Hulló levéllel tarka szín porlad,
az erdőt már teljesen beszórta.
Ágyat vetett a moha a kövekre,
benne selymesen pihen már a zöld.
– Bő harmat nem szikkad,
levelet nem ringat a hideg ősz.
Ködfátyolban libben a felleg.
Fenyőfák őrt állanak csendben.
Didergő levegőben
zsugorodik a nappal,
nyúlik az éjszaka.
Múlnak a tegnapok,
holnapra zúzmara
virágzik a fenyőn.
13 hozzászólás
Kedves Ica !
Nagyon szép képekkel "festetted" elénk a tél közeledtét.
Nagyon tetszett.
szeretettel: Zsu
Kedves Ica!
Gyönyörködtem a képekben. Ez különösen tetszett: Ágyat vetett a moha a kövekre…
Jó itt lenni nálad.
Szeretettel!
Ida
Örülök, hogy elnyerte a tetszésed kedves Idám.
Mindig szeretettel látlak: Ica
Kedves Zsu!
Örülök neked mindig, annak különösen, hogy tetszett.
Ölelésem: Ica
Hüebben nehéz lenne lefesteni
a természet mostani álapotát!
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm kedves sailor!
Üdvözöllek szeretettel: oroszlán
Elnézést!
´állapotát´akartam…
sailor
Csatlakozom az előttem szólóhoz, hűen festetted le az őszt. Az utolsó hat sorod nagyon tetszik, kedves Ica.
Szeretettel gratulálok: Noémi
Örülök, hogy tetszett kedves Noémi.
Sajnos egyre hidegebb van.
Szeretettel: Ica
A cím hozott ide. Benne van a pakliban minden. Az Ősz csodajátéka, egyik nap pompázik, másnapra fátylas, öreges, ráncosodó. No, még megihletsz. 🙂 Szép vers, Ica.
Marietta
Köszönöm kedves Marietta!
Annyi szépség,annyi pompa rejtőzik az őszi tájban, annyi rozsda az elmúlásban. Talán ezért szeretjük.
Üdv: Ica
Kedves Ica!
Nem sablonos a versed, nem erőltetett. Engem is megihletett ez az őszi játék. Minden múlik, idővel szemez, s belevész a tájék. 🙂
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Köszönöm figyelmed.
Szeretettel: Ica