1.
Nem értem, hogy városunk főterének átépítésével az illetékesek miéért várták meg az őszt, különösen azért nem, mert évek óta készöltek, hiszen tudták, hogy erre sor kerül. Most aztán
az állandó közlekedési dugókon kívül, eső után gyalog is „vígan” dagonyázhatunk a járdákon
szétfolyó sárban. Az, pedig végképp rejtély, hogy a megye legnagyobb temetőjéhez vezető
utat miért most, halottak napja előtt egy héttel kellett felszedni?
2.
Hogy is van ez? Kérdezte Vitray Tamás sok évvel ezelőtti TV-műsorában. Most engedelmükkel én kérdezem, hogy is van ez? Hétvégi-házunkban fölöslegessé vált kettő darab PB-gázpalack, gondoltam nem kerülgetjük tovább, elviszem visszaváltani. A gázcseretelepen nem vették vissza, mondván itt csak cserélni lehet, esetleg ők adnak el palackot, de vissza nem vesznek. Sebaj gondoltam, és elmentem egy közeli benzinkúthoz, ott meg azt a felvilágosítást adták, hogy június 30.-a óta nem vehetnek vissza gázpalackot. Ezután egy távolabbi, más cég által üzemeltetett töltőállomásra mentem, ahol szóról-szóra ugyanazt mondták, mint az előzőnél. Amikor a palackokat vettem tízegynéhány éve, darabonként tízezer Ft betétdíjat kellett fizetnem. Most meg nem veszi vissza egyik forgalmazó sem? – Hogy is van ez?-
3.
Az egyik legszínvonalasabb, természetfilmeket sugárzó csatorna a következőképpen hirdeti másnapi műsorát: Tartson velünk, nézze meg a „Qwin Mary 2-t, a páratlan óceánjárót”!
Na igen, nekem meg a kilenc is páros.
4.
Szeretem a temetőt így ünnep előtt. A szépen feldíszített sírok, a pislákoló mécsesek, a csendesen sétáló tömeg, az itt nyugvó szeretteink felvillanó emléke, mindig különleges hangulatot kölcsönöz e napnak. Az ideit sikerült elrontani. Már az idő sem az igazi, borús szemerkélő eső, na mindegy ez van. Nagynehezen találok parkolóhelyet, kiszállunk, virágok, gyertyák, minden megvan, elindulunk be a temetőkertbe. Előttem egy kisebb csattanás, egy régi Lada nekitolat a mögötte álló Opelnek. Az Opelból kiugrik egy negyven körüli férfi, meg sem nézi a kocsiját, hogy megsérült-e, rohan a Ladához, és minősíthetetlen hangon üvöltözik, szidja a kocsiból éppen kiszállni akaró öreg bácsit.
A nagy kiabálásra kisebb tömeg verődik össze, rendőr is kerül, kár nem keletkezett egyik kocsiban sem, csak az ünnep lett még szomorúbb.
10 hozzászólás
Gyakran bosszankodom én is bizonyos dolgokon, főleg nyelvi vonatkozásban, azon, ha valaki – bár ez a foglalkozása – mégsem beszél szép magyarsággal stb. Jól összeszedted újabb szilánkjaidat. Talán csak a Queen Mary-vel nem értek egyet, mert ebben az esetben a "páratlan" jelző nem a számra vonatkozik, hanem arra, hogy kivételes hajó volt.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm hozzászólásod, persze a "páratlan" mire vonatkozását értem én, de ez akkor is "muris" számomra. Mégegyszer köszönöm a véleményed.
Üdv.: Zagyvapart.
Szia!
Nagyon jók ezek az újabb szilánkok is az élet apróbb bosszúságairól, melyek nem eget rengetőek ugyan, de mégis hatással vannak a mindennapjainkra.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál, jól esnek biztató szavaid.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Ezek is nagyon jók, az ember felbosszantására éppen elég!
Jók a meglátásaid!…Lyza
Köszönöm szépen kedves Lyza.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Szilánkjaidban fel lehet lelni a józan ész hiányát: legyen szó útépítésről, gázpalackról, hirdetésről, vagy a halottak napjáról.
Annyira "kavar" mindenki, hogy valahol útközben, a nagy össznépi társasjátékban, elveszítjük az eszünket!
Ezek a szilánkjaid is húsbavágóra sikerültek! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm elismerő hozzászólásod.
Zagyvapart.
Jó kis szilánkok, mind rövid, de velős!
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy nálam jártál.
feri