Böngészés: természet
Fáznak a télben a fák körülöttem, ágaikat remegőn idenyújtják, üsse a kő, de ha már idejöttem…
A Nap melegét sugározza a tájra, erre a tél végi földi világra. A növények, fák, bokrok lassacskán…
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye, sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben.
A tél feszíti még a fátyolát a dermedő, fagyott világra, a szürkeség szorít, nem enged át Napot…
Tőzikéink kinn a kertben fehér virágaikkal bólogatnak a gyenge szélben így jelezve…
Szundikál a fagy. Csillanó csönd áramlik. Puszta a világ. Nagy pelyhekben hull…
Még vad a tél, szele körbefon és szilajul belemar kebelembe, jéghidegén konokul fut az éj…
Az éj fehér lepelt terít a tájra, az ablakomba hópihék keringnek, akárha mind csupáncsak…
Halványuló fénnyel világít a tájra, erre a fagyos, hómentes téli világra, majd elfáradva tovább…
Nézd, még ott áll az a fa!- még az ősöm ültette, mikor dedjét szülte. Dús árnyékában megpihenhetünk…