Először a korengedményes nyugdíjjal kapcsolatban éreztem úgy, hogy valami nincs rendben! Mi is az a korengedményes nyugdíj?
Amikor a munkáltató /a munkavállaló kérésére/ megállapodást köt a nyugdíj korhatárhoz közeledő saját dolgozójával – ha megfelel a korengedményes nyugdíjjogszabály életkori feltételeinek, és a nyugdíjhoz előírt szolgálati viszonnyal is rendelkezik -, hogy egy összegben, előre befizeti a nyugdíját a költségvetésbe, arra az időtartamra, amíg a dolgozó a saját jogán jogosult nem lesz az öregségi nyugdíjra.
Miért is tesz a munkáltató ilyet, hogy a nyugdíjalapba előre befizeti a dolgozója több éves nyugdíjának az összegét?
Általában akkor születnek ilyen megállapodások, amikor a munkavállaló abban a kivételesen szerencsés helyzetben van, hogy a tulajdonos váltások, átszervezések viharait a csodával határos módon sikerült úgy átvészelnie, hogy a munkáltatójánál az elismert, munkában töltött ideje olyan sok, hogyha felmondanának neki, akkor a számára: hosszú, fizetett felmondási idő, és nagy összegű végkielégítés járna. Ilyenkor a munkáltatónak mindegy, hogy ezeket a nagy összegeket – a hozzá kapcsolódó járulék teher mellett – kifizeti a dolgozójának, vagy befizeti számára a korengedményes nyugdíj összegét.
Azt, hogy a munkavállalónak miért is jó, ha inkább a nyugdíját fizeti be a cége, és nem a felmondással kapcsolatos összegeket fizeti ki neki, azt nem kell hosszasan ecsetelni. A cég számára nagy összegű felmondási időre járó pénz és végkielégítés, az ő számára csak nagynak tűnik, de az adók, és járulékok levonása után már úgy összezsugorodik, hogy nem sokáig tudna belőle bármilyen szerényen is megélni. Az ötvenöt év felettieknek pedig, gyakorlatilag nincsen esélyük új állást találni, és dolgozni a megélhetésükért.
Így néhány hónap múlva már a szociális ellátó rendszert terheli a munkanélküli járadékuk, a keresetpótló juttatásuk, majd a rendszeres szociális segélyük, amiknek az összegétől felkopik az álluk, és hamarosan minden ingóságuktól, és sok esetben az otthonuktól is megválva tartanak a mélyszegénység felé. Miközben a nyugdíjba menésük lehetősége, a folyamatos korhatáremelés miatt, csak egyre messzebbre távolodik tőlük.
A költségvetésnek nagy összegű bevétele származik a korengedményes nyugdíjból. Több milliárd forint folyik be ilyen módon – és kamatozik – amit aztán csak sok év alatt, apródonként kell kifizetni nyugdíjként.
Ez az 1990-ben – a munkahelyek tömeges megszűnése miatt – létrehozott lehetőség azonban valamiért, pártszínektől függetlenül, szálka a mindenkori kormány szemében. A korengedményes nyugdíj lehetőségének megszüntetését már régóta lebegtették, majd jogszabályilag meg is szüntették előbb 2008, majd 2009, aztán 2010 végével, de eddig mindig meghosszabbították a lehetőséget egy évvel. A jelenleg hatályos jogszabály szerint 2011. végén fog megszűnni a korengedményes nyugdíjazás lehetősége.
Az indoklás többnyire az, hogy senki ne mehessen az életkorára előírt nyugdíjkorhatárnál hamarabb nyugdíjba. /Általában összemosva a munkáltató által befizetett korengedményes nyugdíjat, pld. a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjával, ami valóban a költségvetést terheli./
Amikor egy kormányváltásnál a lakosság véleményét, tanácsait várták a felhalmozódott társadalmi problémák kezelésére, voltam olyan naiv, hogy javasoltam a korengedményes nyugdíj fejlesztésének, kiterjesztésének lehetőségét. Azt gondoltam, hogy valami, ami az államnak nem kerül pénzébe, sőt levesz valamennyit a szociális ellátó rendszer terheiből, az csak hasznos lehet. A javaslatomra válasz érkezett az illetékes minisztériumból, amelyben kioktattak, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése előtt pár évvel korengedményes nyugdíjba menők nyugdíja alacsony – s ez később sem változik – mert már nyugdíjasként nem szereznek szolgálati időt, amitől magasabb nyugdíjra lennének jogosultak. Nem támogatják a korengedményes nyugdíjat, mert nem cél az alacsony nyugdíjjal rendelkezők számának növelése.
Állampolgárként, és a munkaügy területén dolgozóként is leesett az állam ettől a levéltől. Ekkor kezdtem azt érezni, hogy valami nagyon nincsen rendben. Nem akarom megismételni e jegyzetem elején leírtakból azt a részt, hogy mi lesz a sorsa annak, aki ötvenöt éves kor után elveszíti az állásását, de hogy nagy valószínűséggel már nem lesz módja szolgálati időt szerezni – örül, ha fekete munkát talál időnként – azt mindenki tudja tapasztalatból, aki most és itt él. Ha mégis szolgálati időt szerez, mondjuk óriási szerencsével: minimálbérre bejelentve, akkor is az alacsony jövedelem után befizetett alacsony nyugdíjjárulék úgy lerontja a majdani nyugdíját, hogy örülhetne, ha e helyett – a minisztériumi levélíró szerinti – korengedményes, „alacsony” nyugdíját kapná! Hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy ennyire elvannak ott kormányzati szinten, hogy nem is tudják azt, mi folyik az általuk igazgatott országban, vagy csak egyszerűen nem érdekli őket ez a javaslatosdi, csak púp a hátukra, és irkálnak valamit, hogy úgy tegyenek, mintha megfontolták volna a javaslatot.
Most lehet, hogy végre megértettem a korengedményes nyugdíjjal szembeni mindenkori kormányzati ellenszenvet?
A megértéséhez a mostani jogszabályváltozások mutattak irányt a számomra.
Így pld. a táppénz összegének csökkentése 2011. május 1-től, és az álláskeresési járadék /munkanélküli járadék/ folyósítási idejének három hónapra tervezett csökkentése 2012. január 1.-től.
A munkavállaló és a munkáltatója is a dolgozó bruttó keresete után /felső határ nélkül/ egészségbiztosítási járulékot fizet. Mindig, minden után, bármilyen magas keresetnél. Azonban ha beteg lesz – az első tizenöt munkanap után, amire a munkáltató fizeti a betegszabadságot neki – már ne várjon érte arányos juttatást. Ott már belépnek a korlátozások. A táppénz mértéke 50-60 %-a a táppénz alapnak, de maximum a minimálbér /jelenleg 78.000.-Ft / kétszerese lehet.
Ez így rendben van? Ha beteg valaki nem kell kifizetni a szokásos nagyságú közüzemi számláit? Nem kell eltartani a már meglévő gyerekeit? A gyógyszereket ingyen kapja? A megfelelően megfizetett orvos/sebész/nőgyógyász sem vár hálapénzt? Táplálékra betegen csak korlátozott mértékben van szüksége?
Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. A szigorítást a jogalkotók azzal magyarázzák, hogy szeretnék kiszűrni a rendszerből azokat, akik valós egészségügyi ok nélkül mennek táppénzre. Ez a magyarázat egyszerre kérdőjelezi meg az orvosok tisztességét, szakmai kompetenciáját, és a megbetegedett munkavállaló felgyógyulásának fontosságát! Ma, amikor annyira rettegnek az emberek az állásuk elvesztésétől, hogy betegen, sokszor halálos betegen is bejárnak dolgozni…
Az ezerszer átnevezett álláskeresési járadék /munkanélküli segély/ sem kegyelemkenyér, bármennyire is szeretik ezt a hivatalos kommunikációban így tálalni. A munkavállaló és munkáltatója is a dolgozó bruttó keresete után munkaerő-piaci járulékot fizet felső határ nélkül, már 1992 óta. Jelenleg ha valaki elveszíti az állását, kilenc hónapig jár a részére álláskeresési járadék. Amíg dolgozott, akármilyen magas összeg után fizetett be /fizettek be utána/ ilyen címen a költségvetésbe, a számára megállapítható álláskeresési járadék maximális összege az első három hónapban 93.600.-Ft/hó, a többi hat hónapban 46.800.-Ft/hó. Az eddigi botrányosan csekély juttatást is sokallva, idejét érzi a kormányzat lecsökkenteni a folyósítás idejét három hónapra!
Talán most megértettem a korengedményes nyugdíjazás ellenzésének a lényegét is.
Ha a munkáltató kifizetheti a dolgozója nyugdíját előre, amikor nyugdíjas lesz, kap egy valamennyire elfogadható, egy szerényebb életvitelre elegendő nyugdíjat, amíg csak él. Lesz tető a feje felett, nem hal éhen, eléldegélhet még egy darabig, abban a hitben, hogy ezt a szerény megélhetést kapja cserében a befizetett rengeteg nyugdíjjárulékáért. /2011-ben a dolgozó a keresete 10%-át, a munkáltatója pedig, a bruttó kereset 24%-át fizeti meg nyugdíjjárulékként./ Ha azonban nincs korengedményes nyugdíj, akkor mire nyugdíjba mehetne – minél később -, akkorra mindenét felélte, teljesen elszegényedett, valószínűleg hajléktalanná vált, „legjobb esetben” már időben meghalt, így nem kell számára soha, semmiféle nyugdíjat folyósítani.
Ugyanez a sors vár rá, ha elveszíti az állását! Hiszen kilenc hónap alatt sem talál magának új álláslehetőséget, nemhogy három hónap alatt!
Az én véleményem szerint Magyarország már régen belecsúszott az abszolút munkanélküliségbe, amikor a munkát keresők száma nagyobb, mint a betölthető munkahelyek száma. Innen kitörés csak munkahelyteremtéssel lehetséges, de addig is szükséges lenne a normális segélyezés és a közmunkaprogramok. Ebben a helyzetben óriási gonoszság azt mondani, hogy „2012-től csak 3 hónapig élvezhetjük az állam által nyújtott munkanélküli támogatást”.
Ráadásul ezt az összeget nem a kormány tagjai, vagy a parlamenti képviselőink hozzák otthonról, hanem többszörösen, százszorosan, ezerszeresen megfizetik a munkavállalók előre!
Az adófizetés egyetlen elfogadható indoka az állam által cserében felkínált – a polgárai javát szolgáló – ellenszolgáltatások működtetése /oktatás, egészségügy, közlekedés, védelem/, és a gondoskodás /betegség, munkanélküliség, öregség, stb. esetére/, valamint a társadalmi szolidaritás.
Ha mi egy szegény ország vagyunk, akkor is a polgárainkról gondoskodjunk megfelelőképpen! Az állam feladata, a törvényein keresztül, a közjó szolgálata. Nem a pártok és a párt közeli cégek finanszírozásáért mondunk le minden keservesen megkeresett három forintunkból kettőről – a jövedelmünk nagy részéről -, és nem presztízsépületekért / Nemzeti Színház, MŰPA, rendőr székház, stb./, nem a Gripenekért, vagy az autópályákért, vagy a többi közpénz eltüntetésére alkalmas beruházásokért, és rendezvényekért.
Miközben a napi nyolc óra munkaidőből öt és felet az államnak dolgozunk, jövedelmünk körülbelül kétharmadát befizetjük a költségvetésbe – ezért nem vagyunk képesek önerőből védekezni a betegség, szegénység, munkanélküliség ellen -, cserében azt várjuk el, hogy ezt az elvont jövedelmet más életciklusban, amikor szükségünk van rá, visszajuttassa a számunkra. Ehelyett az állam a túlhatalmánál fogva törvénybe iktatja, hogy ne járjon az elvont jövedelemért cserében lehetőleg semmilyen ellátás. Vagy amit mégis kapunk, amiatt legyen lelkiismeret furdalásunk, érezzük csalónak magunkat, akik jogtalanul veszünk el valamit, ami nem a miénk. Érezzük azt, hogy kirekesztenek a társadalomból.
Összegezve a leírtakat, úgy látszik, mintha a szociális háló maradékát széttépve egyetlen járható utat jelölne ki a jogalkotás. Ha már nem fizetsz adót, járulékokat, a megkeresett jövedelmed kétharmadát nem vonhatják el személyi jövedelemadó és járulékok formájában, hogy aztán még a szerény maradéknak kb. a negyedét általános forgalmi adóként fizesd ki, ha öreg vagy, beteg vagy, elvesztetted az állásodat, akkor halj meg időben!
70 hozzászólás
Kedves Judit! Nagyjából egy véleményen vagyok veled és nekem is olyan érzésem van, nincs is igazából akarat az irányba, hogy minél többen érjék el a nyugdíjkort. Szeretettel: István
Kedves Judit!
Nem lesz ennek jó vége.Lassan nyugdíjas sem lesz,új temetőt kellesz építeni és hajléktalan szállókat.Úgy tűnik az öreg a beteg a munkanélküli nem ember. koporsóba vele.
Megérte ezt leírnod.Sok keserű igazságot írtál.
Szeretettel:Ági
Kedves Judit!
Az igazság "odaát van"! Bármerről is nézzük, én bizony komoly hibának tartom, hogy olyan emberek mehettek 40 évesen nyugdíjba (nem is alacsony nyugdíjjal) akik életerősek. S nincsenek ők sem kevesen. Emiatt aki nem olyan munkát végzett, az bizony a munkahelyről fog kihalni. Ha így van, akkor legyen egyenlő a mérce. Egyenlőnek születtünk, mindannyian meztelenek voltunk. Közel 60 éves nők szakadnak meg nagyon sok munkhelyen, amíg fiatal férfiak, akik egyenruhát hordtak.,( pl. raktáros volt egy laktanyában) 40 évesen röhög a markában. Nem szoc.háló kellene, hanem a kornak megfelő korrekt, tisztességes megélhetést biztsosító nyugdíj. Ha rajtam múlna bizony egyenlő nyugdíjakat osztanék, és egyenlő napi fixet fizetnék a betegeknek, de csak a valóban betegeknek. Tudom, most sokan felhorkannak, de gondolom nem a szegények közül. 🙂 Nem folytatom, mert azt hiszem mindenki regényeket tudna írni a témában. Majd meghalunk időben…
Szeretettel: pipacs
Az egyenlősdi gondolkodásmód sosem vezet jóra. Nincs két egyforma ember, tehát nem teszünk le egyformán a nagy közös asztalra. Azonban a cikkben világosan meg van fogalmazva, hogy nem is ez volna a járható út, hanem, hogy legalább az emberhez méltó minimális körülmények mindenkor járjanak olyannak, aki kiveszi a részét az ország szekerének húzásából.
