Az elmúlt hét szerdáján Lengyel Anikó tanárnő, Szeles Lajos, és Kerekes Tibor tanár úr kíséretében egy körülbelül 40 fős csoporttal látogatást tehettünk az egykor magyar városba, Kolozsvárra.
Kora reggel, Kisvárdáról indulva Vásárosnaményon és Fehérgyarmaton keresztül értünk el a csengersimai határátkelőhöz. Vámvizsgálat után tovább folytattuk utunkat, s Szatmárnémetin, Zilahon és az Erdélyi-khg. pár vonulatán át végre megérkeztünk célunkhoz.
Kolozsvár román neve Cluj-Napoca, Erdély legrégibb és Románia egyik legnagyobb városa, Kolosz megye székhelye. A Bükk-erdô és a Feleki-hegy lábánál az Erdélyi medence északnyugati sarkában, a Gyalui-havasok keleti nyúlványa, a Kis-Szamosnak völgyében fekszik. Napjainkban, igaz már kisebbségként, Marosvásárhely után itt él a második legnagyobb számú magyar közösség Erdélyben (75.000 fő).
Elsőként Mátyás király szülőházát látogattuk meg, majd a Kolozsvár főterén álló Mátyás szobrot, amely épp felújítás alatt állt. A továbbiakban ajándékvásárlásra nyílt lehetőség. Páran úgy határoztunk beljebb ássuk magunkat a történelmi város további látványosságaiba, így Lengyel Anikó tanárnővel – aki egyébként a város szülöttje – a Szent Mihály templomot is megcsodáltuk. Ez a templom a város legjelentősebb építészeti műemléke, Erdély legszebb és második legnagyobb temploma. Nyugati kapuját Zsigmond király magyar királyi, német császári, és cseh királyi címe díszíti. Gótikus stílusban épült, ezt remekül tükrözi az épület monumentalitása, nagy, keskeny, magas üvegablakokkal tagolt falai, a geometrikus alakzatok.
Ezt követően a Fellegvárról nyíló csodás panorámában fedezhettük fel a város összes szépségét. Láttuk, amint a Kis-Szamos keresztül csobog a város egy részén, a Kolozsvári Állami Magyar Színház épületét, a kommunizmus idején épült betonrengetegeket, a Botanikus Kertet, a Házsongárdi temetőt. A nap épp átsütött a felhőkön és a sugarakkal tűzdelt térrészen a menny bejáratát véltük felfedezni.
Rövid betekintést nyerhettünk a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemre is, aminek matematika tanszéke előtt pár fotó készítésére is sor került.
Kellemes fáradtsággal indultunk haza, s a busz jó hangulatát követően, nyugodtan pihenhettünk meg otthon, ágyainkban, a tartalmasan eltöltött nap jóérzésével.
5 hozzászólás
Kedves Náni!
Sajnos rég volt, hogy utoljára Kolozsváron jártam… most egy kicsit megint ott éreztem magam… mert aki egyszer látta a Mátyás szobrot és a Szent Mihály templomot az nem felejti el… nem, nem, soha…
Köszönöm a kedves véleményezést, és szívesen az emlékidézést! 🙂
Köszönöm ezt a pár sort. Többször jártam Kolozsváron, nem is akárhogy mentem, hanem biciklivel. Jó volt olvasni az írásod és felidézni a kellemes emlékeket.
Kedves Náni!
A tudósítás a valóság hű lenyomata, szerkesztett tömörített formában. Jellemzői:A tudósító a helyszínen van. Saját élményei benyomásai alapján készíti el a tudósítást. Tárgyszerű. Pontos információkat közöl. Érzékelteti az esemény hangulatát.
A kolozsvári kirándulásról írt tudósításod megfelel az összes sajtóműfaji követelménynek.
Ha kicsit bővebben írtál volna a saját élményeidről, benyomásaidról még érdekesebbé tetted volna.
Judit
köszönöm 🙂 igyekszem majd… 🙂 nagyon