Egy magazint nézegetek a fogorvosnál, amíg a soromra várok. Keresgélek benne valamit, ami nem cikknek álcázott reklám. Reménykedem, hátha véletlenül bekerült a lerágott csontok közé – mint a „hogyan fogyjunk le valahány hét alatt”, vagy „mit főzzünk, ebből, abból, gyorsan” – valami olvasmányos dolog, ami eltereli a figyelmemet a rám váró megpróbáltatásról.
„Férfiként élt a női zenész” olvasom az egyik oldalon, és bár soha nem hallottam még Tipton Billyről, amint elkezdem olvasni a cikket, máris szimpatikus lesz nekem a zenei elhivatottságával. Majdnem száz éve született Amerikában Dorothy Lucille Tipton, aki tehetséges zongoristaként, tizennyolc évesen, jelentkezett a főiskolája zenekarába. Nem vették fel, mert a zenekarnak csak férfi tagjai lehettek. Ahelyett, hogy a kor szokásainak megfelelően telesírt volna néhány zsebkendőt, és lemond a zenészi pályáról, férfiruhába öltözött, és kölcsönvéve apja becenevét, apró bárokban lépett fel jazz zongoristaként. Eleinte csak a fellépéseinél adta ki magát férfinak, de amikor belátta, hogy így nagyobb sikereket is elérhet, már a mindennapjait is férfiként élte. A nyugati partra költözött, és több albuma is megjelent, sőt zenekari vezetőként is elismert volt, keményen dolgozott, építette a karrierjét.
Megalapította a Billy Tipton Triót, ezzel lépett fel szerte Amerikában, és Európában is. Nagy együttesekkel, sztárokkal is zenélhetett, és egyre nőtt a népszerűsége.
A férfiruhába bújt, csinos, sikeres zenész vonzotta a nőket. A cikk innentől azt kezdte taglalni, hogy öt női élettársa miatt Tipton Billy leszbikus volt. Nos lehet, hogy az volt, lehet, hogy nem volt az. Akkoriban óriási társadalmi nyomás nehezedett a fiatalokra, a házasság tekintetében, és ha egy férfi ellenállt a női nemnek, az egyfajta megbélyegzést hozott magával, ami nem tett jót a karrierjének sem. Ha férfinak adta ki magát, a nők is benne voltak a pakliban. Egy kitalált autóbalesetre hivatkozva, az állítólagos bordasérülései miatt állandóan bekötve tartotta a mellkasát, hogy leplezze a melleit, és az élettársai soha nem látták meztelenül. Kitty Kellyvel három gyereket fogadtak örökbe, és a „feleség” elmondása szerint soha nem volt közöttük intim viszony, amit a "férfi" azzal indokolt, hogy az állítólagos balesetnél az ágyéka is megsérült. A gyerekei elmondása szerint a zenész türelmes, humoros, jó szándékú családapaként nevelte őket. Az egész világ számára csak a halála után, a boncasztalon derült ki, hogy valójában nő volt.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon hány nő volt kénytelen férfinak kiadni magát, az idők során, hogy választott hivatásukban sikeresek lehessenek…
Még ma sem könnyű egy férfiak által alkotott, és egy férfiak uralta társadalomban a nők helyzete, de néhány évtizeddel ezelőtt még azokban a társadalmakban is kényszerpályán kellett mozogniuk, amelyek manapság már „női kvótákat” vezetnek be a közéletben, vagy a nagyvállalatok irányításában.
A legtöbb férfinek öltözött nőről a különböző országok hadseregeiben maradtak fenn emlékek. Néhányukról tudták, hogy nő /pld. Jeanne D’ Arc, vagy Lebstück Mária /, de sokan nemüket eltitkolva léptek be a hadseregbe, ahol eléggé körülményes volt megőrizni a titkukat. Talán ezért is tudhatunk róluk. Kevesen közülük szerencsések voltak, mert elismerték a katonai szolgálatuk alatt tanúsított hősiességüket. Például Hanna Snell, aki James Grey néven az Angol Királyi Tengerészet katonájaként nyugdíjat kapott, miután valódi neme kiderült. Vagy Brita Nilsdotter, aki a férje nevén Anders Peter Hagbergként harcolt a svéd hadseregben, az orosz-svéd háborúban. Amikor egy sérülését ellátták, akkor derült ki a valódi neme. Bátorságáért cserébe kitüntetéssel és nyugdíjjal jutalmazták, és akkoriban egyedülálló módon élelmiszerkereskedő lehetett nő létére! Jennie Irene Hodgers, aki Albert Cashier néven az illinoisi gyalogsági ezred katonája lett, végig sikeresen megőrizte a titkát, és férfiként élte le az életét. Megkapta a katonai nyugdíját, és szavazni is eljárt, amit akkor a nők nem tehettek. Csak élete végén, az idősek otthonában derült ki ápolói előtt, hogy nő. Egyenruhában temették el, és a sírkövén a valódi és a felvett neve is rajta volt.
A legtöbb férfiruhába bújt nő azonban, aki a hadseregben szolgált, kemény büntetéssel, vagy halállal lakolt, amiért nő létére férfinak adta ki magát. Például Lisbetta Olsdotter katona, akit kivégeztek miután kiderült valódi neme, vagy Mollie Bean katona, akit bebörtönöztek, miután kiderült, hogy nem férfi, és Ulrika Eleonora Stalhammer katona, aki börtönbüntetést kapott állítólagos homoszexualitása miatt.
Hiába öltöztek a nők a társadalmi korlátok miatt férfiruhába, a természet kikövetelte a magáét. A szexualitás kérdése forró krumpliként égette a férfiruhába menekülőket, hiszen ha természetes hajlamuk szerint a férfiak felé vonzódtak, homoszexualitásuk miatt érte őket büntetés, ha pedig felvállalták még ebben is a férfi szerepet, akkor az utókor bélyegzi meg őket leszbikusként, mint talán Tipton Billyt. Akiben ma már nem a kiváló muzsikust tisztelik, csak egy csaló, eltévelyedett nőt látnak benne.
