Egy kisfiú a réten
pappírral kezében
a földre ül.
A gyermek arca felderül,
mikor rajzol egy sárga kankalint,
ki kedvenc lovára rákacsint…
(Nagyon kicsi a ló,
épp, egy virágnak való!)
A híres Festő arra jár,
s nézi, a gyermek mit csinál…
„Hallod- e fiúcska!
E kép remek!
De ha meg nem sértelek,
Mit keres itt a ló?
Az nem ide való!
Radírozd ki! Segíthetek?
…s ide jöjjenek komplementerek…
egy kis kék és lila…
Nem lesz itt hiba!”
I.
A kisfiú igyekezett,
radírozott, és színezett,
és voltak komplementerek…
A kép remek!
Káprázatos csoda!
Másnaptól egy festőiskola
lett otthona…
Hol a Festő„színeket” öntött belé,
s elindult a világhír felé…
II.
"Ó én kis buta!
A képem mily suta!
Színtelen, s nem harmonizál…
…és tényleg!
A kankalin és a ló mit csinál
együtt, itt a képen?
Széttépem!"
III.
A kisfiú igyekezett,
radírozott, és színezett,
és voltak komplementerek…
A kép remek!
Káprázatos csoda!
…de nem volt ott a lova…
A képet letette maga elé,
S búsan indult hazafelé…
12 hozzászólás
Na most aztán szégyent hozok a saját fejemre ! Mert nem tudom, mi az és miért Interaktív ez a remek vers, de azt sem tudom kik azok a komlementerek.
Lehet hogy nem tudok magyarul ? Ja hát az lehet, öregszem, felejtek. Vagy nem is tudtam soha? az is lehet.
Ennek ellenére nagyon élveztem ezt az ötletes, szellemes, kedves verset. Csak tudnám, mi az az interaktiv, és kik a komlementerek? majd még töprengek.
szeretettel fefo
Bocs ! nem csak hogy nem értem, de leírni sem vagyok képes: komplementerek…
komplementerek…komplementerek… – most csak gyakoroltam egy kicsit.
még mindig szeretettel: fefo
Szia fefo!
A színtanban létezik egy színkör. Ebben az egymásal szemben állók az egymás kiegészítő színei, egymás komplementerei. Pl.: piros-zöld, narancs-kék, stb.
Az interaktív ebben az esetben azt jelenti, hogy Te is beavatkozhatsz a történet menetébe.
Köszi, hogy elolvastad…
Üdv: Gyömbér
Szia! Ez nagyon aranyos! A II. befejezésnél szerintem kicsit döcög a rím, de üsse kavics, tetszik! 🙂
“(Nagyon kicsi a ló,
épp, egy virágnak való!)”
Ez annyira érzékletes, megmutatja, hogy egy kisgyerek mennyire másképp látja a világot.
Üdv, Poppy
Nagyon aranyos vers, tetszik, mint a többi!
Szia: én
Szia Gyömbér!
Nagyszerű verset alkottál! Én úgy érzem, a festő és a kisfiú megszemélyesít, kifejez két dolgot: az életet és minket halandókat. Lehet, hogy Te nem gondoltál mögé filozófiai tartalmat, de szerintem a festő akár lehetne az Élet, mint tanító, aki színekkel, formákkal próbál hatni ránk. A kisfiú, nos igen, ő pedig mi lennénk, halandók kik formálhatók, gyúrhatók vagyunk. Vagy nem…
grat. szeretettel leslie
Kedves Leslie!
Igen, az élet, és az élet összes olyan velejárója, ami hat (vagy hatni próbál) ránk.
Olyan nagyon jól eltalálod, hogy mire gondolok! 🙂
Köszönöm! Gyömbér
Ötletes. Érdemes többször belevágni!
Olvasható “csak úgy” is, és el is lehet rajta gondolkodni – úgy vélem, mindkét olvasó-típusnak sikerült a kedvére tenned.
Nagyon tetszett! Bár hiányoltam azt a befejezést, amilyikben olyat mutat a kisfiú az Életnek, hogy az menten hanyat vágja magát! – Kár, hogy nem volt ilyen rész! –
Tudom, nem épp felnőttes hozzáállás, de annyira mágikus az egész, hogy simán elbírt volna egy ilyen részt is…
Csak így tovább! Üdv: Kuvik
*****
Szia Kuvik!
Köszönöm az ötletet! Elgondolkodom rajta, hárha eszembe jut valami…
Nem kell mindig felnőttesnek lenni, az unalmas 🙂
Üdv Gyömbér
Üdv kedves Gyömbér!
A választott neved is tetszik, és még kenegetted hájjal a lelkemet, hogy a Csiganyugalom versemre “kedvest-szépet” írtál!
Ezért gyorsan elolvastam néhány művedet és én is szeretném viszonozni a véleményt. Természetesen nem azért kezdelek el dícsérni mert kölcsön kenyér visszajár, hanem mert tényleg tetszik.
Pont az első műved amit olvastam a Dolog, amelyben szintén a
Csiga mutat
utat.
A fenti versed nekem előhozta a kisherceg effektust, ha stílusban nem is, de a kép amit festessz (illetve a kisfiú), az pont olyan és pont arról szól.
Elveszítjük a természetes “gyermeki” énünket, feladjuk illetve feladatják velünk!
Interaktív az élet, de nem vagy alig-alig magunktól, mint inkább másoktól.
Azért is érzem közel magamhoz a versed mert én is igyekszem magam interaktív lenni és kitörni a mások-komplementeréből, persze ami igen nehéz. Ha egyszer kitépnek tövestől akkor visszagyökerezni már nagyon nehéz, a szár is megfásul, már nem hajlik olyan jól, a levél is érdes, nem veszi olyan jól a napot, a szellőt.
Látod már esszét kezdek írni, annyira magával ragadt.
Sok szeretettel
Szirom
nagyon tetszik! Mindent elmondtak az előttem szólók, igazán ötletes!:)
Kedves Gyömbér!
A Véletlenek hozták elém ezt a korábbi versedet. Nagyon aranyos, élvezettel olvastam még úgy is, hogy én sem ismertem azt a két idegen szót, amit már előttem FEFO is fölvetett.
Erre annyi a javaslatom, hogy benne van a szabályzatunkban, de általános szabály, hogy főleg ritkán használt idegen szavakat meg kell jelölni (itt például lehet zárójelben, vagy a megjegyzésben).
Szeretettel: Kata