Éhes keselyük csámcsognak rajtam,
kis boldogság csupán mire vágytam,
könnyem kiszáradt bőrömet marja,
oly lehangoló a bánat arca.
Legjobb feledni! De hogy csináljam?
sűrű bozótban tisztásról álmodtam.
Végre kiértem, sebzett büszkeség,
homályos vágyak, mint a messzeség.
Merre menjek a vadon közepén,
egy tisztás a vérebek szigetén,
mindegyik rám feni éles fogait,
már átéltem a pokol kínjait!
Tüzes tekinteted rejlik a vadban,
te is csámcsognál ugyan úgy rajtam!
Nem győzhetsz le, nem leszek a tiéd,
Nem leszek csemege egyetlen napért!
3 hozzászólás
Csodalatossan szep a versed.
Wow! Ütős, szép! 🙂
Szeretettel:
Nairi
Köszönőm szépen, kedves vagy!
Szeretettel: szaty