Végtelen térben kiterítve a csend.
Este kétszeresére nyúlik az árnyék,
ha nincs vége, semmit nem jelent.
Árnyak peremén zajong a szenny,
szemétben szemét emészti magát.
Semmibe foszlik a szétszórt sugár,
a mennyei vágy, a földi tapasztalás.
Átlényegül a labirintus, a színjáték.
A szemetet elviszik minden reggel,
zajra ébred a szürke, álmos város,
egerek riadtan futkosnak szerteszét.
Valahonnan kiszivárog a szenny,
a fényt felzabálja, ha újra este lesz.
Éhes a keselyű, kering a föld felett.
8 hozzászólás
Kedves oroszlan!
Nagyon idöszerü!!!!
"Éhes a keselyű, kering a föld felett."
ezt elnevezném:korona!
Szeretettel:sailor
Sajnos kedves Sailor, sok a szemét…
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Kedves Ica! Mint egy zuhatagos folyó felett magasló gránittömb, olyan ez a vers. A forma, ez a téglatestbe rendezett gondolathalmaz nagyon plasztikusan fejezi ki a halmaz belső tartalmát. Belső tartalmat mondok, mert bár tudom, h ennek az ellentéte a "külső-tartalom" fából vaskarika lenne, e jelzővel mégis nyomatékosítani szeretném, h nálam nagyon is belső! Egyszerűen klassz, amit csinálsz, ahogy csinálod! Utánozhatatlan! Nekem nagyon bejön! Szeretettel Üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Köszönöm szépen a soraidat, igen megtisztelő.
Nagyon zavar a tengernyi szemét, bárhol legyen is az.
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Drága Icám !
Huha, úgy esettt rám ez a vers, teljesen földbe döngölt, hatalmas ereje van szavaidnak,
melyeket megint mesteri módon használtál.
Szeretettel gratulálok, ölelésem : Zsu
Drága Zsu!
Örülök, hogy meglátogattál, köszönöm a kedves gratulációdat.
Szeretettel ölellek
Ica
Drága Ica!
Te még a szemétről is szépségesen, mélyrehatóan tudsz írni.
Gratulálok szeretettel!
Ida
Köszönöm drága Idám és örülök, hogy figyelemmel kíséred a verseimet.
Ölellek szeretettel
Ica