Ha valaki kifogy az érvekből, akkor rendszerint ezt mondja
– Neked igazad van, de a világ nem így működik!
– Akkor hogy működik? – kérdezek vissza 'ártatlanul' 🙂
– Hát tudod…
– Kicsit bővebben?
– A pénz, a hatalom, az érdekek… – ha valaki veszi a fáradtságot, hogy némi szót ejtsen arról, ami mindenki számára nyilvánvaló, csupán én nem értem.
– Hol élsz? – ez a másik sztereotípia. Mintha én mindenkinek a fejében élnék és tudnám, hogy amikor kimond egy mondatot, akkor éppen mire gondol…
Persze a beszédet éppen ezért "találták ki", avagy tudományosabban: a gondolatok gyors és hatékony kicserélésének eszközeként jött létre, evolúció vagy teremtés segítségével – kinek-kinek a maga hite szerint. Ez most mindegy is, lényeg, hogy van és ez a funkciója. Persze a gondolatokat lehet tágabban is értelmezni, lehet materiális, ezoterikus, filozófiai, mindennapi tartalma, lehet érzelemmentes, lehet érzelemdús, tartalmaz nagyon sok hangulati elemet és sok mást is…
Szóval. Hogy működik a világ? Ki és mi működteti?
A kérdésre adott válaszok által jelzett megnyilvánulások – amiket úgy látszik, hogy csak én nem értek – magától értetődőek.
Magától értetődőek?
Avagy mindenkinek a maga számára érthetőek valahogy, a saját szemüvegén át?
Nem húzom tovább az időt, kimondom! Szerintem
A VILÁG ÚGY MŰKÖDIK, AHOGY MI MŰKÖDTETJÜK!
Így, csupa nagybetűvel, jó sok sorközzel! Ez az én egyszemélyes szemüvegemen át így látszik. Lehet csatlakozni!
Egy dolgot ugyanis nem tudok elfogadni: azt, hogy ma ilyen a világ, nem tehetünk semmit, a világ így működik. Én szerintem ugyanis a világ úgy működik, ahogy mi működtetjük! És ebben minden egyes személynek (minél magasabban áll a szamárlétrán, annál nagyobb) felelőssége van! Nekem, Neked, Nekünk, Nektek, Mindenkinek és ráadásul EGYENKÉNT. Sokkal többet tehetünk magunkért, a világért, mint azt el tudnánk képzelni. Hogy is van a bibliában? Ha akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, hegyeket tudnátok megmozgatni. Én nem tudok hegyeket megmozgatni – bár néha annak érzem, ha sikerül valakit valamiről meggyőznöm, amit korábban elképzelhetetlennek tartott.
Annak a mondatnak az elfogadása, hogy a „világ így működik”, a gyengeség és a félelem jele. Aki ilyet mond, az nincs tisztában a saját lehetőségeivel (nincs kellő önismerete) és fél. A kettő együtt jár, hiszen sok esetben bizonytalanságból születik a félelem… Más dolog az, ha nem megyek oda valahová, mert már jól pofán vágtak ott. De akkor sem félek, hanem nem megyek oda. Ilyen egyszerű. Olyan dologtól viszont nem félek, amiben még nincs tapasztalatom, amit még nem próbáltam ki. A tapasztalatot bizonyos mértékig helyettesítik a hírek, amelyeket MINDEN esetben összevetek a tapasztalataimmal, és annak alapján döntöm el (félelem nélkül!), hogy mit fogok tenni. Miért nem nyúlok bele a kályhatűzbe, ha még nincs rá tapasztalatom? Mert tudom, hogy a gyufa elég benne, és mert gyufával már megégettem magam. Ugyanezért nem próbálom meg fejszével levágni a karomat sem, mert jóval kisebb sebek már keletkeztek rajtam és nem kívánom azt az érzést megismételni.
Nem nézhetjük tétlenül azt, hogyha olyan dolgok történnek körülöttünk (a világban), amelyekkel nem értünk egyet. Tenni azonban csak a saját szintünkön tehetünk. Ha egyszerű választópolgárok vagyunk, akkor van egy szavazatunk. Ha Miniszterek vagyunk, akkor már döntési, irányítási lehetőségünk/felelősségünk is van.
Ettől azonban még mind a két emberi tevékenységben ugyanolyan emberként kell viselkednünk.
Nagyon nem mindegy, hogy miről mi a véleményünk, és az sem, hogy ezt megtartjuk-e magunknak vagy sem. Az sem mindegy, hogy milyen kompromisszumokkal éljük le az életünket – mert anélkül viszont nem lehet, mert akkor mindenki Szent Johanna lenne, és az már sok, azt nem bírja el a bolygó – szerintem…
Ha igaz a hír, akkor mindenki 6 emberi kapcsolatnyira van maximum a másiktól, így az elképzelhetőnél jóval nagyobb esély van rá, hogy a felelősökhöz is eljut a hozzáállásunk, ami már jelenetős erő lehet. Sok kicsi, sokra megy.
Ugyanakkor azért is hiszem, hogy a világ úgy működik, ahogy mi működtetjük, mert amikor erről szó esik, általában nem az időjárásról van szó, hanem éppen az emberi természet közvetett vagy közvetlen megnyilvánulásairól. Rólunk, a cselekedeteinkről és annak következményeiről. Így – egyelőre – nem látok olyan érvet, ami miatt változtatni tudnék ezen a hitemen.
10 hozzászólás
Nos, nemrég, bandrás: Ne állja be sorba c. cikkéhez éppen ezt írtam: "A világ meg olyan, amilyenné mi tesszük….." Ezek szerint egyetértünk.
