Augusztusban nyári szünet volt az óvodában, és a három és fél éves Luca unokám egy egész hetet nálunk töltött.
Az egyik nap irtó jó idő volt, akkor pancsoltunk a kertben egy felfújható gyermek medencében. A legérdekesebb persze az volt neki, hogy egy vízi pumpával lövöldözött ránk, aztán fogta a kis műanyag hajót, telemerte vízzel és rám öntötte. Én meg nem vettem fürdőruhát, így a sortom meg a topom csurom víz lett. Sikítoztam is rendesen, ahogy kell. Luca meg nevetett rajtam, de már újra merített is a hajóval, miközben a követező szöveget mondta " Ne haragudj Murmi, az egész az én hibám volt, nagyon sajnálom, soha többé nem teszek ilyet". Nem tudom ki tanította be neki ezt a bocsánatkérős tirádát, de soha nem használja, amikor kellene, most is csak azért mondta, hogy elterelje a figyelmemet róla, hogy közeledik a teli hajóval, amit újra rám akart borítani, és ez nagyjából sikerült is neki. Ezt a ravasz kislányt!
Aztán meg belefeküdt a medencébe, és nyújtotta nekem a kezét, hogy "segíts Murmi", közben ravaszul csillogott a szeme, mert már ott várt a teli hajó, hogy újra lelocsoljon vele.
Nem is tudom melyik pillanatban szedik fel a gyerekek ezeket a huncutságokat… No persze az óvoda!
Mesélte a lányom, hogy volt valami óvodai bemutató foglalkozáson a Lucánál, és már a páros számokat tanították nekik. Három éveseknek a páros számokat. Na, aki ezt kitalálta…
Lucácskát egyáltalán nem érdekelték a páros számok a foglalkozáson, de a másikat megvezetni, ezt már elsajátította az oviban.
Egy másik napon elmentünk vele megnézni a veresegyházi medveotthont. Még sohasem jártunk ott, így mi sem tudtuk, hogy mire számítsunk.
Már megtalálni is egy kisebb kihívás volt, mert elbambultuk a sorompó utáni macis táblát, aztán meg már semmi jel nem volt, hogy merre van. Végül egy járókelő igazított útba minket.
Megvettük a parkolónál a belépőket /amiket aztán soha, senki nem kért el tőlünk/, útbaigazítást kértünk, hogy hol vannak a medvék, mert csak az állatsimogató előtt gurultunk el, amíg a parkolóhoz értünk.
Belépve a medveotthon területére, láttuk, hogy a kisgyerekek számára futóbicikliket, rollerokat, kis motorokat kínálnak használatra ingyen, hogy ne kelljen annyit gyalogolniuk. Lucácska inkább a kissé már kinőtt babakocsijából nézelődött.
A medvék óriási kifutója előtt mindjárt a szemünkbe ötlött egy fából készült szemeteshez hasonlító edény, amiben lekvár főzéshez használt nagyméretű fakanalak voltak. Ilyen fakanál tartó edénnyel aztán még sok helyen találkoztunk körben a medvék hatalmas kifutója körül.
Akik már jártak itt, és tudták, hogy a medvéket lehet finomságokkal etetni, azok már mézzel és lekvárral felszerelkezve érkeztek otthonról, de az étterem büféjében is lehetett mackó alakú flakonban mézet kapni.
A nagyobb gyerekek kedvenc játéka, nagy fakanalakra mézet csorgatni, és bedugni a kerítés dróthálóján, ahol a medvék lenyalogatják róla a mézet. Luca még túl kicsi volt a mutatványhoz, a kis karja még nem elég hosszú, hogy be tudja dugni a korláttól távol lévő kerítésen a fakanalat, de vidáman nézte hogyan etetik a nagyobb gyerekek a medvéket. Volt olyan család, amely több gyerekkel, és több műanyag vödörnyi lekvárral érkezett, így a mackók a mézen kívül lekvárt is kaptak a fakanálról. Voltak olyanok, akik almákat, és sárgarépákat dobáltak be a medvéknek.