A nemiség problémájával birkózott Margaret Ann Bulkley a 18. század végi Angliában, aki az első nő volt, aki orvosi diplomát szerzett, igaz, hogy férfiként. Anyja, és nagybátyja segítette őt, hogy sem az egyetem elvégzése során, sem azt követően, amikor a brit hadsereg orvosaként dolgozott ne derüljön ki a valódi neme. Dr. James Barry néven élt, megjárta Dél-Afrikát, és Indiát, majd a katonai kórházak főfelügyelője lett. Rengeteget tett a sebesült katonák megfelelő kezeléséért, a jobb ellátásért, a kórházak tisztaságáért, és ő hajtotta végre az első sikeres császármetszést. Ennél azonban sokkal érdekesebb volt kortársai számára Sommerset kormányzóval fenntartott bensőséges viszonya, ami miatt a homoszexualitásáról szóló pamfletekben csúfolták. Titka akkor derült ki, amikor meghalt, a hadsereg 100 évre titkosította a személyi kartonját, annyira kínosan érintette őket az ügy, hogy egy nő katonaorvosként dolgozott.
Ha a hadseregben könnyen le is bukhattak a férfinak öltözött nők, a hadseregen kívül vajon hányan öltöttek férfiruhát, hogy egy férfi domináns társadalomban érvényesülni tudjanak?
Hány magának való „agglegény” lehetett, aki nem azért nem nősült meg, mert nem szerette a nőket, hanem azért, mert maga is nő volt? Így praktizált orvosként, ügyvédként, így tudta megszerezni a csak fiúknak kijáró családi örökséget, vagy így tudta eltartani tisztességes munkával a családját, más lehetőséget választva, mint a neki kijelölt utcalány szerep.
Azóta eltelt néhány évtized, és az, ami egykor hihetetlen merészség volt, amiért meg kellett bűnhődnie annak, akit rajta kaptak, az mára a világ egy részében teljesen elfogadottá vált.
Ma már a divattervezők adnak férfiruhát a manökenekre, akik kamasz fiúnak látszó küllemüknél fogva valóban annak látszanak, aminek öltöztetik őket.
Azonban ha a férfiruha mára feleslegessé is vált a nők társadalmi érvényesüléséhez, a férfi lélek talán jobban kell hozzá, mint valaha. Csak azok a nők érvényesülhetnek sikeresen a politikában, a vállalatvezetésben, vagy bármely más területen /orvoslás, jog, építészet, stb./ akik férfiasabbak a férfiaknál, s nemhogy betartják a férfivilág játékszabályait, hanem még túl is teljesítik azt. Versengésben, kockázat vállalásban, az ellenfél – sokszor oktalan – megsemmisítésében kell elöl járniuk, még a kegyetlenségtől sem visszariadva.
Ha ma szeretnénk nőként egy szakmában jól érvényesülni, már nem a ruhánkat, hanem a lelkünket kell kicserélni.
56 hozzászólás
Kedves Judit!
Nagyon érdekes témát választottál. Bizony, a nők szerepe mondhatom, még most is időnként nehéz.
Jól, részletesen kifejtetted a kérdést, sok-sok példával szolgáltál.
Ma sem könnyű érvényesülni egy nőnek, ill. csak úgy, ha nagyon tud bizonyítani, hogy bizonyos helyeken ugyanúgy, vagy még jobban megállja a helyét, mint a férfiak. Tudom, mert olyan helylen dolgoztam, s sok férfi között 2-3-an voltunk nők, csak azért, időnként még a fiúk munkáját is ránk lehetett bízni.
Nehéz sorsuk volt még nagyanyáinknak, és elődeinek, akik valóban szinte szobafogságban élték le az életüket, sokan férjük rabszolgájaként.
Jó volt olvsni a jegyzetedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Judit!
Teljesen igazad van! És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy manapság a párkapcsolatokban az udvarlás is a nőkre marad. A férfiak elvárják a kezdeményezést, az irányítást, sőt a kezüket is nekünk kell megkérni…Lassan már magát a "férfiséget" is nekünk kellene átvenni… pedig a magánéletben végre jó lenne "női" nőnek lenni!
Üdvözlettel:
Deiphobae
Kedves Deiphobae!
Hogyan udvarol a huszonegyedik századi férfi? Sajnos zömmel sehogy. A probléma talán ott van, hogy manapság nem divat érzelmeket nyilvánítani. A férfi attól tart, elvész az ő gondosan kialakított (vagy legalább vágyott) macsó imidzse, a nő pedig azon aggódik, megijeszti a másikat, ha kimutatja az érdeklődését.
Csak a nagy "összeboronáló": a szex hozza össze sokszor a párokat. Aztán a dolgok nem is fejlődnek tovább.
Judit
Kedves Kata!
Örülök, hogy tetszik a téma. 🙂
Sajnos a történelem során minden korban és mindenütt megnehezítették a nők életét, akiknek méltóságát félreismerték, értékeiket eltorzították, akiket gyakran kizártak a saját sorsukról hozott döntésekből, sőt -ahogy írod – rabszolgává tettek.
A világ egyik felén ugyan elindult, nem túl régen, egy egyenjogúsítási folyamat, de ez megint el lett szépen fuserálva szerintem, mert az egyenjogúságot úgy fogják fel manapság, hogy a nő olyan, mint egy férfi, pedig dehogy olyan és nem is kell, hogy olyanok legyünk, mint a férfiak.
Judit
Kedves Hölgyek !
Az első és a második világháborúban kivívott egyenlőségi utatoknak itt az eredménye.