Aki megszületik, az él. Aki él, annak joga van az élethez. Mi kell az élethez? Vagy inkább mi nem feltétlenül szükséges hozzá? Ki tud egyszerre két fedél alatt lakni? És elengedhetetlen-e például a magánhelikopter? Nehéz meghúzni a határt, hogy ki mit tart az élethez legfontosabbnak.
Kenyér, víz, fedél. Minimum ennyi jár annak, aki megszületett. A többiért pedig dolgozzunk. Ki-ki tudása szerint.
Az államférfi és a politikus között a gondolkodásmódban van a különbség. Az államférfi szerint akkor megy neki jól a szekér, ha a többieknek is jól megy. Mindent megtesz azért, hogy hosszabb távon fenntartsa a jólétét, tehát ebből egyenesen következik, hogy sokat tesz a többiekért is. Iskolát alapít, hidat épít, tudományos fejlődést támogat, művészeteket segít fellendülni, … stb …
A politikus úgy gondolja, addig megy neki jól, amíg a többieknek rosszul megy. Tehát elvesz mindent, amit el tud venni. Úgy hiszi, halmoznia kell ahhoz, hogy hosszabb távon biztosítsa a saját jólétét. Elfelejti, hogy az általa felhalmozni szándékozott dolgokat a többiek állítják elő. Pedig minden ember tudja, hogy a szekeret húzó lónak nem csak kötelessége van. A döglött ló pedig nem tud már húzni.
Attól tartok, ez utóbbi szemléletmód egyre több embernek válik követendő példává. Legalábbis ez a legtöbb probléma gyökere.
Tipikus esete a "maga alatt vágja a fát" szindrómának. Be is fejezem, mert oldalakat tudnék én is írni ebben a témában.
Azt hiszem, kedves Judit, darázsfészekbe nyúltál, holott igazán nem lehet megvádolni részrehajlással, sem személyeskedéssel, mi több. Cikkeddel nem támadtál, nem politizáltál, csak leírtad a gondolataidat. Befolyásosabb, magasabb poszton lenne a helyed. Sok hasonló gondolkodásmódú segéderővel az oldaladon.
Nagyon jól felépített, világosan fogalmazott cikk! Gratulálok!
Kedves Judit!
Tényleg darázsfészekbe nyúltál, de hihetetlenül jó írás.Csak gratulálni tudok hozzá újra.
Amikor a kórházban dolgoztam sok 40-50 éves emberre kellett szemfedőt tennem
kegyetlen tény.Befejezem én is.Jobb lesz így,mert nem akarok én se fát vágni magam alatt.
Artúrnak igaza van kenyér, víz, fedél jár annak aki megszületett.Kiváló cikket írtál!!!!!!!
Szeretettel:Ági
Kedves István!
Köszönöm a hozzászólásodat! Úgy érzem, hogy nem csak arra nincsen akarat, hogy minél többen elérjék a nyugdíj korhatárt, hanem valamiért egyre nagyobb hangsúllyal igyekeznek mindenki fejébe azt a gondolatot elültetni, hogy nincsen közünk a befizetett adók és járulékok sorsához. Ami mindig nagyon kevés! Annál sokkal többet lehetne elszórni a szélben /kihajítani az ablakon, stb./. Így nem várhatunk el cserébe semilyen szociális hálót. Valahogyan mi adófizető /adót túl fizető/ polgárok lettünk a felelősök azért, mert az országunk gazdaságilag a rendszerváltást követően az elsőből az utolsó lett…
Judit
Kedves Ági!
Hozzászólásaid is alátámasztják a jegyzetemnek azt a részét, ami a betegségi ellátások megnyirbálásáról szól. Az egészségügyi mutatók, és a halálozási adatok már most is olyan tragikusak nálunk, /egész Európában csak Bulgária és Románia mutatói rosszabbak/, hogy ezt nem figyelembe venni, hanem azt állítani, hogy nem kell elfogadható mértékű betegségi ellátást folyósítani, mert mindenki csaló aki beteg, az vagy gátlástalan gonoszság, vagy óriási ostobaság. Miután az egyszerű megélhetési gondok miatt, az általánosan elterjedt, önkizsákmányoló többletmunkával tönkreteszik az emberek az egészségüket, és nem kezeltetik magukat, mert rettegnek a munkájuk /és ezzel a szerény megélhetésük/ elvesztéstől!
Judit
Kedves Pipacs! Minden éremnek több oldala van. 🙂 Az igazság meg mindig azon az oldalon van, amelyiket nézzük éppen. 😀 Anélkül, hogy a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjának a részleteibe belemennék, csak annyit tennék hozzá a témához, hogy egy dolog a munkaképesség, és egy dolog a rendvédelmi szolgálatra való alkalmasság. Ha valaki 20 éves korától pld. tűzoltó, akkor nem valószínű, hogy egészségileg, és fizikailag még 50 éves korában is alkalmas rá, hogy 40 kilós felszerelésben, gyalog felmenjen a tizedik emeletre egy égő házban, és ott még érdemben dolgozni tudjon! Persze, ha valaki pld. belügyminiszter volt… Node nem politizálok, hanem csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a fürdővízzel együtt ebben a témában is kiöntjük a gyereket! Az én véleményem szerint a nyugdíjazási szabályok olyan állami garanciák, amihez, ha visszamenőleg hozzányúlnak, akkor megrendül az emberek bizalma az államhatalomban.
Kedves Artúr!
Köszönöm a hozzászólásodat, hogy megosztottad a témában a gondolataidat velem!
A darázsfészek nem az én írásomban zümmög, hanem abban a lehetetlen helyzetben, aminek hosszú idő óta a rabjai vagyunk. Pártszinekben kommentálnak minden, az országot és lakosait érintő intézkedést. Aki józanul próbálja megitélni ezek súlyát, és következményeit, az rögtön ellenségnek lesz kikiáltva, aki a sötét oldalon áll. A cikkemben megpróbáltam a fejéről a talpára állítani az állam szerepét. Nem az államnak kellene elvárásokat megfogalmazni a polgáraival szemben, és ellenségként kezelni a befolyó adókért folyó harcban, hanem az állampolgároknak kellene elvárásokat megfogalmazni az állammal szemben, pártszinektől függetlenül.
Judit
Kedves Judit! Tényleg gyomorforgató ami itt megy, mert amikor mi voltunk fiatalok, már megfizettük ezt a pénzt, hogy nyugdíjat kapjunk. Ráadásul, akár hogy is van, mi is eltartottuk az akkori nyugdíjasokat, sajnálatos, hogy mindig a szegény embertől vonnak el mindent. Már a 7. bőrt is lehúzzák. Remek cikk, valószínű az ok a cikkedben keresendő.
Szia!
Igen , időben kellene meghalni valószínű, mert ha nem, akkor keserves élet vár ránk. …de én élni szeretnék, nyugodt öregkort megteremtve magamnak, hiszen ledolgoztam már lassan azt , amiért ez járna. Keményen, és most is azt teszem. Álom álom , édes álom… Közben állom a sarat!!Csak éppen a cipő talpa nehezedik tőle.
