A gondok hozzám hálni jártak,
amíg itt nem lett az otthonuk,
azóta mindent szétdobálnak,
a bajból így minden napra jut.
Napestig pakolok utánuk,
foltozom rongyos ruháikat,
ez a népség nagyon hálátlan,
pihenni még ünnepkor se hagy.
Ajtómat ki se kell, hogy nyissam,
átszivárognak a falakon,
és kábeleken közlekednek,
vagy ijesztgetnek a mobilon.
Ezek elől hová is bújnék,
hol hajthatnám álomra fejem,
nincs zuga ennek a világnak,
hol meglelném gondmentes helyem.
Velük együtt kell így már élnem,
s hogy egészen ki ne túrjanak,
pár boldog perccel is beérem,
de abból nem engedek, urak!
2 hozzászólás
Valóban , mindent nem lehet hagyni, és nem is kell!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm, hogy elolvastad és értékelted is.
Szeretettel: Adrienn