Elindulnak egyszer a kariatidák
elhagyva Erekhtheiont, s az új világ,
mit súrol majd időnk, befogadja őket,
ahogy minden élő és halott szenvedőket.
Indul utánuk mind, a madarak s a fák,
– ha elindulnak végre a kariatidák -,
s az összezavart bábeli nyelvek helyett,
az Édenkert nyelvén írt versek beszélnek.
Előjön majd minden feledett érzelem,
testté lesz majd újra köztünk a szerelem,
talán e tavasz lesz épp, vagy majd egy más…
az idő közel van, s mindjárt indulás…
6 hozzászólás
Megkapó a versed, kedves András. Mítoszálmodó témával, de a hangulat valóságos…
Induljunk hát, bárkik is vagyunk! 🙂
Üdv.: Alberth
Indulunk, kedves Albert:)
köszi
Kedves András!
Hihetettlen véletlen. Éppen ebben a pillanatban Alberthez írt hozzászólásomban irtam. segitsünk nekik, akik vissza akarnak térni, az emberséghez, az emberi szeretetthez, tőlem akár még az alma leszakitásához is a fárol. de induljunk, segitsünk azoknek akik nem ismerik az utat, mutassuk meg nekik, egy jó példával merre vezet at út…
Én is azt mondom: Induljunk mindannyiann, és csak az lesz a vesztes aki nem jön velünk.
üdv Tóni
Mindenki megy?! :):))))
Jó vers! Gratu.
Kedves András!
Nagyon szép vers, különösen e két sor fogott meg!
"Előjön majd minden feledett érzelem,
testté lesz majd újra köztünk a szerelem"
Gratulálok!
Lyza
Ez megfogott. Messiás-várás.
Poppy