Természetesen osztozom gondolataiddal, és meg van a véleményem , kiáltani is volna kedvem, csak a füldugókból sok fogyott, de elsősorban hülyének néznek bennünket, és nyúznak.Ott valahol jó vastag még a bőr, a miénk vékonyodik, pedig ez már húsba vágó.
Szeretettel:Marietta
Kedves Lyza! Akik most nyugdíjasok – vagy már közel állnak a nyugdíj korhatárhoz – azok már felnevelték a gyerekeiket, eltartották /és sokan már eltemették/ a nagyszüleiket, szüleiket. Finanszírozták a nagyberuházásokat: A dunapentelei vaskombinátot, Dunaújváros és a többi szocialista város /Komló, Ózd, stb./ építését, a minden városban felépített rengeteg lakótelepet, a borsodi kombinátot, a várpalotai- tatabányai aluminium kohókat, és a többi óriási túlfejlesztett nehézipari beruházást és katonai jellegű beruházásokat. A Lehel Hűtőgépgyárat, a Hajdúsági Iparműveket, és még ezer más nagyvállalat létrehozását. Az egyes, kettes, hármas metrót.
Aztán "segítséget nyújtottak" Koreának, Vietnámnak, Kubának, Líbiának, Egyiptomnak, és a világon mindenkinek felszerelt egy-két kórházat, gyárat, aki azzal szédítette az akkori vezetőket, hogy ők is mindjárt beállnak a szocialista táborba. /folyt./
/folyt./ Az ezek miatt mesterségesen alacsonyan tartott jövedelmük után most alacsony nyugdíjat kapnak, miközben bűnbaknak lettek kikiálltva az ország eladósodása miatt, mintha ők dúskáltak volna minden földi jóban, és nem az előbb felsoroltak miatt keletkezett volna eredetileg az államadósság.
Ebből az alacsony nyugdíjukból még sokan kénytelenek eltartani a munkanélküli gyerekeiket, hozzájárulni az unokáik felneveléséhez.
Igazad van, már mind a hét bőrt lehúzták róluk!
Judit
Kedves Marietta!
Figyelmedbe ajánlom, amit Lyzának írtam, és hozzáteszem még azt is, hogy a nyugdíjreform szó nálunk csak az újabb lenyúlás szinonímája, amióta látjuk, hogy milyen sorsra jutottak a magánnyugdíjpénztári egyéni nyugdíj megtakarítások! Németországban a Riester-nyugdíj rendszert, vagy Ausztriánban az állami prémiumokkal támogatott nyugdíj előtakarékossági alapokat tekintik nyugdíjreformnak…
Judit
Remekül összefoglaltad a lényeget, kedves Judit, pontosan az ilyen cikkeket kellene sokakhoz eljuttatni, mert világosan, érthetően fogalmaz és magyarázza meg a dolgokat.
Minden szavaddal egyetértek.
A hozzászólásokból megint megütötte fülemet az, hogy eltartani a nyugdíjast…
Nem! A nyugdíj szerzett jog, nem az állam, vagy a most dolgozók jótékonykodása! Joga van hozzá annak, aki befizette a nyugdíjjárulékot és gondoskodott így magáról. Mikor megy már végre át ez a köztudatba…?
Ezért nem lehet egyébként egyenlősdizni…
A magánnyugdíjpénztárak indításánál szkeptikus voltam, és ma is az állam által folyósított nyugdíjat helyeslem.
folyt.
Az más kérdés, hogy ez sem megy botrányok nélkül… És hogy mire költik majd el, hát arra is kíváncsi leszek.
Jaj, de örülök ennek a cikknek!
Kedves Judit!
Örömmel gratulálok Neked, amiért ilyen kulturált módon elmondtad az egyre jobban lecsúszó helyzetünket. Minden egyes mondatod megfontolt, fontos is igaz. Ezt ma már mindenki látja. S nagyon jól egészítetted ki a részletes magyarázataiddal a hozzászólásokat. Kár, hogy nem ilyen nyílt, okos emberek vezetik szegény hazánkat. Nagyon jó soroltad fel érveidet – pl. Lyzának adott válaszodban. Én átéltem azt a világot, amikor nekünk a háborúban a lerombolt hazát kellett felépíteni jóvátételt kellett fizetni azért, hálából, hogy leromboltak bennünket, s békekölcsönöket fizetni. Nem sorolom. De munkahelyek épültek, a lecsúszott embereknek munkalehetőséget teremtettek. Én panaszra mégsem nyitom a számat, mert a most dolgozókat, főleg a fiatalokat mélységesen sajnálom – a rémségesen sajnálatos-kilátástalan helyzet miatt. Valóban, most annyira mélyül a szakadék a szegénység és a jólétben élők között, borzasztó a nyomorban élők sokasodása.
Folytatom.
Azt hittük akkor, hogy majd valamikor munkánk után (egy héten hat napi robotért) kapott fizetés után a nyugdíjból emberhez méltó körülmények között lehet majd élni. Mindez csak álom, álom, édes álom. De fel kellett belőle ébredni. S ki tudja még, mit jöhet még, hogy minimális megélhetési alapból is el lehessen csípni valamit. Sosem gondoltam arra, hogy még azt a sokak által „átkosnak” nevezett kort is jobbnak lehet érezni, mint ami utána következett… (Tudjuk, volt akkor is sok-sok baj és hiba, de a szegények sem szorultak szociális segélyekre, mert kaptak munkalehetőséget!)
Nem folytatom, de még egyszer gratulálok az írásodhoz.
Szeretettel: Kata
Kedves Irén!
Amennyiben szeretnéd, hogy több emberhez eljusson a jegyzetem, nyugodtan küldd el a linkjét:
http://iroklub.napvilag.net/iras/36505
e-mailban az ismerőseidnek.
Amíg mi itt Magyarországon 10+24% mértékű nyugdíjjárulékot fizetünk, addig pld. Németországban ez 19,9%, Ausztriában 10,25+12,55%, Svédországban 7+10,21%, Csehországban 6,5+21,5%. Ilyen magas járulékfizetés mellett is azonban fenyegetve van a nyugdíjkasszát évtizedekig feltöltő, de most jogosultságot szerző állampolgár. Hirtelen olyan kijelentések látnak napvilágot, mintha a nyugdíj nem szerzett jog lenne, hanem valami aljas trükk, amivel kizsebelik az államot.
Judit
Kedves Kata!
A hozzászólásodról "A csodálatos Mrs. Pritchard" című film jutott az eszembe, ahol egy "hétköznapi" dolgozó anya, Ros hirtelen felindulásból úgy dönt, hogy a brit politikai helyzet tarthatatlan, ezért indul a választásokon. Maga is meglepődik, hogy mennyi követője akad, és megnyeri a választásokat. Nos nálunk nem kell félni, hogy ilyen bekövetkezhet, mert a választási törvényünket sikerült úgy kialakítani, hogy gyakorlatilag nincsen választás, ugyanazt az az arcképcsarnokot nézzük már évtizedek óta. Az emberek nagyrésze elfordult a politikától, azonban ideje lenne felébredni, és észrevenni, hogy nem mi vagyunk az államszervezetért, hanem az államnak vannak velünk szemben kötelességei.
Judit
Kedves Judit!