Mi FÉRFIAK (nem hím soviniszták) szeretnénk szeretgetni kedvesünket ,ha nem viselkedik úgy ,mint egy tisztes férfi ! …
Majd ha nem jártok nadrágban ,és nem lesztek a főnökeink,
majd ha nem lesztek kioktató hangnemben elvárásaitok asztalverői,
majd ha nem akarjátok az állásunkat,
majd ha az első randin leterített kabátra csak ráültök de nem fekszetek el rajta,
majd ha a gyermeket széplelkű és éplelkű felnevelése fontosabb lesz ,mint a karrier,
majd ha fodrász,műkörmös,stylist,-ra ráfordított kiadás nem tesz tönkre,
majd ha újra nem lesztek agresszívak, mert férfi életet éltek.
Na,majd akkor aznap este ….csak szeretgeti ……és… alázatosság lesz bennünk ,mint József Attila anyja felé….
Remek az írásod !!! Nagyon jó a téma ! Jól felzaklatott !
KÉREM SZAVAMAT NEM KIFORGATNI !
Tisztelettel minden kedves jóra való nő felé , legyen az bármely korú :
Patyolat.
Kedves Patyolat!
Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet. Természetesen tiszteletben tartom, és nem forgatom ki a szavaidat. A világháborúk szörnyűségei közepette – még a férfiak az egész világot csatatérré tették – nem a nők ostromolták meg az üzemeket, hogy dolgozhassanak bennük, hanem a férfiak uralta társadalom kényszeríttette oda őket, kompenzálandó a munkaerőhiányt. A nőknek kellett szántani, vetni, aratni, az egész háborús gépezetet fenntartani a hátországból, mert ezt várták tőlük a férfiak. A megfogyatkozott férfi lakosság miatt a háborús újjáépítésekből is ki kellett venni a részüket, és pótolni az elesett férfiakat családfenntartóként. A női egyenjogúságot nem a szüfrazsettek vívták ki a kerítéshez láncolva magukat, hanem a férfiak parancsolták rá a nőkre, igen jól mondod, úgy kellett viselkedniük, mint egy tisztes férfinak. Angliában az egyedülálló nőket szabályosan besorozták a hadseregbe. /Folyt./
/Folyt./ A gyárakban, a földeken, és a csatatéren nem lehetett fűzőben pihegni, és földet söprő szoknyákban, legyezővel a kezükben dolgozni, harcolni. Elődeik heccből, ők kényszerből húztak magukra a nadrágot, mert praktikusabb viselet ezekhez a teendőkhöz, mint a női ruha. A munkaerőhiány rákényszeríttette a férfitársadalmat, hogy beengedjék a nőket a felsőoktatásba, és használják a munkahelyen a végzettségüket. Ez azzal járt, hogy ők is főnöki pozíciókat tölthetnek be. Na nem nagyfőnöki pozíciókat, csak olyan közepeskéket. A főnököknek pedig irányítani kell, meg kell tanulni kioktatni, és az asztalt is verni, mert ez a férfi módi. Ezt várják el tőlük a nagyfőnökök, akik döntő többségében férfiak. A szexuális forradalmat előidéző fogamzásgátló feltalálása, kifejlesztése Ludwig Haberlandt, Adolf Butenant, Hans Inhoffen, Walter Hohlweg, Gregory Pincus, Carl Djerassi és John Rock nevéhez fűződik – nagyjából. /Folyt./
/Folyt./ A nevekből azért kiderül, hogy nem a nők találták fel maguknak. A férfiak ötlete volt elválasztani a szexuális élvezetet a gyermeknemzéstől, és rávenni a tabletta szedésére a nőket, hogy könnyebben le lehessen varázsolni a bugyit róluk. Aztán amikor már flottul megy a dolog, a nők elfogadták a játékszabályokat, akkor már nincs mit tenni. A műköröm feltalálója is egy férfi fogorvos volt, aki rágta a körmét. Férfiak vezetik a reklám stúdiókat, amik meggyőzik a nőket, hogy ezek nélkül – és még rengeteg más dolog nélkül – nem is érdemes élniük. Férfiak vezetik a gyárakat, ahol a fogamzás gátlót, és a műkörmöket meg a többi vackot gyártják. Férfiak készítik a filmeket, ahol már a tizenkettes karikás filmekben is azonnal az ágyban kötnek ki az első randevún, és végig mutatják a szexuális aktust. Hagy tanuljanak a lányok, hogy is megy ez! /Folyt./
/Folyt./
Mielőtt még elmúlik a zaklatottságod, szíves figyelmedbe ajánlom a „Férfivá gyúrni magunkat” c. cikkemet, és a „Nőgyűlölet” c. novellámat.
Bocs, hogy kicsit hosszan válaszoltam, de annyi mindent felvetettél a témával kapcsolatban, hogy nem ment rövidebben. 🙂
Judit
Nem tudom más férfi miként van vele, de felettem mindig csak a nők uralkodtak, egyetlen férfi se volt erre képes! És nem a férfias nők, hanem azok a gyengédebbek! Azok képesek meglágyítani a szívemet, de a nőiességükkel. Ez saját tapasztalat és bizonyára nem lehet általánosítani, mert vannak ugyebár, akiknek a férfias nők tetszenek(esetleg nőies férfiak), hiszen az „ízlések és pofonok” ma is különböznek, egyelőre! Én személy szerint nőnek szeretem a nőt, még akkor is ha néha-néha felül kerekedik! Jó téma, ezen mindig lehet rágódni! Szeretettel:István
Istefan Te homofob vagy ! 😀
"nem viselkedik úgy ,mint egy tisztes férfi " -segítek értelmezni ,mert látom vannak problémáid , amik kivetülnek erre a mondatra . 😀
Iq70-nel elmagyarázom:
Ez annyit tesz ,hogy bár szép a teste a lánynak ,de viselkedése (nem az első héten szokott kiderülni ) ,túl rideg és időnként közömbös olyan dolgok iránt ,mint gyerekek , háztartás …stb.
Tetszik érteni ? 😀
köszike 😀
üdv;
Patyolat.
Kedves István!
