Milyen szépek a léggömbök, könnyedek, színesek és játékosak. Mindig is csodáltam őket… mégis ha visszagondolok, valójában csak igen rövid időre tettek boldoggá már gyermekkoromban is.
Tulajdonképpen a lufik tanítottak meg félteni és aggódni, sőt… talán az első csalódásokat, sírásokat is nekik köszönhetem. Már életem első luftballonja megríkatott, pedig csodaszép volt… és pipacspiros. Vidáman táncolt a madzagon, és magasra szeretett volna repülni. Vigyázva kellett fognom, el ne szálljon, miközben a tömegen keresztül kellett vele evickélnem úgy, hogy senki és semmi ne tudja kidurrantani. Hazafelé egész úton boldogságot és büszkeséget éreztem, mert tudtam… hogy nekem van a világon a legszebb lufim. Emiatt ugyanannyi félelem is volt bennem, nehogy elveszítsem őt… de megtörtént. Bár akkor még nem tudtam mi ez a furcsa izgalom a szívemben, ezért még egy párszor kértem léggömböt. Aztán egyre ritkábban, mert rájöttem, hogy a rövidke csoda félelemmel és csalódással is jár. Hol kidurrant, hol elrepült… de sosem maradt az enyém.
Életem során rengeteg lufit kaptam még, leginkább kéretlenül. Mégis csodáltam és őriztem őket amíg lehetett. Könnyedek és sérülékenyek voltak, de színesek és huncutok, melyek lebegtek és kacérkodtak velem. Előfordult, hogy a felhők fölé szálltak boldogan, s én csak sóvárogva nézhettem utánuk földbe gyökerezett lábbal… hogy miként tűnnek el a kéklő messzeségben. Olyan is volt amelyik kezeim között semmisült meg, mert nem vigyáztam rá eléggé, vagy dühömben én pukkasztottam ki, mert már nem volt rá szükségem. Volt köztük azúrkék és gömbalakú, kikericssárga és hernyóformájú, de volt piros és szívalakú is…
Ma már tudom, hogy az élet telis-tele van léggömbökkel, amik csodálatosak ugyan, de mindig elpukkanak, mint a gyermekkori lufik. Ezért most inkább labdákat szeretnék… gyönyörű, pirospöttyös labdákat! Kérlek ne adj nekem többé léggömböt… mert ezentúl csak labdákat kérek!
S hogy mit kívánok az Új Esztendőre? Mindenkinek LABDÁKAT!
40 hozzászólás
Kedves gondolatok, történet.
Valóban, ha belegondolok, tényleg sokat – és azokat, amiket említettél – köszönhetek, tanulhattam a lufiktól..s igazad van..most már inkább egy labda kellene.:)
Boldog, Békés Karácsonyt kívánok szeretettel: Zsanett
Kedves Pirospipacs!
Nagyon tetszik az írásod! Aranyos, szép és sokatmondó egyben… Tényleg ilyenek a léggömbök… és tényleg tele van az élet léggömbökkel… és ha kérhetném, akkor én is inkább labdákat kérnék! Legyen sok labdánk 2011-ben! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Kérjük csak azokat a labdákat, had repüljenek… Én most dobtam egyet Neked köszönettel!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Zsanett!
Ahogy telnek az évek egyre inkább vágyunk, szép és tartós érzésekre, s miért is ne tennénk? Röpül egy labda… 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Én kívánom neked a labdákat, és BUÉK! Grt.Z
Köszönöm kedves Z!
Mindenki megérdemli, ezért is kívánom másoknak is. Szerintem ezentúl Neked sincs másra szükséged…:))))) Hát kapdd csak el! 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Szeretem a labdákat! A focilabdákat különösen, ha éppen az ellenfél kapujában landol!
Azért a lufikat sem felejtem, nekem is szép emlékeim vannak róla, mivel elég ritkán kaptam lufit.
szépen írtál róla. Bár szeretem a labdát, azért mégis mintha a lelkemhez mégis a lufi közelebb volna. én így érzem.
Neked is Boldog Új Évet!
Szeretettel: Panka!
Szia Panka!