Sajnos igazad van, és nemcsak nyugdíj ügyben, az a baj, hogy lesz ez még rosszabb is.
Az elmúlt 21 év bizonyította, így jár az a namzet amelyik nem neveli ki tehetséges, becsületes politikusait, hozzértő vezetőit. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy a GDP. nem éri el az 1989 évit, amint az életszínvonal sem.
Gratulálok jegyzetedhez: Zagyvapart.
Sok mindenben egyetértünk, s van, amiben nem.
„az állampolgároknak kellene elvárásokat megfogalmazni az állammal szemben, pártszinektől függetlenül.” Ez így igaz. De ehhez ÁLLAMPOLGÁROKRA van szükség. Gondolkodó emberekre, akik képesek látni és értelmezni a folyamatokat.
Nevezzük nevén a gyereket: Több mint 20 000 000 000 000 Ft, azaz húszezermillárd forint a jelenlegi államadósságunk. Ez több, mint a GDP 80 %-a.
Minden magyar emberre több jut, mint 2 000 000 azaz, kettő millió forint. A ma született csecsemőre is és az éhhalállal kacérkodó hajléktalanra is.
Az Orbán kormány a 1998-as 61,1 GDP % értéket 2001-re ledolgozta 53,6 %-ra. Aztán jött a „szakértő korány” és nyolc év alatt, a 2002 májusi 8 285 milliárd államadósságból csinált 8 év alatt, több mint 20 000 milliárdot. Az adósságnövekedés ütemének a lassítása is óriási feladat. A megállítása és visszafordítása, még nagyobb. Szinte megoldhatatlan. Romok között, kényszerpályán botorkálunk.
F:Az állampolgár miért nem tiltakozott, amikor 2002-ben a gyermekei jövőjét osztogatták? Miért nem tiltakoztunk, amikor kilóra vették meg az orvosokat, és a 600-as Merdzsókkal karikázó rokkantak országa lettünk? Miért nem tiltakoztunk, amikor négyszer drágábban épültek az útjaink, hídjaink, mint a németeknél? A jelenlegi kamatterhek meghaladják az egészségügyre, az oktatásra előirányzott költségvetési tételeket és az emberek többségének nem fér a fejébe, hogy ilyen teherrel nem lehet létezni. Az a legnagyobb baj, hogy sokan föl sem fogják, a helyzetünk súlyosságát és azokat piszkálják, akik tűzoltás közben bevizezik a szőnyeget. A leghangosabbak természetesen azok, akik fölgyújtották a házunkat. A nyugdíjam kérdése pedig annyira nevetséges ügy az unokáim ellopott jövőjéhez viszonyítva, hogy szót sem érdemel.
A cikked, amint már megszokhattuk, jó. Néhány összefüggés, disztingvácó még elfért volna benne. A konklúziót viszont nem fogadom el. Az ember küzdésre született.
Kedves Judit!
Előre megjegyzem, nem szimpatizálok semelyik párttal. A politikát is úgy, ahogy van utálom. Mit itt leírtál az a valós helyzet a tényekkel, arról, mi várhat ránk. Egy biztos, nem jó ez így. Viszont azt támogatom, hogy aki íróasztal mellől megy korkedvezményes nyugdíjba azt igenis vizsgálják ki, és ha tetszik, ha nem keressen magának munkát! Vagy maradjon az íróasztal mellett. A másik, felmerül a kérdés: vajon miért ez a sok megszorítás? Vannak dolgok, amikről nem tudunk. Csak mikor egy kérdés felmerül. Pl. Kapuváron cukorgyárat akarnak építeni, hogy legyen magyar cukor, olcsóbb, sőt még munkahelyet is teremtünk. Csakhogy jön a hideg zuhany: az EU moratóriuma a magyar cukor termeléséről. Nos fel voltam háborodva! Még ki tudja mire nincs moratórium? (miért zártak be világszínvonalon termelő gyárak…stb.) Ki tudja milyen döntések vezettek ide? (és kik hozták azokat) Vajon mi lenne a helyes megoldás?
Egy biztos, válságban a haza, sőt majdnem egész EUROPA, lásd Portugál, Holland segély az uniótól… mindenhol munkanélküliség, de nem is sorolom. Csak reménykedem, akiknek kell, nem hoznak több hibás döntéseket. Csak sajnos az új adó bevezetése… már megint a gazdagoknak kedvez… a többi… amiről írtál, úgy szintén. Röviden tömören ennyi. Mert már felhúztam magam… még valami, Antonius végre rámutatott néhány dologra, amit már említeni sem mertem, már pedig, mindennek oka van… a megszorításoknak is. Itt most a megoldás a kérdés. De mit is kell megoldani??? Hadd ne soroljam…
A cikked jó. bocsi ha egy kicsit mögéje is néztem.
üdv. panka
Kedves Zagyvapart!
Mindig újra és újra felmerül a kérdés: kinek lesz rosszabb is?
Akik most és itt felnőtt korban vannak, azok életük nagyobbik részében csak arról hallottak, hogy megszorítások, megszorítások, adók, adók, járulékok, járulékok, elvenni, elvenni, még elvenni azoktól akik dolgoznak és értéket teremtenek. Közben a mindenkori kormányzatot nem lehetett felelősségre vonni, elszámoltatni semmivel. Megoldották azzal, hogy a más színekben pompázó pártok mindenért a felelősek. Aztán amikor rájuk került a sor a kormányzásban, ugyanazt csinálták, amit az elődeik. Tudhattuk/tudhatjuk mi azt, hogy miben egyeztek/egyeznek meg az újabb és újabb hitelek felvételkor IMF-fel? Mi csak a bezárt gyárakat, a parlagon maradt földeket, a szépen gyarapodó elitet és a magas adókat látjuk.
Judit
Kedves Antonius! Igen, gondolkodó emberekre lenne szükség, akik helyesen tudják irányítani a makrogazdasági folyamatokat. Azt kell, hogy mondjam nem érzem magamat felelősnek az ország jelenlegi helyzetéért. Amikor az ellenzéki kerekasztal zárt ajtók mögött titkosan, a nyilvánosság kizárásával tárgyalta meg az elvtársakkal hatalomátvételt, én csupán annyit tudtam róluk, hogy együtt bográcsoztak egy Tiszához közeli faluban. Kicsodák, micsodák és milyen jogon tárgyalnak ők, és kiknek a nevében az a kérdést módomban sem állt feltenni. A spontán privatizációnak nevezett herdálást sem állt módomban megakadályozni. Az eszeveszetten felgyorsított külföldi privatizációról sem kérdezték meg a véleményemet. /folyt./
Egy tollvonással megszüntették a tsz-eket, és lehetővé tették, h néhány élelmes ember kiprivatizálja a gazdaságokból mindazt, ami értékes, és a maga hasznára termeljen. A tsz-ek eltartották a vidék népességét! Mi jött utána? Munkanélküliség, szegénység. Jó, a tsz-ek nem voltak korszerűek, de működtek. Felmondták a KGST-t, s ezzel gyakorlatilag megszűnt az ország ipara, a hajó, televízió, autóbusz, mozdony-gyártás, nehézipar, könnyűipar, minden. Persze a KGST rossz volt, de működött. Amíg nem épül fel valami jobb, nem lehetett volna fenntartani? Eredmény: szegénység, munkanélküliség. Egy azelőtt baráti nagyhatalom könyörgött, ne lépjünk ki abból a katonai szerv.-ből, melyben ő is benne volt, vagy, ha mindenképpen kilépünk, hát ne lépjünk be abba a másikba, ami neki addig ellensége volt. Cserébe továbbra is egyharmad áron adja az energiát? Nem számított, kiléptünk. Mi következett? Munkanélküliség, szegénység, lecsúszás. Összefüggnek a dolgok! -én
Kedves Laci!