Köszönöm, hogy velem rágolódtál a témán! 🙂
Bizony gyöngédséggel, és szeretettel többre lehet menni – mindkét félnek -, mint parancsolgatással, és a másik fél terrorizálásával. Nem is a nemek csatájáról szól ez a cikkem, inkább a nők helyzetéről a nyugati világban. Arról a tendenciáról, hogy ahhoz, hogy valamennyire elismerjék a munkánkat: duplán kell teljesítenünk /sokkal kevesebb fizetésért/, és szinte ki kell vetkőzni önmagunkból, elfogadva minden ostobaságot, szűklátókörűséget, hozzá nem értést, ha az egybe vág a férfi menedzsment trendjével. Csak körül kell nézni a világban, hogy hol tartunk ezzel a mentalitással.
Judit
Véleményem szerint a nő annál inkább nő lehet, minél felvilágosultabb szellemi környezetbe, minél kiműveltebb emberekből álló csoportba, társadalomba vetette a jó, vagy rossz sorsa.
Készséggel elismerem, hogy nagyságrendekkel nehezebb nőként élni az életet még a mai társadalmakban is, mint férfiként. Még mindig nagy különbség van pl. az azonos cselekmények megítélésében, a hasonló teljesítmények értékelésében és honorálásában.
Nagyon sok még a tennivaló ezen a területen még nálunk, Európában is, nem beszélve a világ fénytől szegényebb szegleteiről. Azt gondolom, ha a nőnek küzdenie kell az egyenjogúságáért stb., az elsősorban a mi szégyenünk. Már, mint a férfiaké. Mi kényszerítjük rá a nőt, hogy eldobja leg félelmetesebb fegyvereit, a szelídséget, a gyengédséget, a mosolyt, a suttogásokat és felvegye a mi ormótlan, hozzá nem illő fegyvereinket. Elsősorban a mi bűnünk ez uraim.
Kedves Antonius!
Nagyon örülök minden szavadnak, és egyetértek velük!
Óriási erő van a nőkben, és tele vannak ötletekkel, amit egy férfitársadalomban alig tudnak kamatoztatni.
A nőt a természet szabálykövetővé, és kötelességtudóvá tette, hogy képes legyen felnevelni az utódokat. Már régen kihalt volna az emberi faj, ha nem ilyenek lennének, csak legyintenének, vagy elhalasztanák a problémák megoldását, amikor a gyerek éhes, fázik, vagy beteg. Ezt a szabályoknak megfelelési kényszert lehet aztán remekül kihasználni, hogy rákényszerítsék a férfivilág szabályait. Így lett a nők élete a férfiak rögeszméinek játékszere.
Judit
F: Elképesztő mennyiségű ismeretanyagot tártál elém, a Tőled megszokott profizmussal.
A „férfinak” helyett én a hangrendi illeszkedés miatt, "férfinek"-et írtam volna, bár így sem lehet helyteleníteni.
Gratulálok. a
Az egyenjogúság is egy olyan szépen hangzó kifejezés (van ilyen több is) ami csak elvileg létezik. Ha a férfiak jó sokszor ismételgetik, akkor a nők többsége tán még el is hiszi, hogy egyenjogú, mert szeretné azt hinni. Nem is vizsgálgatja a témát még a felszínt kicsit megkapargatva sem, mert hamar kiderülne, hogy ez a nők „megnyugtatásásra” kitalált, viszont nagyon jól csengő szlogen.
Az írásod ismét nagyon jó. Élvezetesen van tele rengeteg érdekes és értékes információval.
Kb így kell kinéznie egy Cikknek!!!!!!
Kedves Szusi!
Az egyenjogúság egy olyan téma, amelyről évekig lehetne vitatkozni, és egyik félnek sem fogynának ki az érvei.
Azt kellene végre megérteni, hogy az egyik nem másra képes, másra alkalmas, mint a másik nem, és ez nem csak fizikálisan igaz, hanem mentálisan is. A férfiak nem felsőbbrendűek azért, mert általában erősebbek, a nők sem azért, mert jobban működik általában a megérzésük. Hanem egész egyszerűen más szerepet osztott ki nekik a természet, és mindkettőjüknek a maximálisat kell nyújtani a saját feladatkörükben. Férfi és nő nem azért vannak egymás mellett, hogy versengjenek egymással, hanem hogy kiegészítsék egymást, és hogy mindketten úgy érezzék, hogy teljesen a helyükön vannak, és azt teszik, amihez értenek, ami a rájuk bízott feladat.
Judit
Kedves Judit!
Ez telitalálat. Egyébként látom a hozzászólásokból és a csillagok (nem az állásából) számából is.:) Gyorsan adok Neked én is, amíg még lehet, sőt még megtoldom ráadásként: ***** Ezt igazán remekül összehoztad. Minden mást elmondtak már előttem.:)
Gratulálok!!!
Ida
Kedves Ida!
Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a nemek kölcsönösen meghatározzák egymást. Ha az egyik eltorzul, a másik sem maradhat ép. S külön egyikünk sem találhatja meg önmagát, mert egymásban élünk és egymást tükrözzük, ezért nem jó ha arra kényszerülünk, hogy egyformák legyünk.
Mindenütt csillagokat látok! 🙂 Köszönöm. Lám mégsem mentek ki a divatból?
Judit
Kedves Judit !
Szokatlan és nem mindennapi témát dolgoztál fel. A cikk érdekfeszítő és izgalmas.Tudom ez a cikk nem arról szól de régen a nőknek ( anyáinknak) nem kellett férfiruhába öltözniük, hogy érvényesüljenek, nem azért kellett nekik elvégezni a férfimunkát, hanem a háborús özvegyek szükségből , a családjuk fenntartása miatt végeztek el mindenféle férfi munkát.Gondolom, nem itt kezdődött a nők elférfiasodása. Sajnálom azokat a mai nőket, akik lenyesegetik magukról az utolsó női sarjat is ami nőiessé teszi őket. A cikked arra mutat rá figyeljetek ! Ilyenek ne legyetek !