Lucának nagyon tetszett, hogy két medve összeverekedett egy almán. Szerencsére nem félelmetesnek, hanem mókásnak találta, ahogy az egyik medve morogva kergette a másikat, és egy-két medve pofon is elcsattant, amit mi nem kommentáltunk Lucának.
A medveotthon kialakítását el sem tudtam képzelni, amíg nem láttam, de nagyon ügyesen megoldották, hogy a medvéket testközelből meg lehessen nézni, és a látogatók mégsem zavarják őket.
Egy több hektárnyi terület van körbekerítve, amit teljesen körül lehet járni, és a mackókat odacsalogatni a mézes fakanalakkal a kerítéshez. Azonban a terület belsejében nyugodtan tudtak pihenni, játszani, úszkálni a két tóban azok a medvék, akik nem akartak éppen torkoskodni. Van nekik fás, bokros rész is, ahová el tudnak rejtőzködni, hűsölni. Mesterséges kis dombok mélyén rejtőznek a medve barlangok.
Körülbelül 20 medvét számoltam meg, de nem tudom hányan voltak elrejtőzve a látogatók kíváncsi szeme elől. Néhány farkas is össze van zárva velük, ők nem lelkesedtek a mézes fakanalakért, inkább a medvebarlangok nagy dombjainak tetejéről nézelődtek. Őket nem etette senki semmivel.
Úgy vettem észre, hogy a medveotthon területén semmi olyasmit nem árultak, ami ártana a medvéknek. Nem láttam perecet, kekszet, pattogatott kukoricát, sem vattacukrot, vagy szendvicset, amit ha bedobálnának a medvéknek a látogatók, esetleg ártanának nekik. Fagyit, üdítőt, és főtt ételt árultak a medveotthon éttermében, amiket nem valószínű, hogy bárki a medvéknek adna. No meg flakonban a mézet.
Luca ugyan elnézegette az élő medvéket, de a két fából faragott nagy mackó, amik a maci-liftet működtették sokkal jobban tetszettek neki. Talán jobban hasonlítottak a meséskönyvek mackóira. A maci-lift egy félbevágott fatörzset ábrázoló falon emelkedik a magasba, maga a lift egy pad, amin négyen férnek el. Felülnek rá kicsik, nagyok, és a fából készült, két hátsó lábukon álló macik mellső mancsa – egy szerkezettel – feltekeri őket a magasba. Onnan be lehet látni az egész medveotthont, nézelődni, fényképezni lehet. Mivel mi hétköznap voltunk, és kevés volt az érdeklődő, jó sokáig fenn csücsültek, akik beszálltak a maci-liftbe.
Mivel Lucának még nincsen türelme negyed óráig egy helyben ülni, és nézelődni, őt az a látvány ejtette rabul, ahogyan a macik feltekerik, majd letekerik a padon ülőket. No meg a maci-lift mellett lévő óriási ugráló vár és csúszda, ahol olyan lelkesen ugrált / a csúszdához még túl kicsi volt/, hogy a végén csak úgy tudtuk elcsalni, hogy azt mondtuk neki, letelt az idő, amíg ugrálhat. Nem mintha bárki is nézte volna az időt, vagy azt, hogy vettünk-e jegyet a maci-liftet üzemeltetőnél az ugráláshoz…
A medveotthon területén nem csak medvék vannak, más állatok is élnek ott.
Az ormányos mackók ketrecénél megállapítottuk, hogy olyanok, mintha napszemüveg lenne rajtuk, mivel a szemük körül egy fekete csík volt.
A teknősöket hosszasan elnéztük, ahogy napoznak, és úszkálnak egy elég piszkos medencében. Láttunk még két angóra nyulat üldögélni egy szénával dugig tömött ketrecben.