Lefogadtam volna hogy Neked a labda… Hiába, ezért nem nyerek a lottón sem. :)))
Én már soha többé nem kérek "lufit ", de ha Neked az kell, akkor kívánom kapjál sokat, és csudaszépeket! 🙂
Szeretettel: pipacs
Stipp-stopp, én egy baseball labdát kérek! Az jó masszív.
A lufikért sosem voltam oda, nem lehetett velük semmit sem csinálni
Szia Szusi!
Igen, én is masszív labdát szetenék és tartósat. Neked pedig baseball labdát! 🙂
Úgy legyen!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs,
nekem ide az oroszlánt is…! A labda legyen baseball, mert szeretem, ha tartósan és masszívan jól érzem magam… de ugyanakkor kellenek a lufik is, hiszen a pillanatnyi csodák teszik széppé a hétköznapokat… úgyhogy én ilyen telhetetlen vagyok.
Nagyon tetszett írásod, kedves és jó!
Kedves Irén!
Oroszlánt adni nem tudok, de labdát és lufit azt szívesen dobok. :)) Igazad van, az ember mindent szeretne megkapni. S amit nem kap meg, arra folyamtosan vágyik. Én igazán mérges voltam amikor ezt írtam, bár nem érződik rajta. Haragudtam, hogy már megint csak lufit dobott nekem az élet. Hát ebből született az írás. Ezért kívánom a tartós boldogságot. Neked is! 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Ha kell hozzá még az oroszlán is, akkor küzdj érte! 🙂 Szerintem megkapod. :)))
Jaj, de aranyos történetet írtál!
És milyen igazad van! Maradandó, kedves, tartós élményekre, dolgokra nagyobb szükségünk van és legyen is belőle mindenkinek!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Tudod nem vagyok irigy ember, miért is lennék, attól még jutna nekem sem több. :)))
Úgy gondoltam másoknak is jó lesz, ha labdákat kívánok. Örülök, hogy Te is így gondolod.
Sok boldogságot kívánok! Köszönöm szavaidat!
Szeretettel: pipacs :))
Tudod, erről egy kis nemrégen történt esemény jutott eszembe.
Van egy fantasztikus kolléganőm, elsősöket tanít, köztük a kisebbik fiamat is.
Jöttünk haza iskola után, s Nimródom láthatatlan valamiket dobált. (nézem, jajjaj, szegény gyerek, ideje lesz már a szünetnek, hátha azért nagyobb baj nincsen…) A nagyfiam, viccből, odakapott, mintha el akarná venni tőle. A picur elkezdett sírni.
Utána magyarázta el, hogy láthatatlan "CSENDLABDÁT" kaptak azok a gyerekek, akik aznap jók voltak, ajándékba, de nagyon kell rá vigyázni, mert igazán értékes. S aki rossz lesz a héten, vissza kell adnia a csendlabdáját. Ami szörnyű lenne. Tehát: kölcsönbe odadobja ő is annak, aki megérdemli, de elvenni tőle nem szabad…
Ez jutott eszembe a kedves írásodról.
Kedves Andrea!
Milyen jó!!! " CSENDLABDA " Nagyon köszönöm, hogy elmondtad. Eddig csak a boldogságlabdacsokat ismertem, már tudom, hogy csendlabda is van. Bizony nagyon értékesek ezek a labdák, s elhiszem, hogy igazán boldoggá teszi a kisdiákokat. Gratulálok ismeretlenül is a Tanítónének az ötletért, a Kisfiadnak pedig azért mert, mert boldog és büszke tulajdonosa lehet egy ilyen labdának. Ha egyszer még a szeretet labdát is kitalálja valaki, már a legfontosabb dolgokat meg is oldottuk. Köszönöm hogy megtiszteltél!
Kívánok Neked is sok LABDÁT! 🙂
Szeretettel: pipacs :)))
Nekem most mosolylabdám van éppen… és ez nagyon jóóóóóóó! 🙂
Kedves Pipacs!