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi! Huh, már azt hittem elrontottam valamit! Még szerencse, hogy hozzászóltál az írásomhoz, mert igazad van, jól látod, hogy nagyon nem szeretünk mi nők férfinek lenni, és nem is tetszik ez a szerep nekünk. /Nekem sem./ Azonban a történelmet férfiak írják, a társadalmakat és a gazdaságot ők irányítják, és amikor már nagy a baj, akkor mindig megtalálják a nőket, hogy segítsenek helyt állni. Azonban nem fogadják el, hogy a nők a maguk módján tegyék ezt, hanem csakis úgy, ahogy ők maguk tennék. Ahogy globalizálódik a világ, és egyre nagyobb súlya van annak, amit tesznek, annál fontosabb lenne, hogy ne mindent legyőzni és uralni akarjanak, ne tegyenek meg mindent, ami megtehető, és ne legyőzni és a maguk képére akarják formálni a nőket. Örülök, hogy neked átjött a jegyzetem mondanivalója, mert sajnos most egyre nagyobb a nyomás rajtunk a férfiszerepek felvállalására.
Judit
Kedves vita partnerem , Kedves Judit !
Elfeljti kedves ,hogy mi FÉRFIak ,mindent a NŐkért csinálunk !
Nehogymár az legyen ,hogy amit a férfi feltalál és kell a nőnek ( a műcicig ,kivéve a mellrákos hölgyeket akiknek lelkiegézségéhez ) azért mi férfiak legyünk a hibásak.
Azt feltételezni ,hogy nem lenne háború ha nők irányítanának …
Gondoljuk át, A NŐk többsége -,ha már általánosítunk- képtelen arra hogy ÉLETRE SZOLÓ BARÁTSÁGGAL ajándékozzon meg egy másik nőt !!! (nemhogy 10-et )
Férfiaknál ,az egészséges férfi barátság életünk fontos része !!!!
EZT CSAK NŐK TUDJÁK SZÉTVERNI !!! – néha az is kevés –
/folyt/
Tiszteletben tartva véleményel :
Patyolat
Kedves Patyolat!
Én nem vitatkozom veled, csak válaszoltam a hozzászólásodra, ahogy kérted, nem kiforgatva a szavaidat. Ez egy divatos baromság, hogy a férfiak mindent a nőkért csinálnak. Ugye nem gondolod komolyan, hogy a nők kényszeríttették a férfiakat, hogy megcsinálják, és ledobják az atombombát, hogy atomerőműveket építsenek földrengés veszélyes helyekre, amiket aztán sem megszüntetni, sem leállítani nem tudnak. /Ez csak egy példa a rengeteg balfogásra, a többiért nézd meg esténként a híradót./ Nem szép dolog a másik nemre kenni, azt. amiben nem rendelkezik döntési jogkörrel. Bocs, hogy ezt mondom, de tejesen félreérted a dolgot, nem akarják a nők átvenni a világ irányítását, nem akarnak küzdeni a férfiakkal a hatalomért, és eszünkben sincs az atombombával szórakozni /nem is lenne, ha rajtunk múlna/. Hisztis férfit pedig többet láttam, mint hisztis nőt. /Folyt./
/folyt/
A bugyit nem mi húzzuk le ,hanem a nők huzatják le velünk ,mert Ti döntötök róla ,hogy az mikor fog megtörténni … az a gond ,hogy ha ti ebben az apró ,nem világmegváltó dologgal is küzdöttök (becsapva érzitek magatokat a féfi által ,holott ti hoztátok a döntést) ,h lehetne rátok bizni egy világot ?
Hisztis nők + atombomba ? remek párosítás nem mondom. A nők természetüknél fogva (általánosítás) ALKALMATLANOK egy társadalom irányítására (MÁRIA TERÉZIA). Érzelmi döntés a fél életetek (házasság+gyerek) . Mi férfiak nem magunk miatt házasodunk ,hanem (mai kor !!) értettek ,hogy biztonságba érezétek magatokat. És ha rosszul választottatok akkor ne a FÉRFIre kenjétek ,hanem lássátok be ,hogy nem voltatok alaposak !
Ki mint vett úgy arat
Tisztelettel és minden NŐies NŐt megkövetve :
Patyolat.
/folyt./
Ez a legenda a férfi barátságokról is kiverte nálam a biztosítékot. Nekem barátom sok-sok évtized elteltével az a "kislány" is, akivel általános alsó tagozatban egy padban ültem, és a férjem fiatalkori barátaival is tartjuk – évtizedek óta – a mai napig a kapcsolatot. Épp most voltunk a kollégista szobatársánál, barátjánál vendégségben a minap. Nem vertünk szét semmit, elfogadtuk és megszerettük egymás barátait, én az övét, ő az enyémet. Azt hiszem én egy másik bolygón élek, mint Te.
Judit
Eredj már te Patyolat és ne diagnosztizálj, mert megharagszik rád az orvosi kamara! Még egyetlen orvosnak sem sikerült semmi fajta betegséget találni nálam és te egyből fóbiákkal gyanúsítasz. Vigyázz mert feljelentelek illegális praxisért! Az ember kell vigyázzon, hogyha hasmenése van, nehogy áttevődjön a szájára, mert az igencsak veszélyes! Üdv : István
Kedves Judit !
"Ha az egyik eltorzul, a másik sem maradhat ép. S külön egyikünk sem találhatja meg önmagát, mert egymásban élünk és egymást tükrözzük, ezért nem jó ha arra kényszerülünk, hogy egyformák legyünk."
Teljesen egyetértünk ! Ezt kell kitenni reklámtáblákra ,autóutak mentén ! Hadd gondolkodj ezen mindenki … *****
Judit nagyon bölcs vagy ,lehet elgondolkodom véleményemen is. Bár pont most rúgott belém egy nő 🙂
Tisztelettel bölcsességed előtt :
Patyolat
Kedves Judit!