Bizony a kapkodás és a kicsinyes mohóság rengeteg rombolást végzett.
Most pedig azok lettek felelősnek és bűnbaknak kikiáltva, akiknek eddig csak pimaszul odavetették az ismert napilap reklám-szlogenjét: "KÖZÖD?!"
Itt is ideje lenne egy új arculat tervezésnek!
Judit
Kedves Judit!
Úgy van, ahogy írod, egyetértek. A kapkodás és a mohóság mellett ott voltak még a politikai szempontok, ambíciók, és a dilettantizmus. Ha 1526-ban Lajos király nem féltékenykedik Zápolyára, (nem fél attól, h Z. fölé kerekedik a hatalmi harcban!) és bevárja seregét, talán máshogy alakul Magyarország történelme. Ha a „rendszerváltásnál” nagyjaink előrelátóbbak, jobban felmérik a realitásokat, nem a vágyaik szerint cselekszenek, hanem a lehetőségek, illetve az ország érdekének irányába, most talán kevesebb gonddal küszködnénk. Bár a két esemény horderejét nem lehet egybevetni, azért az is igaz, hogy az utóbbi is sok évtizedre kihatással volt, van. Új „arculatra”, ahogy írod, tényleg szükség lenne. Az én olvasatomban ez azt jelentené, hogy a dolgokat érdemük szerint próbáljuk megoldani és kezelni, s ne politikai, hatalmi irányvonalak mentén.(Hogy jó-e ez a pártnak, vagy sem.) Üdvözlettel: én
/folyt./ Bagóért külföldi kézbe került a feldolgozóipar 60-70 százaléka, a nagy- és kiskereskedelem 50 százaléka, a bankrendszer 90 százaléka. Mivel a belföldi lakosság nagy része nem válhatott tulajdonossá, ezért nem számíthat sem tőkejövedelemre, sem biztos munkahelyre. Az adósság folyamatos növekedése pedig nem érhető utól sem munkajövedelmekkel, sem ilyen-olyan mértékű adóemeléssel. Ez azonban nem jogosítja fel az államot, hogy a nyugdíjkasszát is saját pénzeszsákjaként kezelje! Vagy ha igen, akkor marad az általad nehezményezett konklúzió!
Judit
Megkérek minden kedves hozzászólót, hogy tartózkodjon a nyílt politikai nézetek kinyilvánításától, illetve kérek mindenkit, hogy szorítkozzon a cikk mondanivalójára, értékelésére. Ez az oldal nem politikai vitafórum, ezért kérek mindenkit, hogy ne írja le egyetlen politikai párt nevét, sem pedig azok tagjának nevét.
Az olyan hozzászólásokat a szerkesztők, közöttük én is törölni fogom.
Köszönöm!
Megkérek minden kedves hozzászólót, hogy tartózkodjon a nyílt politikai nézetek kinyilvánításától, illetve kérek mindenkit, hogy szorítkozzon a cikk mondanivalójára, értékelésére. Ez az oldal nem politikai vitafórum, ezért kérek mindenkit, hogy ne írja le egyetlen politikai párt nevét, sem pedig valamelyik tagjának nevét.
Az olyan hozzászólásokat a szerkesztők, közöttük én is törölni fogom.
Köszönöm!
Kedves Judit!
Írásodban kifejtettekkel, sajnos, egyet kell értenem. Emberhez méltó nyugdíjas éveknek már az esélyét is csírájában elfojtják. Ami még ennél is elkeserítőbb, gyermekeink kilátástalan jövője. Nem ismétlem meg az előttem hozzászólók véleményét, a lényeges pontokon meg-egyezik a sajátommal!
Jegyzetedben a hétköznapi ember számára is érthetően, egyértelműen, tényekkel alá-támasztva írtad le gondolataidat.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Panka!
A rendvédelmi dolgozóknak nem csak a nyugdíja, hanem a fizetése is a költségvetési pénzekből megy. Ha pld. eddig kapott százezer forint nyugdíjat, és most újra munkába áll, akkor fog kapni mondjuk kétszázezer forint fizetést. Kell neki egyenruha, fegyverzet, iroda, eszközök /hiszen neki ez a szakmája, ehhez ért/. Akkor mennyit is spórolnak meg a költségvetésből? Mitől is lesz ez jó?
Reménykedni lehet, hogy kormányzati szinten megtalálják a bölcsek kövét, de ahogy olvasok az újabb és újabb milliárdokba kerülő, de semmi hasznot nem ötletekről…
Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet.
Judit
A cikket lehet, észre sem vettem volna, ha délután nem kapok egy e-mailt, amiben felhívták rá a figyelmem. Hozzászólni, úgy, hogy nem szabad a jelenségek gyökereit föltárni, nem szabad disztingválni az állapot előidézői, elszenvedői, és azok között, akik most kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ez az ország egyáltalán működőképes maradjon, nem könnyű. Nemrégiben még háromból két ember úgy értékelte a folyamatokat, ahogyan én, s aminek a történelem emésztőgödrébe kellett kerülnie, az oda került. Többek között a mi felelősségünk, hogy különbséget tegyünk ok és okozat között. A bográcsozás, lehet, hogy adott szituációban megvetendő dolog. Én mégis jobban elfogadom ezt a rendszerváltást az összes hibájával együtt, mint a korábbiakat, amikor, magyar emberek (?) akasztottak magyar embereket. Ha tudom, hogy hozzászólásokban sem lehet nevén nevezni a gyereket, lehet, elmentem volna inkább lepkét fogni.
Nekem személy szerint nincs bajom a dolgok, személyek nevén nevezésével. Sőt. Az újságírás ( nem az, amit ma annak hívnak helyette ) dolga a cikkekben közölni a pontos adatokat, információkat. Ki, mit, mikor, hol, miért … miért ne. 🙂
Mi miatt kértem mégis azt, amit? Részletek a szabályzatból:
"ELUTASÍTÁS tartalmi okok miatt:
– Ha a mű, vagy a hozzászólás politikai tartalmú
A publikálás megtagadásával nem az írói szabadságot korlátozzuk, csupán azt szeretnénk, hogy minden korosztály élvezhesse a nálunk megtalálható alkotásokat. (Az Interneten számtalan olyan más oldal van, ahol bárki cenzúrázatlanul közzéteheti írásait.)
Az elutasításokról minden esetben belső levelet küldünk, melyben az elutasítás okáról tájékoztatjuk röviden a szerzőt."
Kedves Zsóka!
Köszönöm, hogy elolvastad a jegyzetemet, és hozzászólást is írtál.
A gyermekeink kilátástalan jövője miatti aggodalmadat megértem, sajnos nekem is van munkanélküli gyerekem…
Mégsem járható út az, ha generációk egymás ellen fordítása hivatalos politikává válik.
Judit
Kedves Judit!