Nagy területek vannak külön lekerítve a farkasoknak, de Lucácska szerint túlságosan hasonlítanak a kutyákra – akiket most nem különösebben kedvel – így csak elsétáltunk a farkasok mellett. Visszatértünk a medvékhez az óriási kifutó másik pontján, ahol szintén családok etették a nagy fakanalakról a medvéket. Lucácskát az a medve érdekelte a legjobban, amelyik túl sokat torkoskodott, elrontotta a gyomrát, és éppen hányt a kerítés mellett /a lábára/. Mivel a medveotthonbeli látogatás előtt kevéssel volt ő is beteg, megkapva az óvodában egy hányós vírust, így nagyon átélte a „hányós mackó” viszontagságos állapotát.
Azóta is, ha szóba kerülnek bármikor a medveotthonban látottak, elsőre mindjárt a „hányós mackót” emlegeti Luca. A „hányós mackó” mindennél érdekesebb volt a számára, pedig még visszamentünk az ugráló várhoz, aztán sokáig játszott egy fából faragott medvékkel díszített fa játékokkal felszerelt játszótéren. Végül még a kisállat simogatót is meglátogattuk, de sem a tyúkok, sem a kicsi fekete malackák, sem a kecskék nem bűvölték úgy el Lucát, mint a „hányós maci”.
12 hozzászólás
Kedves Judit!
Sok huncutságot ellesnek egymástól a gyerekek. Szemlátomást jól szórakozott a kis Luca, amikor átverte a murmiját. 🙂 Hogy megnőtt az a kislány! 🙂
Az a medveotthon nekem is nagyon tetszett. Persze, oda inkább gyerekekkel érdemes menni, de majd megjegyzem magamnak, és ha lesz unokám, elviszem én is. 🙂 Már nagyon várom. (Nem is tudom, hogy a medvék, vagy az unokák miatt 🙂 ).
Nagyon bírtam a hányós mackó történetét is. Élvezettel olvastalak.
Ida
Kedves Ida!
Sajnos már ritkán írok a kis Lucáról, mert már annyit, de annyit lehetne írni róla, hogy milyen okos, mi mindent szokott csinálni, hogy már olvasni is unalmas lenne.
Most elsősorban a remek program kedvéért írtam meg a történetet. A veresegyházi medveotthon nagy élmény a gyerekeknek, aki hallja adja át!
Judit
Örülök, hogy újra itt vannak a kis Lucs rörténetei kedves Judit!
Szeretem olvasni, mert olyan élethűen írod le, mintha ott lenne az olvasó maga is.
Kívánok Lucának és neked is további remek élményeket, hogy végül mi is jól szórakozzunk.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Remek dolog, hogy még követed a kis Lucáról szóló beszámolóimat. A más gyereke, unokája általában nem szokott túl érdekes lenni.
Amíg van érdeklődés, addig felteszem az oldalra az érdekesebb beszámolókat. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Lucátokban igen nagy az együttérzés, nem véletlen a beteg macival való "sorsközössége". Csupa szív lányka!
A számfogalom másfél éves korra kialakul, nem túlzás már kiscsoportban ezzel foglalkozni. Az más kérdés, hogy lehet, éppen fontosabb dolog érdekli őket ennél. 🙂
Szeretettel olvastam:
Ylen
Kedves Ylen!
Luca csupa empátia, és érzékenység valóban. Minden rossz ami mással történik felbolygatja a kis lelkét, jól látod.
Nem tudom, hogy mikor lesz alkalmas egy kisgyerek a páros és páratlan számok elsajátítására, de én úgy gondolom, hogy az egyre romló PISA tesztek annak köszönhetőek, hogy a gyerekek siettetve vannak. Mindent hamarabb kellene tudniuk, mint amikor már érdekelné őket, és amire eljön az a kor ami alkalmas lenne egyes fogalmak /páros számok/ értő befogadására, addigra utálják az egészet, és már nem érdekli őket.