Érdekes téma.Jól kidolgozott cikk. Sokat megtudtam belőle. Az utolsó sor " Ha ma szeretnénk nőként egy szakmában jól érvényesülni, már nem a ruhánkat, hanem a lelkünket kell kicserélni." Remek zárás. Lehet valóban így van bizonyos esetekben…
Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy tetszett Neked a cikk. 🙂
Divatos téma lett ma a nők elférfiasodása, sőt egyesek valami démonként kezdik kezelni a nőket, akik megrontják a világ rendjét azzal, hogy nem a konyhában és a templomban élik le az életüket. Pedig az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Inkább élni kellene a lehetőséggel, hogy a nők képviselte másféle értékek is megjelenjek a társadalomban, nem azt várni tőlük – mint manapság -, hogy a politikában is, a munkában is, kiszolgálják a férfiakat, az ő általuk alkotott szabályok szerint.
Judit
"Van aki még forróban szereti". Érdekekes és jól dokumentált írást közöltél, amit a XIX sz.-ban George Sand (Aurore Dupin) ill.a XX sz.elején a suffragette mozgalom próbált szentesíteni. Vájt fülü sexologusok szerint napjaink lányi elférfiasodtak és a férfiak elnőiesedtek. Nem véletlenül a mondás:" Réggebben a lányok olyan jól főztek mint a mamájuk,manapság úgy piálnak mint a papájuk".Grt Z
Kedves Zarzwieczky!
Néhány cuki mondást én is ismerek a témában, most megosztom veled. 😀
" A nő férfi nélkül olyan, mint a hal bicikli nélkül." " A feleség olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember." "Tévedni emberi dolog, másra kenni, még emberibb." "A tizedik sörömet iszom, mert összevesztem a feleségemmel. Hihetetlen, mibe kerül ez a nõ…" "A nõk szeretik az egyszerû dolgokat az életben, így a férfiakat is." "A feleségemmel mindig fogjuk egymás kezét. Ha elengedem, rögtön vásárol valamit." "Ezer férfi le tud rombolni egy tábort, de otthont teremteni, ahhoz egy nő kell." "Aki nősül, olyan, mint a velencei doge, aki eljegyzi az Adriai-tengert. Nem tudja, mi rejlik a feleségben: gyöngyök, kincsek, vagy tengeri szörnyek és ismeretlen viharok."
Judit
Kedves Judit!
Alapos, értékes munka sok érdekes adattal. Én azért a végével nem értek egyet, ez legyen az én bajom, de azért megjegyezném, hogy az egyetemes értékek mentén a múltban is voltak sikeres, sőt Nóbel-díjas nők is. Ma pedig itt van a német kancellár, vagy az amerikai külügyminiszter, és nem gondolom, hogy a lelküket lecserélték volna.
Gratulálok a jegyzethez: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Köszönöm, hogy elolvastad a cikket, és megírtad a véleményedet. Abban tényleg nem értünk egyet, hogy Angela Merkel kancellár asszonynak, vagy Hillary Clinton amerikai külügyminiszter asszonynak nem kellett maximálisan alkalmazkodnia egy férfi párthoz.
Szövetségeseket kellett tudatosan keresniük a fontos, döntési pozícióban levő férfiak között. Igyekezniük kellett a legkevésbé kitűnniük önállóságukkal, végig konformnak és lojálisnak kellett lenniük a feletteseikhez, ahhoz, hogy eljuthassanak ebbe a pozícióba. Amíg a politika elsősorban hatalmi harcokról, és személyes csatározásokról szól, a nők többsége inkább távol tartja magát tőle. Akik mégis belevetik magukat ezekbe a harcokba, és pozíciókat vívnak ki, azoknak szerintem igenis férfias lélekkel kell rendelkezniük.
Judit
Kedves Judit!
Biztosan sok munka van írásodban. Szívesen olvastam, mert érdekes téma. Remélem azonban a mai nők többsége megmarad igazi NŐ-nek.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán!
A férfi számára az elért pozíció, a szakmai siker, a munka a legtöbb esetben fontosabb, mint a család. (Egy amerikai felmérés szerint a férfiak 87%-a nőknek csak 5%-a állította azt, hogy életében a munka a legfontosabb.) Magam igen kevés olyan férfival találkoztam, akinek komoly problémát, netalán lelkiismeret furdalást okozott, ha munkája miatt alig találkozott gyermekeivel. Ha egy férfi el akar érni valamit, akkor képes annak mindent alárendelni. A karrier érdekében egy férfi könnyedén feláldozza szabadidejét, kedvtelését, de még érzelmeit, biztonságát, sőt egészségét is. Egyetértek veled, ilyen áron sokunknak nem kell a karrier, de nagy szemétség, hogy még alacsonyabb beosztásokban is ez lett a megkövetelt módi és az utcán találja magát az a nő, aki nem férfi módra teljesít a munkahelyén.
Judit
Kedves Judit !
Ma is elolvastam !
Még mindig felzaklat ! NEM NEM NEM ! Kössünk kompromisszumot valami legyen …
Akkor maradjunk abba ,hogy jobb lett a nőknek eddig minden korban egyre jobb és jobb
A boszorkány égetéstől (nem értem miért ment ki a divatból (vicc) ) ,a feudális (elhálás jog ; első együtt töltött éjszaka járt a földesúrnak ,ha a jobbágya lánya fejét beakarták már kötni )
Tehát kedves nők ,mi (én izé a Férfiak ) egyre többet szenvedünk a ti nagy szabadságharcotoktól (ami értelmetlen szerintem ) , nektek évszázadról évszázadra jobb és jobb…. És szerintem is a szoknya hossza egyenlő az előléptetés idejével ,de ezt férfi nem kérheti ,hogy változzon meg.