Aranyos a történeted. Milyen igaz, hányszor hull az ölünkbe egy lufi, ami hamar elröppen, alig örültünk neki, már el is illant előlünk. Ez az élettel jár. Legalább gondolatban keressük azt, s miért ne kívánjunk tartósabb örömöket, ha lehet, olyanokat, ami megszépíti a saját életünket és a körülöttünk élőkét is. Vagy ha már kívánunk, szeretném, ha az egész világ örülni tudna a sok-sok gyűlölet és gonoszság helyett!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Bizony könnyed kis írománynak tűnik, de nagyon komoly gondolatok voltak bennem, amikor írtam. Annak pedig igazán örülök, hogy minden hsz más és más üzenetet közvetít. Hiszen ahogyan Te is eljutottál a gyűlölet és gondoszságtól az örömig, azt jelenti, hogy olvastál a sorok mögött. A lufik és a labdák mély gondolatokat pattogtatnak ki sokakból. Úgy tűnik, nem vagyok egyedül. 🙂
Köszönöm kedves szavaidat, s hogy továbbfűzted a gondolatokat, azt méginkább.
Örömlabda? Legyen! 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Ez az írásod is nagyon tetszett, tulajdonképen egy tanmese, újávi jókívánsággal.
Ja én kérhetek kosárlabdát?
Én is boldog újévet kívánok, szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Íme másik közös pont. Egyik az, hogy a Zagyva partján lakom, másik, hogy életem legszebb időszaka a kosárlabdás korszakom volt. No persze, akkor még fiatal voltam.:)
Nem is hiszed, mennyire örülök, hogy kosárlabdát kértél. :))))) Én most dobtam egy hárompontosat… :))) Tovább passzolom! 🙂
Köszönöm megtisztelő látogatásod, minden jót!
Szeretettel: pipacs 🙂
Szép és bölcs gondolat!
Van benne valami. Az olyan érték, amit könnyen elveszíthetünk, mindegy mennyire vigyázunk rá veszélyes ajándék. Mindig át kell élni a veszteséget.
Gratulálok a hasonlathoz, nagyon találó, nagyon erős!
Kedves László!
Valóban több van a sorok mögött, mint látszik. Köszönöm jöttödet! Tartós labdákat kívánok Neked!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Igazad van, elég volt a kacér színes lufikból!
Amekkora bennük az öröm, akkora lehet a csalódás is.
A gyönyörű pirospöttyös labdák mellé kívánok Néked nagyon BOLDOG ÚJ ÉVET!
Judit kedves!
Köszönöm! Azt meg pláne, hogy pirospöttyös.:)))) Minden jót kívánok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Ica!
Igazán szép gondolatokat szőttél az írásodba.A végén a lufit labdára cserélnéd.Nem akarlak elkeseríteni de a labda meg gurulni tud, néha nagyon messzire, és ok nélkül.Alig érünk hozzá és odébb gurul.Megtartani valamit csak szeretettel lehet.Gondolj arra,hogy az összes lufi ha elszállt, kipukkadt, megsemmisült, – mégis a tiéd maradt.Az emléke ott van nálad.Ez gyönyörű érzés.Semmi nem vész el nyomtalan, a mindenségben minden megmarad.Természetes én a labdát mit nekem is kívántál örömmel elfogadom, köszönöm.Azt is köszönöm,hogy az év folyamán sokszor kellemes perceket tölthettem nálad.Kívánok a jövő évre is sok szép gondolatot amivel megörveddeztetsz bennünket Napvilágosokat.Szeretettel kívánok Boldog Újévet!
Vali
Valika kedves!
Mindig nagy örömmel olvaslak, és figyelek Rád. Bizony most sem tudok Veled vitatkozni. Mindenkinek mást dob az élet, s néha nem is mi hibázunk, csak egyszerűen elprepegnek az évek, és sodródunk az eseményekkel. A fontos dolgokat őrzizzük. 🙂 Köszönöm Neked, hogy itt voltál, s remélem így lesz ez a jövő évben is, hogy kölcsönösen adtunk egymásnak kellemes olvasnivalókat. 🙂
Legyen Számodra is boldog az eljövendő Új Esztendő!
Szeretettel ölellek: Ica 🙂
Kedves Ica!
Megvallom nagy figyelemmel olvastam iräsodat. Léggömbök. Jutott nekem is belölük szép szämmal.Légvärat is épitettem. Sebaj!:-).
A labda is tud szällni, igaz céliränyosan hajitjuk, vagy guritjuk.Akadälyokba ütközhet. Viszont Földet ér.Mi is a Földön ällunk. Emiatt is , a stabil dolgok azok melyeket szeretünk.
