, hogy egy „ teljes” világban élünk. Ám aminek nincsen alteregója, a helyett van más…
Az egyensúlynak meg kell lennie! Mindig is féltünk, félünk s félni is fogunk a holnaptól, mert lehet, hogy nem jön el. De holnap mindig lesz és higgyük, hogy az egy jobb, szebb világ lesz. EL DORADO-t a mában, az apró pillanatokban kell keresni! Ne a számlákon, az adón, az újabb be nem teljesülendő ígéret miatt kell siránkozni. Nem az odaégetett csirkén, az elfelejtett konferencián kell idegeskedni, ez mind mellékes. Ezek a hétköznapi dolgok miatt siklunk el a „szinte” észrevehetetlen dolgokon és csak későn döbbenünk rá, hogy felnőtt a gyerek, hogy elszállt egy újabb év, hogy hiányzik a család, hogy másként is lehetett volna.Visszasírjuk az elvesztegetett napokat, órákat, perceket, amik végül is EL DORADO-ban történtek. Csak észre sem vettük! Mert problémáink voltak. Ám megnyugtatom önöket, azok mindig lesznek. Garantálom. Ezért gondoltam úgy, hogy ezt a kiváló világot keresem meg. NEKEM sikerült. Megtaláltam. És Önök? Összefoglalva…
EL DORADO: egy létező, megformálódott, sokféleként értelmezett világ, ami érthetetlen, ám mégis kifejez minden lehetőséget. Elérhetetlen cél és elérhető vágy. Az egész önökön múlik, hogy hisznek EL DORADO-ban avagy eltemetik, akár Atlantiszt az Istenek.
Köszönöm, hogy engem választottak a ma estén. Legyen jó éjszakájuk!
4 hozzászólás
Érdekes. Az én Eldorádómban az emberek szeretik egymást, és nem ölik meg embertársukat, pusztán azért, mert más a bőre színe. Az én Eldorádómban nincs pénznélküliség. Mindenkinek jut. Nem látni kolduló gyerekeket. És az én Eldorádómban nincsenek háborúk. Sehol…
Sajnos nem hiszem, hogy ez bekövetkezhet, de abban bízom, hogy egyszer az emberek belátják, hogy egymásért vagyunk, nem egymás ellen.
Gratulálok az írásodhoz! A továbbiakban sok sikert!
Üdv
Hát Mishu, a te Eldorádód egyelőre már csak azért sem létezhet, mert túl sok ember van ahhoz. 😐
“Sajnos nem hiszem, hogy ez bekövetkezhet, de abban bízom, hogy egyszer az emberek belátják, hogy egymásért vagyunk, nem egymás ellen.”
Hmm, ez homlokegyenest menne az ember és a társadalom valóságával. Az emberi természet része, hogy egymás ellen vagyunk.
ami a legjobban tetszett az egészben:
Minden ember fantáziája a saját önző, tökély-világát álmodja meg, hisz nem vagyunk egyformák…
erre kéne mindenkinek gondolnia, ha valami nem tetszik neki. ha meglátsz egy embert befüvezve, ne vesd meg, így élvezi, vagy nem, de ez megint az ő dolga. amikor azt mondod, ne legyen háború, gondolj arra, hogy van aki háborút akar. a legnagyobb baj, hogy mindenki aztt hiszi ő tudja csak a tutit, az ő eldorádójában mindenki boldog lenne. hogyha meglátnánk, hogy amit mi elitélünk nem mindenképp rossz. hogy akire mi azt mondjuk mocskos tolvaj, lehet, hogy ugyanúgy utálja magát ezért, és valahol egy család felnéz rá, mert azért lop, hogy nekik legyen mit enniük. és ilyenkor mondhatjuk, hogy miért nem tanult? akkor tudna rendesen dolgozni. de ne mondjuk, nem a mi dolgunk, ha kirabolnak, ne bosszankodjunk, fogadjuk el, és legközelebb figyeljünk oda. nem éri meg azon rágódni ami megtörtént, tenni kell azért, hogy legközelebb máshogy történjen
és ez megint cjsak az én véleményem, és én is csak egy vagyok azok közül aki azt hiszik, hogy tudják a tutit, és hogy ez bárkit is érdekel.
üdv
Keglo