Tisztelettel és alázattal a nők iránt
,de magvas véleménnyel :
Patyolat
Kedves Patyolat! Ha rossz hatással van Rád ez a jegyzetem, akkor kérlek szépen hagyj fel az olvasásával! 😀
Tényleg sokat javult a nők helyzete társadalmilag a boszorkányégetésekhez, és a kényszerházasságokhoz képest. 🙂
A cikk címe nem az én véleményemet, hanem a múltbeli és a jelenlegi helyzetet tükrözi.
Férfi és nő más értékrend, más fontossági sorrend, más elvek szerint szemléli a világot. A férfi értékrendje siker- és eredmény-centrikus. A siker mutatói pedig az elért hatalom, a státusz, a pénz, az üzleti haszon, a versenytárs felett aratott győzelem. Mivel itt és most elég kevés férfi képes egymaga otthont teremteni, és eltartani a családját, a kétkeresős családmodellt akkor sem lehet mellőzni, ha a nő inkább lenne "amerikai feleség", mint dolgozó nő. A munka világában pedig csak akkor maradhat meg, ha jól teljesít. Mi számít jó teljesítésnek? Amit a férfiak annak tartanak, mivel ők a felsővezetők, az ő értékrendjüknek kell megfelelni.
Judit
Kedves Judit!
Én nem tudom, honnan meríted ezt a sok információt írásaidban, de leesik az állam, amikor olvasom, sőt bizton állíthatom, Neked nem kell férfiruhába bújnod. 🙂
Ma olvastam egy cikket a halálbüntetésről, az is nagyon olvasmányos volt, elgondolkodtató. Szerintem Te ebben a témában is brillíroznál. Gratulálok.
A.
Kedves Andrea!
Örülök, hogy tetszett a cikkem. Még van pár a tarsolyomban, ha nem is a halálbüntetésről.
Az örök ifjúságról, és az utcasarki irodalomról írtam mostanában.
Ki kell ábrándítsalak, mert a halálbüntetésről nem szeretnék írni. Nem trendi a véleményem a témában. Szerintem ugyanis vannak olyan bűnök, amiért számomra nincs más elfogadható büntetés, mint az elkövetője halála. Ezt inkább megtartom magamnak. 🙂
Judit
kedves Judit!
Érdekes témát választottál! Ma már tényleg a szakmát tekintve szinte mindenhol van lehetőség nőként is helyt állva. A végén azért rátapintottál a nagyon is fontos lényegre, nőként de férfi lélekként lehet csak. Gratulálok cikkedhez!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Örülök, hogy érdekesnek találtad a témát. Szerintem az egyik leggaládabb dolog a férfinak öltözés témájában Jeanne d'Arc máglyahalála volt, aminek "szakmai" oka az egyház szerint egy bibliai öltözködési törvény volt. /Nő ne viseljen férfi holmit, férfi se öltözzék női ruhába, mert utálja Istened, az ÚR mindazokat, akik ilyet tesznek./ Aztán meg szentté avatták…
VII. Károly, aki az ő segítsége nélkül soha nem lett volna francia király, nem váltotta ki a burgundiaiak fogságából, hanem hagyta, hogy eladják őt az ellenségnek, az angoloknak. Kissé kínos volt aztán neki végül, hogy egy boszorkány segítségével kapta a koronáját, így kezdeményezte az egyháznál az ügy felülvizsgálatát. Na, jellemző! Vagy démonizálták a nőket, vagy szentté avatták.
Judit
Olyan a szemed, mint a sasé, a tollad pedig a régi!
Kedves Ruca!
Amikor gyerekek voltunk gyakran mondtuk egymásnak, hogy "Olyan a szemed, mint a sasé, nem olyan éles, olyan csipás!" – hát ahogy az időpontot elnézem, tényleg nagyon kell már sasolnom. 🙂
S mit tagadjam, én csak a saját tollammal szeretek ékeskedni… 😀
Judit
Kedves Judit!
Nagyszerű írás! Érdekes, figyelemfelkeltő, és ami nagyon fontos a publicisztikai írásoknál, tárgyilagos.
Tetszik, ahogyan bemutatod a régi korok női nehézségeit, majd szépen átvezeted azokra a nehézségekre, amelyek a külsőről a belsőre (a mai problémára) irányítják a figyelmet.
Gratulálok!
Üdvözlettel:
Sanyi
Kedves Sanyi!
Köszönöm kedves szavaidat, és az értékelésedet.
A nők más módon szeretik elvégezni a munkájukat, mint a férfiak. Több kérdést tesznek fel, több információt igényelnek, több tényezőt vesznek figyelembe. Fontosabbak a számukra a személyes, emberi összefüggések, a morális szempontok. A döntésnek nemcsak a gazdasági, hanem személyes emberi sorsokra gyakorolt hatása is érdekli őket. Ezeket a szempontokat a legtöbb férfi – mint lényegtelen, pénzben, haszonban nem mérhető tényezőt – félresöpri, elhanyagolja. Ezért a nőknél a döntéshozatal az elvégzendő feladatok mikéntjéről hosszabb és bonyolultabb, a döntés maga viszont rendszerint átfogóbb, kiegyensúlyozottabb, mint a férfiaké. A férfiak hajlamosak határozatlanságnak értékelni ezt a hosszabb folyamatot. /Folyt./
/folyt./
A személyes, emberi tényezők figyelembe vételét pedig megengedhetetlen szubjektivizmusnak bélyegzik. Pedig csak arról van szó, hogy a nők átfogóbban, globálisabban látják a világot, amelyben egy döntés, egy változás esetleg következmények egész láncolatát indítja el.
Ezért szenvednek, és stresszesek a nők amiatt, hogy férfi módra kell dolgozniuk.
Ha a politika célja – mint azt oly gyakran hirdetik – valóban, a társadalom, a közösség szolgálata, a nép, az emberek segítése lenne – akkor a nők minden bizonnyal alkalmasabbak lennének e feladatok betöltésére. Ha a politikában, a gazdaságban a nők nagyobb szerepet vállalhatnának, és női módra dolgozhatnának, szerintem valószínűleg biztonságosabb, jobb, emberibb lenne a minket körülvevő világ.