Én az óvodában nem hallottam a páros számokról, de amikor iskolás lettem, a számoló korongok, törpék és virágok segítségével – nagyon érdekesen előadva – rögtön megértettem, és egy életre meg is tanultam.
Judit
Kedves Judit!
Kis luca nagyot nőtt már, s ezzel együtt a szemlélete is sokat változott. Okos kislány lett, hiszen pici-korágól foglalkoztak vele, ami nagyon, de nagyon sokat jelent.
Érdekes a történet, nem tudtam, hogy van medveotthon is. Elhiszem, milyen érdeklődéssel nézegette, hiszen én is szivesen látogatnám.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Luca egyre okosabb, egyre nagyobb élvezet vele játszani vele társalogni. 🙂
Köszönöm, hogy Te is hűséges olvasója vagy az ő kis történeteinek.
A medveotthonnak van honlapja, egy kicsit körül lehet nézni rajta:
http://www.medveotthon.hu/
Judit
Kedves Judit!
Számomra mindig nagy öröm olvasni Murmur történeteidet, mert olyan élethűen írod le, mintha én is ott lennék. Elképzeltem, ahogy Luca huncutkodik a nagyival, és arra gondoltam, milyen jó volt, míg az unokám óvodás volt. Olyan sok örömteli élményt nyújtanak nekünk ebben a korban. Jól eső kirándulást tettem én is leírásod alapján a medveotthonban. A hozzászólásoknál láttam, hogy megadtad Katának a hivatkozási számot, ahol meg lehet nézni ezt. Köszönöm én is, ellátogatok oda. Nem akarnám Ylen hozzászólását ismételni, de nekem is az jutott eszembe Lucáról, hogy nagyon együttérző, ezért maradt meg számára legjobban a "hányós mackó". Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a szép naplójegyzetet is!:)
Matild
Kedves Matild!
Az óvodás korú gyermek életében jelentős szerepe van az érzelmeknek. Tetteit, cselekedeteit gyakran ez irányítja, mondhatni "szíve szerint" dönt sok mindenben. Esősorban arra tud figyelni és visszaemlékezni, ami őt érzelmileg valamiért megragadta. Ebben a történetben a "hányós maci" volt ami megragadta Luca figyelmét, így a medveotthon látogatása ehhez a mackóhoz kötődött nála.
Nagyon jó életkor az óvodáskor, még nincsen a kisgyerek az iskolai nyűgökkel lebéklyózva, szabadon szárnyalhat a képzelete, és saját tempójában ismerheti meg a világot.
Köszönöm szépen, hogy nem csak elolvastad, hanem hozzászólást is írtál. 🙂
Judit
Kedves Judit !
Remekül szórakoztam az újabb eseményeken. Már a címe is mosolyra késztetett, Emlékszem nagyon sok gyerek alig várta az esti mesét, a fogmosást, a kényelmes fotelba bújást, a manócska ágyba fektetését, babusgatását.
Nem csodálom, hogy a kis Lucába is mély nyomokat hagyott a maci látványa és mintául szolgált neki.
örömmel olvastalak üdv, Zsófi.
Kedves Zsófi!
A játék mackók sok gyerek kedvencei, és a róluk szóló meséket is kedvelik /Micimackó, Boribon, Füles mackó, Vackor, Gumimacik, stb./, de egy igazi medve elég félelmetes egy kisgyereknek.
Amikor kicsi voltam, és először elvittek az állatkertbe, nagy csalódás volt számomra a ketrecbe zárt, loncsos, büdös, félelmetesen morgó élő medve. El sem akartam hinni, hogy ilyenek az igazi mackók.
A Medveotthonban egy barátságosabb arcát lehet megnézni a mézet nyalogató, vidáman játszó medvéknek, de csak a hányós macival tudott igazán megbarátkozni Lucácska.
Judit