Ma éjjel is elkerült az álom,
akár a kő, a bánat súlya nyom.
Ha az est leszáll, nő az égi fátyol,
az izgalmas, pelyhes égi csend.
Nem mozdulok a némaságból,
az éjből nőtt perc megérkezett
rám dobálta az összes csillagot,
összenyomtak, úgy mint a bánat,
nincs különbség nappal s éj között,
egyenlő súllyal húz le az idő.
A csengő égi kék feltámasztott,
tisztult az ész, indult az értelem.
Bármerre hull a harmatos könny,
a hajnal fénye összeforr velem.
10 hozzászólás
Drága Ica!
Gyönyörűséges versed mélyen megérintett. Benne van a nyomasztó magány, a vesztességek, a hiány, amit az éjszaka leple bár eltakar, de nyomaszt mégis…
Szépséges-szomorú versedhez gratulálok!
Szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Ida az együttérző soraidat és a gratulációdat.
Szeretettel: Ica
Különlegesen szépen írsz!
szeretettel:
túlparti
Megtisztelő kedves Túlparti! Köszönöm!
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica! Egyetértek az előttem szólókkal. Tényleg egészen különleges. Ez tudod vinni az olvasót magadhoz, hogy beavasd lelked titkaiba! Mindig nagy érdeklődéssel olvasom ezeket a verseidet! Szeretettel: én
Örülök kedves Laci mindig a soraidnak!
Köszönöm az olvasást!
Szeretettel: Ica
Icu és még sokáig ébresszen a fény! Csodálatos! Szeretettel. Éva
Köszönöm Évikém!
Jó, hogy nem tudjuk meddig…
Szeretettrel: Ica
Drága Icukám!
Ha elkerül az álom, akkor minden gondunk, gondolatunk eszünkbe jut,
nem jön mindjárt utána, sőt, téged még az álom is elkerült.
"Ha az est leszáll, nő az égi fátyol,
az izgalmas, pelyhes égi csend."
S nem mindig andalító ez a csend, inkább arra várunk, hogy tovább
tudjunk aludni.
Te mindezt egy szép versben foglaltad össze.
Szeretettel olvastam:
Kata
Köszönöm drága Kata a soraidat!
Szeretettel ölellek: Ica