Judit
Kedves Judit !
Az utóbbi napokban sok írásodat és annál is több hozzászólásod olvastam. A modern kori általános műveltségeddel biztosan nem sokan vehetik fel veled a versenyt, a velem egykorúak közül. Véleményed sarokkővejit megértem, de én más konklúziókra jutok bizonyos témákban. Időnként feltevéseid mögött szűk látókört feltételeztem. Ez most szerte foszlani látszik, de még gyanúsítgatlak magamba ezzel. Szűk látóköröm foglyaként.
A nők felemelt kézzel vonuljanak ki a munkaerőpiacról holnap reggel ! Ez a lényeg ! És akkor a férfiaknak kell majd eltartaniuk a nőket. Ez egy útopia csak tudom. A kultúra és valós jövő tervezést és művészeteket , oktatást , kutatást azt a nőkre hagynám. Ez lenne az ajánlatom. Ez a koedukált társadalom megbukott . Mit szólsz ?
Tisztelettel? patyolat
Kedves Patyolat!
Ha a nők kivonulnának holnap reggel a munkaerőpiacról, akkor egyáltalán nem lenne ápolónő a betegágyak mellett, sem szociális munkás a családsegítő központokban, vagy tanár az általános iskolákban, óvónő az óvodákban, stb. 🙂
Bár férfi lévén a Te gondolkodásod "lényegre" törő, megoldás-orientált, én azt hiszem a társadalom jelenlegi, és jövőbeli problémáit nem tudjuk megoldani mi ketten! 🙂
Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat /sőt! a hozzászólásaimat!/, bár nem gondolkodunk mindenről ugyanúgy, de az a lényeg, hogy gondolkodunk…
A lelki béke abból származik, ha megértjük, és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi magunk. 🙂
Judit
Kedves Judit !
Elnézést a kérdőjel miatt az elütés !!! BOCSÁNAT !
És a hangvételt se sértőnek tessék venni kedves Judit. Ha már annyi gondolatát elolvastam. Köszönöm.
Tisztelettel:
Patyolat
Kedves Judit!
Meglepsz,meglepsz,meglepsz…
Érzem ismered mi megy végbe…máshol is ezen a téren…
Értékelem gondolataidat!
Élmény Hozzád jönni!
Szeretettel:sailor
Kedves Tengerész!
Köszönöm, hogy ismét olvastál! 🙂 /és az értékelésedet is/
Remélem, szereted a meglepetéseket…
Judit
Hajdan John Lenon azt énekelte: Az asszony a világ négere. Igen az… gondold csak meg. Az asszony a világ négere. Gondold csak meg… tegyél érte valamit. Befestetjük vele arcát és táncoltatjuk. Ha nem válik szolgává, azt mondjuk, nem szeret. Ha önmaga, azt mondjuk, férfi akar lenni. Míg lenézzük, úgy teszünk, mintha fölöttünk állna. Az asszony a világ négere… igen az. Ha nem hiszel nekem, vess egy pillantást arra, akivel vagy. Az asszony a szolgák szolgája. Óh, je… jobb, ha kimondjuk hangosan. Rákényszerítjük, hogy kihordja és felnevelje gyermekeinket. Aztán elhagyjuk, mert kövér, vén tyúk lett belőle.
Azt mondjuk, mindig otthon a helye. És aztán panaszkodunk, mert túl zárkózott ahhoz, hogy a barátunk legyen. Az asszony a világ négere… igen az. Ha nem hiszel nekem, vess egy pillantást arra, akivel vagy. Az asszony a szolgák szolgája. Je… gondold csak meg.
A TV-ben mindennap megalázzuk. És csodálkozunk, ha nincs bátorsága és bizalma.
Még mikor fiatal, megöljük szabad akaratát. S míg azt mondjuk, ne legyen olyan okos, lenézzük, mert buta. Az asszony a szolgák szolgája. Igen az… ha hiszel nekem, jobb, ha kimondjuk hangosan. Befestjük arcát és táncoltatjuk. Befestjük arcát és táncoltatjuk. Befestjük arcát és táncoltatjuk.
Emlékszem, mennyire szíven ütött ez a gondolat hajdan, és azóta sem változott semmi.
Nem ismertem ezt a John Lenon dalt. Ez már nem a Beatles korszakából való valószínűleg, mert azokat a dalokat ismerem. Meghallgattam az Interneten, és a dallama sem ismerős, azt hiszem nálunk nem nagyon játszhatták a rádióban sem annak idején. Ez már a Yoko Ono korszak dala lehet…
Köszönöm az olvasást, és a hozzászólást. 🙂
Egyenjogúság, vagy egyformaság? Egyenjogúság van, azt nem lehet elvitetni! Mutasson nekem bárki olyan paragrafust, ami több jogot biztosít egy férfinak, mint egy nőnek! Talán a férfiaknak kevesebb adót kell fizetni? Vagy nem csukják őket börtönbe, ha lopnak? Egyenlőség, egyformaság viszont tényleg nincs, nem is lehet: Más a testünk, más a lelkünk (már, ha van)! Amit egy nő meg tud tenni (pl) fizikai értelemben, azt egy nő nem tudja, és fordítva (?) De van egy dolog, ami bizonyítja a férfiak felsőbbrendűségét: akárhány férfi képes rá, de két nő már soha. Mi ez? Egy bilibe pisilni. Hiába, no, mások vagyunk. Üdv mindenkinek
Kedves Laci!
Talán csak az a különbség a törvénykezésben, hogy a férfiak jogainak védelmét nem szükséges törvényekben szabályozni.
Teljes mértékben egyetértek a hozzászólásoddal, kivéve az utolsó mondatot, mert erre a nők is képesek, de csak egymás után! 😀
Mi az, amihez két férfi kell, de egyetlen nő is meg tudja csinálni? Kétfele figyelni.
Judit