Engem érint ez a dolog, ezért az én véleményem eléggé szubjektiv. Csak egy kollégámat tudom idézni: én teljesitettem a szerződésemben foglaltakat, ledolgoztam a 25 kemény évet és most utólag a kormány felrúgja. Ez igy nem ér!
Ráadásul nem mindenkitől veszik el, hanem csak a rendvédelemtől. Táncos, színésznél maradhat.
Hát ők biztos tudják! Tuti a szinpadon könnyebben elfárad az ember, mint fegyverrel az oldalán egy ftc – ujpest meccsen….
Nem is szeretném ezt folytatni, ez az oldal nem az az oldal…Szuperul összefoglaltad, köszönöm.
L
Judit, egy cikk, akkor jó, ha véleményalkotásra ösztönzi az olvasót. Ilyenre, olyanra, akármilyenre.
Én azt gondolom általában véve, hogy hosszú távon nem lehet többet költeni, mint a bevétel, még akkor sem, ha ez olykor fájdalmas. Két dolgot lehet tenni, kiadást csökkenteni és/vagy bevételt növelni. A kiadáscsökkentés egyszerűbb, de azonnali, a növelés hosszabb, viszont létfontosságú.
Kedves Lena!
Az a baj, hogy az emberek többsége nem tájékozott a jogszabályok tekintetében. Amikor felmerül egy jogszabály változás, azt nem is tudják kellő súllyal értékelni. Sajnos az újságok ahonnan tájékozódnak, nem veszik a fáradtságot, hogy normálisan tájékoztassák az olvasókat, inkább filléres rémregényekre hasonlítanak. Ha nem így lenne, akkor mindenki tudná, hogy szolgálati nyugdíj a nyugdíjkorhatár előtt öt évvel megállapítható annak, aki legalább 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkezik. Már nincsen lehetőség arra, hogy valaki harminc, vagy negyven éves korában nyugdíjba mehessen! Ennél korábban csak az mehet nyugdíjba, aki alkalmatlan a fegyveres szolgálatra.
Judit
Kedves Szusi!
Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet. Teljesen egyetértek Veled abban amit megfogalmaztál. Csak az a probléma, hogy már réges-régen többet költenek annál, amit lehet! Mi legtöbben /én is/ napi 10-12 óra munkaidővel, legalább két emberre való munka elvégzésével /örüljek, hogy állásom van/, a jövedelmem kétharmadának + a maradék negyedrészének a befizetésével a költségvetésbe "járultam hozzá" a jelenlegi helyzethez… Kikérem magamnak, hogy ha ezt már nem tudom teljesíteni, akkor bűnösnek kiáltsanak ki, és méltatlan élethelyzetbe kerüljek!
Judit
Kedves Judit! Jó lenne ezt az írást közreadni valamilyen nagy példányszámú, pártsemleges lapban, amit sokan olvasnak. Esetleg a Metropolt javaslom, nekem is megjelentették a "Tolvaj" c. írásomat. (Remélem, ez nem minősült reklámnak, semmi ilyen szándékom nem volt vele.)
Kedves Gunoda!
Annyira elszoktattak minket állampolgárokat attól, hogy bármivel kapcsolatban kifejtsük a véleményünket, hogy én már attól is meglepődtem, hogy itt a Napvilágon megjelenhetett ez a jegyzet…
Attól mégjobban, hogy három nap alatt több, mint ötszázan olvasták el.
Az eszembe sem jutott, hogy egy újságnak is elküldjem. Ma már Te vagy a második aki ezt javasolta nekem. 🙂
Judit
Szerintem érdemes lenne. A nyomtatott sajtót még ma is sokan olvassák. Úgyhogy hajrá! :))
Kedves Judit!
Ez egy tízpontos telitalálat!
Én is azon az állásponton vagyok, hogy ezt többen is elolvashatnák, mondjuk különféle nyomtatott sajtók hasábjain. Ha meg ott nem, akkor marad az e-mail rendszer. Olyan sok hülyeséget kapok e-mailben, végre kapnék értelmes dolgot is. Ráadásul szép stílusban megírva.
Gratulálok!
Üdvözlettel: Sanyi
Szeretném közzétenni egy rendészeti szakszervezeti facebookos oldalon. Szabad?
Kedves Gunoda!
Köszönöm a biztatást, megpróbálkozom vele, bár eléggé hosszú a cikk!
Judit
Kedves Sanyi!
Csak nyugodtan küldd el akinek szeretnéd. Már úgy is körbe jár, a megkérdezésem nélkül! 🙂 Olyanok írnak nekem emilben, akikről nem is tudom, hogy kicsodák, de ők az írásom alapján már ismerni vélnek. 🙂 Persze ismerősök is írnak, és csodálkoznak, hogy nem tőlem kapták a liket…
Judit
Kedves Lena!
Igen, szabad. Bár a rendészeti dologzókra vonatkozóan nem szerepel a cikkben szinte semmi. Inkább a hozzászólásokba került bele ez a téma is…
Judit
Kedves Judit, én szétküldtem ismerőseimnek és facebookra is, ahogy javasoltad.
Valaki a fejéhez is kapott, mert kiderült belőle, hogy rosszul értelmezett valamit, ami igencsak húsbavágó neki…
A hatalomnak sohasem érdeke, hogy a tömeg felvilágosult legyen.
Az ilyen cikkek hiányoznak a sajtóból, (sőt tananyagból) amelyek eligazodni segítenek.
Indíthatnál egy sorozatot, ahol röviden, velősen magyarázol, mert számtalan ember nem ért alapvető dolgokat…
Kedves Irén!
Sok éven keresztül egy női magazinban volt egy rovatom, amiben a magazin olvasóinak adtam tanácsokat munkaügyi, adózási, társadalombiztosítási, nyugdíj ügyekben. Rengeteg levelet kaptam. Csak hetente egyet lehetett a magazin oldalán megválaszolni, így postai válaszokat írtam, amire ráment az összes szabadidőm, szabadságom. Néhány év alatt sok embernek segítettem, néhányan vették a fáradtságot, és levélben is megköszönték. Amikor a családom fellázadt a szabadidőm ilyen felhasználása ellen, senki nem akadt aki a sorozatot ilyen formában átvegye. Akkor megtanultam, hogy egy egyéni akció túl kevés a tájékozatlansághoz, és a félretájékozatáshoz. Az általad javasolt sorozat pedig szerintem szétfeszítené egy irodalmi oldal kereteit. 🙁
Judit
Kedves Judit!
Olvasva az iménti bejegyzésedet, az a gondolatom támadt, talán egy tanácsadói facebook oldalt kellene indítanod, már, ha lehet egyáltalán ilyet. Persze csak finoman, nehogy megkövezzen érte a család.
Biztos, hogy van a kollégáid között, aki hajlandó lenne segíteni a fontos és pontos információk eljuttatásában az érdeklődők részére.
Én biztos, hogy támogatnék egy ilyen kezdeményezést.
Üdvözlettel:
Sanyi
Kedves Sanyi!
Majd gondolkodom a dolgon.
Köszönöm, hogy újra visszatértél. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Sajnos, igazad van! Köszönöm a rengeteg új, és hasznos információt Neked!
ali baba
Kedves Ali baba!
Én köszönöm, hogy elolvastad a jegyzetemet. Kicsit csodálkozom azon, hogy sok új információt tudtál meg belőle, hiszen az újságokban éppen eleget lehet olvasni ezekről a jogszabály módosításokról.
