Amott a hallgatag hegyen,
a Tél borong a szirteken;
a völgy ölén, a bérc alatt,
remeg feléd a pillanat.
Bolyongsz a cáki réteken,
merengve új reményeken;
a gondolat ezer madár,
határtalan, csapongva száll…
Szalad veled a lenge szél,
te faggatod, de nem beszél;
de lopva lép a képzelet,
s a megfakult emlékezet…
A képzelet selyemszövő,
s a rebbenő, szökő idő
megáll, s dereng, ’mi messze már,
akár a pisla láthatár…
S a foltozott kis életed,
viaskodón megélheted;
s becsaphatod az üldözőt,
a reszkető sötét jövőt.
S a pirkadó reményeket,
folyók fagyán, ha kergeted,
a Tél, s a Nyár oly messze jár,
akár, a sikkanó madár…
Veszett varázs… garázda szél…
beléd csomósodott a tél;
homályba dől, a láthatár,
jeges lapály, mi körbezár.
Sötét az éj, szitál a hó,
a némaság tapintható;
az este már üveg hideg,
a fellegen bezárt szivek…
27 hozzászólás
Kedves antonius!
Versed dallama, viszi az ember képzeletét lágyan előre, tolladnak megszabott útján. Szavaid választékosak, rímeid tiszták, mint a cáki rétek zöldje. Bár még nem jártam felétek, de talán majd egyszer visz arra az utam, bolyongva a cáki réteken elmerengve " a völgy ölén, a bérc alatt,"…. ! Köszönöm, hogy olvashattam tettszetős művedet!
Üdv: Zoli!
Köszönöm Zoli. Ha még nem jártál felénk, akkor bíztatlak arra, hogy legalább egy hétvégére célozd meg a vidékünket. Nem fogsz csalódni. Akár egy rövid kanyar is beleférhet Ausztria felé.
Üdv. a
Antonius, varázslatos! Ilyenkor nem tudok mit írni, ilyenkor semmi értelmes nem jut az eszembe, csak ez a szó.
Szusi kedves!
Elkényeztetsz. Köszönöm figyelmed. a
Szia!
Ma csupa remek dallamot találok itt (vagy csak jól válogatok 🙂 ), ami jól jön most, hogy elringasson.
Hanga
Örömmel ringattalak. a
Szia Antonius!
A fellegen bezárt szívek… jaj, ne zárjuk be őket:))) Engedjük szárnyalni azokat a szívecskéket, úgy, ahogy szárnyal a versed, s ahogy én szárnyaltam vele. Mit írhatnék, mesés.. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel Rita
Én köszönöm, hogy olvastál. a
Szia!
Együtt borzongtam a téllel, miközben vesedet olvastam. Remekül elkapott képek és gondolatok!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm Eszti, hogy drága idődből áldoztál rám. a
Szia!
Elolvastam magamban és elolvastam hangosan. Mindenkinek merném ajánlani ezt a megközelítést.
Hangos olvasásánál fantasztikusan előbújik a ritmusa, dallama, sőt a hangulata. Nagyszerű írásnak gondolom a versed. Gratulálok!
((Zoli
Köszönöm szépen Zoli.
Üdv. a
Kedves Antal!
Nagyon szép vers! "Szalad veled a lenge szél," így szól versed egyik sora. Minden más áll, csak mereng , múlton, jövőn, a múlúló időn. Nyugalmat árasztó sorok, olyan elfogadó. Szeretem ezt az érzést. Az utolsó versszak maga a gyönyörűség, akkor is ha "üveg hideg".
Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Kedves vagy Valika. Köszönök mindent.
Üdv. a
Elskandáltam hangosan e szép verset kedves Antonius, és eszembe jutott, hogy hajdanán még középiskolás koromban a latin óra előtt, mindig verseket kellett skandálnunk hangosan a tanár megérkezéséig. Nem volt rossz. A mai fiatalság már el sem tud képzelni egy osztálynyi lánykát egyenruhában ülve és hangosan skandálja Vergiliust. Üdv. Jega Ibolya
Más ez a világ Ibolya. Vergiliust most is tudod idézni, mert amit gyerekként megtanult az emberke, azt soha nem felejti el. Quiz műsorokat figyelve, nemegyszer egyetemisták (néha tanárok is) komoly ismerethiányokkal küszködnek. Köszönök mindent, a
Kedves antonius,
nem tudok kiemelni semmit, egészében véve csodásan hangulatos a Te teled azon a cáki réten, borongása, üveghidege ellenére is muzsikál.
Köszönöm kedves szavaid Irénke.
Üdv. a
Kedves Antal!
Színes a vers, mégis átütő a hideg és a fehér szürkesége. A szomorú szem még látja a szépséget, de az ész már lemondón legyint. Ilyenkor valóban csak az látjuk, hogy borong a Tél, pedig ezernyi dallamot zenél…
Verset andalító az érzés ellenére is, amit rám ültetett. Még a szomorúságot is széppé tudod tenni. 🙂
Szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Köszönöm szépen Pipacska.
Üdv. a
Rég jártam Nálad (is), és bizony nem jól tettem…
Ez színtiszta művészet… a ritmus, a költői képek… Lenyűhözött!!!
Üdv: barackvirág
… és olyannyira lenyűgözött, hogy le sem tudtam írni normálisan azt a szót… :)))) és mikor visszaolvastam a hozzászólásomat, még akkor sem vettem észre… :))) csak miután elküldtem… Sorry… 🙂
Kedves vagy, mint mindig.
Köszönöm. a
Magával ragadó a ritmusa, s tetszik, hogy végig ott maradtál a témánál, a természet lágy ölén, s egybeforrtad az érzéseiddel, el tudtál vonatkoztatni! Egyesek csak eszköznek használják a természeti képeket, itt viszont remek egységben van a tartalommal! Igazán ezek a képek adtak hangulatot a tartalomhoz, ezek a képek öltöztették be, tették befogadhatóvá. Remek vers, engem nagyon megfogott!!!
Megtisztelő véleményedet, értékelésedet köszönöm. a
Szépek a képek, gyönyörűek a rímek, a "szökő idő"-nek pedig valamennyien részesei, elszenvedői vagyunk.
Kitűnő gondolatok, szóval ez egy remek vers.
Üdv.: zagyvapart
Kedves vagy Feri. Köszönöm. a