Bújócskát játszottunk.
Emlékszel?
Szememre tettem kezem, s úgy számoltam tizet…
míg elbújtál,
aztán megkerestelek.
Bújócskát játszottunk
Emlékszel?
Szemedre tetted kezed, s úgy számoltál tizet…
míg elbújtam,
aztán… álmodni kezdted
azt a más világot,
mit rajtad kívül senki sem látott.
S ez lett a vesztem!
…mert elfeledve
ottmaradtam
egy száraz odúba bújva,
elhagyottan.
Ha egyszer eszedbe jut,
hogy még tart a játék,
keress meg,
s hozz nekem csokoládét!
4 hozzászólás
Hát a vége nagyon frappáns! 🙂
Tetszett! Nekem olyan érzésem van, mintha 2 szálat végül eggyéfontál volna a versben.
Ismerős érzés. Talán csak ezért indított meg olyannyira.
Lenne kinek elküldenem! És vagyunk még így páran. Köszönettel:
Kuvik
Ó, és az értékelés: ***** (természetesen)
Kedves Theia és Kuvik!
Köszönöm, hogy olvastátok! 🙂
Theia! Igen, két szál fonódik össze, aztán válik szét, aztán (talán) megint össze… 🙂
Kuvik! Látod, nincs új a Nap alatt! 🙂
Üdv: Gyömbér
Nagyon-nagyon aranyos kis vers! Gratulálok Gyömbér!:)