Judit
Hát igen! Sok értékes infó.Örülök hogy ellátogattam hozzád.Grt.Z
Kedves Zarzwieczky!
Én is örülök, hogy ellátogattál hozzám! Annak mégjobban, ha érdekesnek találtad, amit leírtam. 🙂
Judit
Velős összefoglaló, valós kór és körkép. De azt is sejtjük mi a mozgatórugója ezeknek és remélem hamarosan egyre többen azt is tudni fogják, hogy mi lehet a megoldás.
Kedves Kate!
Köszönöm, hogy megírtad a véleményedet, és a csillagokat is! 🙂
A megoldás a kór- és körképre elég sürgős lenne!
Judit
Kedves Judit!
Ahogy elnézem kb. egy évvel ezelőtt írtad ezt a cikket. Nagyon beigazolódni látszik minden feltevésed, azóta sokszorozottan. Azóta már sokan kénytelenek idő előtt meghalni, vagy átkozzák a pillanatot, hogy miért is nem haltak meg, amikor még nem volt késő.
A jövő még kiszámíthatatlanabb, mint valaha volt, az emberek tájékozatlanok, nem csoda, napi szinten változnak a jogszabályok, készülnek az újabbnál-újabb törvények. Kész káosz.
Jó, hogy rátaláltam erre az írásodra, már csak a miheztartás végett.:)
Minden elismerésem!
Ida
Kedves Ida! Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nincs szükség Rubik-kocka formájú múzeumra, Albert-stadionra, Tüskecsarnokra, DVSC Stadionra, /általában stadion építési lázra/, M9-es autópályára /egyik hétvégén az M6-oson oda-vissza száz kilométereken keresztül egyedül autóztam, sem szembe forgalom, sem az én haladási irányomban forgalom nem volt a több száz milliárd forintból megépített autópályán/. Az adófizetők pénze nem a mindenkori kormányok játékszereinek a finanszírozását szolgálják. A cikk megírása óta eltelt időben sem változott a véleményem: "Az adófizetés egyetlen elfogadható indoka az állam által cserében felkínált – a polgárai javát szolgáló – ellenszolgáltatások működtetése /oktatás, egészségügy, közlekedés, védelem/, és a gondoskodás /betegség, munkanélküliség, öregség, stb. esetére/, valamint a társadalmi szolidaritás". Judit
A nyafogók országa vagyunk. Sír, zokog, aki nem mehet 39 évesen nyugdíjba és az a bíró is krokodilkönnyeket hullajt, akit 70 évesen pihenni küldenek.
Nyafogunk, hogy nem tudunk megélni, de ha átmegyek az osztrák sípályákra, mit látnak megromlott szemeim, szinte csak a büszke honfitársaimat. Mit hallanak méretes füleim, szinte csak magyar szót, éppen úgy, mint a lutzmansburgi termálfürdőben, vagy a rehnitzi tófürdőben. Hogy mivel érkeztek oda, az is megérne egy misét, nem egy 600-as merci, és A 8-as audi szerénykedik magyar rendszámmal a parkolókban, mert amíg szinte a világ összes országában csökkent az új autó eladás mennyisége, egyedül nálunk nőtt 19 %-al.
Most is mit ad Isten, Londonban hazai atmoszférát teremtenek szegény, sorsüldözött honfitársaink az olimpikonjainknak.
Ugyan már…
Az elfogulatlanságot, a tárgyilagosságot kérem tőled (és a hozzászólóidtól) számon. Persze az időzítés is megérne némi elemzést, mert amikor a nagy disznóságok történtek, akkor hallgattál. Most, amikor gazdasági és morális szakadékból kell kirángatni az országot, most nagy a jajveszékelés.
Hamis a dallam Hölgyem. a
Kedves Antonius! Csodálkoztam, hogy egy év után újabb hozzászólást írtál. 🙂
Sajnos nem ismerem az osztrák sípályák, termál- és tófürdők világát. Én az ország jelenlegi helyzetéhez teljes bejelentett fizetéssel, a jövedelmem kétharmadának az államkasszába való azonnali befizetésével, a szerény maradék negyed részének a vásárlásaimkor történő további befizetésével járultam hozzá. Ha én a céges rendezvényen megettem egy pogácsát, a cég adót fizetett az után is. Le is verték rajtam napi 10-12 órás munkaidővel, három emberre való feladattal. A költségvetés kibéleléséért cserében nem azt várom, hogy állandó fenyegetettségben kelljen élnem, azt kelljen hallgatnom, hogy mindjárt még sokkal rosszabb lesz nekem! Az államadósságot nem én csináltam. Én abból a pénzből egy forintot nem kaptam. Talán az általad emlegetett 600-as mercisek, és A8-as audisok..
Nos, ki mint él, úgy ítél…
De hiszen a tettes csaknem mindig visszatér… 🙂 Bevallom, hogy az újabb hozzászólásomat leginkább az utánam szólók véleménye és a reflektálásaid generálták.
Ha valaki írástudóként nem érzékeli a jelenlegi kormány erőfeszítéseit, ha nem látja a minőségi különbséget köztük és az őket megelőző garnitúra között, ha nem képes reális képet alkotni arról, hogy milyen világgazdasági körülmények között, s honnan kellett nekik elindulni, akkor véleményem szerint felelőtlenség a témához hozzányúlni.
Nem siránkozni kell, (és siránkozást generálni) hanem TENNI, és mást is erre bíztatni.
14 éves voltam, amikor beléptem az egyetlen munkahelyemre. 47 voltam, amikor a Rába felszámolása ’89 végén, legkisebb egység lévén, velünk elkezdődött, s az utcára kerültünk. Akkor már csak annyian voltunk, mint azok, akik ugyanakkor a Rádiótól lettek elküldve. Egy éven át róluk harsogott a média. Velünk a kutya sem törődött.
F: Vezetőim azzal sem tiszteltek meg 34 év munkaviszony után, hogy a szemembe nézzenek, kezet nyújtsanak. Két pszichiáter gyereket küldtek le hozzánk Győrből, akik arról beszéltek nekünk, (amíg kedvesen haza nem küldtük őket) hogy a felhők fölött mindig kék az ég. A két év munkabérnek megfelelő végkielégítés 50%-át azonnal elvitte az adó. (Volt olyan súlya, mint a pogácsa után fizetett adótoknak.)
X napon 9 óra 15 perckor kézbe kaptam a munkakönyvemet, amit 34 éve nem láttam. Volt, aki napokig sírt és ivott, s volt, aki 10 órakor, 41 km-rel nyugatabbra, magára húzta az ESSO feliratú kezeslábast. (Pedig akkor még nem okosította ki a későbbi Titán, hogy „El lehet menni!”)
Volt, hogy a kutyaszart szedte össze a kút körül, s volt, hogy Bécsben a Kereskedelmi Kamarában intézte a Magyarországra szállítandó használt autók kiviteli engedélyei
F: Nem átkozódott, nem szidta a kormányt, nem tekintgetett az ég felé az öklét rázva, hanem alakította a sorsát, ahogyan tudta.
„Nos, ki mint él, úgy ítél…” Ne gondolj a halálra! Tedd a dolgod! Élj és alkoss! Csak most teheted. Soha máskor.