Nekem ebben az egészben az az "érdekes", hogy ha megfigyeljük, akkor mindenki saját magával meg van elégedve, a világgal viszont az emberek nagy része nem nagyon, vagy nagyon nem…
Furi, hogy külön-külön "jók" vagyunk, együtt pedig olyan világot produkálunk, amellyel a döntő többség nem elégedett.
Kedves Szusi!
Köszönöm a gyors reagálást!
Jól látod, külön-külön "jók" vagyunk, vagy inkább jót akarunk, de nem vagyunk elég toleránsak más "jóakaratára", mások "jóságának" eredményeire.
A probléma ott kezdődik, amikor definiálni akarjuk "A" jót. Mindenki a 3B után vágyik: biztonság, boldogulás, boldogság. Abban különbözünk egymástól, hogy ki és mit ért alatta és milyen úton próbálja azt elérni. Ez a téma is megér egy esszét!
Üdv,
Gábor
folyt…
de azt hiszem megéri. Tetszett az írásod:
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm, hogy a gondolataidat megosztottad velem és megtisztel, hogy ezeket a gondolatokat az írásom ihlette. A szavaidból érzem a bizonytalanságot, de a bizakodást is. Ne add fel, további sok sikert az úton!
Üdv,
Gábor
Szia!
A világ működik. Működik úgy, ahogyan… Működik egy többség akarataként, esetleg. Ahogyan én működöm, azt a közvetlen környezetem érzékeli csupán. Ha többen úgy működnek, ahogyan én, akkor látható lesz esetleg, mert kirí, és jelzést adhat. Ha nem, akkor élem az életem. ÍGY, ÚGY, AMÚGY. Fontos a saját életem, tetteim, lehetőségeim. Kiaknázni méginkább az. A hit segít, a cselekedet bizonyít. Számomra mindenképpern. ÍGY ÉLNI AZ ÉLETET, NEM KÖNNYŰ, d
Ha csak ilyen egyszerű lenne a felelet, akkor nem itt lennénk ahol vagyunk, az ember kisfiú ahhoz, hogy működtetni tudja a világot, sajnos még saját egyéni világát sem bírja működtetni segítség nélkül. Sokan vallották már ugyanezt amit te, de idővel belátták tévedésüket. Üdv. István
Szia István!
Köszönöm, hogy elolvastad és a véleményedet is leírtad.
Egy keleti történettel próbálok meg válaszolni.
Angliában egy buddhista bölcset megkérdeztek arról, hogy milyen módon lehet elérni a megvilágosodást. A bölcs 5-6 mondatban elmondta. A riporter erre megkérdezte tőle, hogyha ilyen egyszerű, akkor miért nem világosodnak meg tömegesen az emberek és az emberiség?
A bölcs megkérdezte a riportert, hogy miképpen juthat el innen a Trafalgar térre. A riporter 5-6 mondattal válaszolt. Erre a bölcs visszakérdezett:
– Ha én most egész más irányba indulok és nem veszem figyelembe az útmutatásait, akkor Ön szerint mikor jutok el a Trafalgar térre?
Üdv, Gábor
Színvonalas, retorikailag is kiváló írás. A tartalmát tekintve részben igazat adok Neked, részben nem. A világ szerintem kiismerhetetlen, öntörvényű káosz (ahogy Istefán aposztrofálta) az emberi akarat, elképzelés, lelkierő, stb kevés ahhoz, h pl. a hamleti sors tragédiák elkerülhetők legyenek. Az ember teremthet magának egy kis mikrovilágot, melyben biztonságban érezheti magát, büszkének, de aztán jön a cunami és kártyavárként sodor el minden ilyen hiúságot! Irodalmi szempontból szerencsére!
Köszönöm soraidat!
Biztos vagyok benne, hogy amit leírtam, annak követése a legnehezebb út.
De vajon nem azért jöttünk a világra, hogy legnehezebb életfeladatainkat megoldjuk? Szerinted nem arról szól a világirodalom (beleértve a Bibliát is), hogy meg kell küzdenünk a feladatainkkal? Te milyen könyvet olvasol inkább: amelyikben a próbatételek sorozatán át elbukik a hős vagy amelyikben megoldja a feladatát? Mikor érzel nagyobb katarzist? Őszintén :))
Én sem így születtem. Ezekért a felismerésekért – de még inkább a felismerések eredményeinek gyakorlatba ültetéséért – nagyon meg kellett küzdenem. Elsősorban magammal, nem a környezetemmel – milyen paradox is ezt így leírni, de így történt. Sokszor vesztésre álltam, de mindig sikerült újra felállnom. Ezek évtizedes történetek. Sokszor kerültem abba a helyzetbe, hogy feladom.
A belső szabadság nem jelent anarchiát. Most töltöttem fel, majd ha átfut a belső kötelező adminisztráción olvasd el, a címe: ideák…
Üdv,
Gábor
ps:
minél mélyebbre ásol az "élet" megfigyelésében, annál kevésbé kaotikus, annál több rejtett összefüggést ismersz fel.
Újabb keleti történet:
Vakoknak megmutatják az elefántot. Az egyiknek a farkát, a másiknak a fülét, a harmadiknak az ormányát adják kézbe, a negyedik a hátát simogathatja. Ezután megkérik őket, hogy meséljék el, milyen az elefánt?
Az első szerint alig nagyobb, mint egy répa, csak épp mozgékony. A második szerint egy nagy lapos mozgékony palacsinta, a harmadik szerint egy rugalmas cső, a negyedik szerint egy hatalmas plató.
Mind ugyanarról az elefántról beszéltek, a saját lehetőségeiknek megfelelően.