A löggömböket nevezzhetjük mulo pillanatoknak. Labdäzzunk hät, csak ovatosan adogassuk egymäsnak, mert kerek, és okozhat az is meglepetést.
Tetszik az iräsod!
Sok szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Lehet, hogy nem tudod, de sokat köszönhetek Neked ebben az évben. 🙂 Ösztönösen adtál nekem igazi labdákat, és én elkaptam. Vigyázok rájuk, és nem engedem hogy elguruljanak. Egyetértek, a múló pillanatok is lehetnek szépek. Azért most szeretnék tartósabbakat, s talán ez nem bűn. :))) Köszönöm kedves és megtisztelő szavaidat, s szeretném, ha továbbra is adogatnánk azokat a labdákat. :))))
Szeretettel öllellek: Ica 🙂
Icus itt is Boldog Új Esztendőt Kívánok……sok színes labdával……..apróval amit a zsebedbe dughatsz és foghatod mintha a kedvesed kezét fognád……nagyobbat amit ölelhetsz…….és még nagyobbat ami mögé elbújhatsz ha épp azt szeretnéd ……és legvégül egy óriás labdát amit kéz a kézben átölelnénk :-))))))))sok szerető ember ,kisgyermek és nagyobbacska………..I.
Kedves Nyaracska!
Mindent értettem és köszönöm! Hasonlókat kívánok Neked is nagyon sok szeretettel: pipacs 🙂
Szia!
Én is sok-sok labdát kívánok neked az új esztendőben! Ez is egy szép írás tőled!
Szeretettel: Eszti
Esztike kedves!
Nagyon köszönöm, remélem is hogy labdázhatok. 🙂 Örülök, hogy tetszett. Neked is kívánok minden jót!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Micsoda bölcsesség árad gyönyörű soraidból. Ma már én is csak labdákat akarok! S Neked is csak azt kívánok.
Szeretettel
((Zoli
Kedves Zoli!
Tudod mit, akkor legyenek labdáink! :)))) Köszönöm jöttödet, örültem Neked.
Szeretettel: piapcs 🙂
Kedves Pipacs!
Remek dolog a labda, a játék megszemélyesítője. Ügyesség, empátia, kommunikációs készségek, együttműködés kell egy jó együttlabdázáshoz. 🙂
Remek dolog a léggömb, az álmodozás, a könnyedség, a földtől való elszakadás jelképe.
Milyen kár, hogy már nem akarsz léggömböket 🙁 Kik tették ezt veled?
Judit
/Megvannak ám mind a léggömbjeid, az angyalok játszanak velük!/
Kedves Judit!
Látod erre nem is gondoltam, valahol lehet hogy megvannak a lufik. :))) Nagyon kedves hogy ezt mondod.
Köszönöm szavaidat!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs én minden nap kapok labdát többször is, mert a kutyánk gyengéje a labdázás, akármikor teszem ki a lábam ő már lohol felhoz egyet és leteszi elém, ha akarok hanem rúgni kell a labdát. A labda kicsinek nagynak embernek kutyának jó játék. Örültem, hogy olvashattalak Jega Ibolya
Kedves Ibolya!
Én örülök, hogy megtiszteltél! Köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel: pipacs 🙂
Tudod Pipacska, mélyen élem, amit ide leíretál, nagyon mélyen!:( Csodálatosak a lufik, csodálatosak néha az élet kéretlen csodái, és valóban milyen sérülékenyek!:( Elgondolkodtató, miért is nem tartanak tovább, miért is "csúsznak" ki a kezünk közül, miért nem ajándékoz meg hosszúidős csodákkal az Élet? Ezer kérdés, amire sosem keresünk választ, csak utólag jövünk rá, lehetetlen lett volna örökké a magunkénak tudni.
Szép gondolatok, amikkel megajándékoztál bennünket!
Szeretettel: ottaka
Ottaka kedves!
Időnként mélyen kell élnünk. 🙂 Mindenki megérdemli a tartós örömöt, és boldogságot. Én ezért kértem labdákat, Neked, Sokaknak és önmagamnak. A váaszokat pedig gyakran szoktam keresni, s azt hiszem ez ki is derül egynémely írásomból.
Köszönet Neked és igazi LABDA! :))
Szeretettel: pipacs 🙂