Lenézett a háztető majd belezuhant a saját talapzatába. Sok szemgolyó vette a lapot, de valaki koporsója szűk, nem láthatta a ház előtti betonutat. Egy gerinc eltört, másik hívta a mentőket, akik vörösen, kéken látták, mint figyel a többi, unott képű, bárgyún bámuló, sajnálkozó, hőkölő szemgolyóhadat, mást nem tehettek. A kék egyenruhások főttek a napon, akár rántottak volna tojást ma inkább, de itt a ház aljában, a betonúton csak a szemgolyók vonultak, ki oda, ki el, máshová, ki ott ácsorgott, még ki tudja, mi történik még. A sziréna hangja feljajdult, a Szemgolyók az evőkéjük elé tették kezüket és a zúgolódásnak hamar vége lett, mert elkezdődött a fesztivál a városban. Sietett mindenki, hogy nem maradjon le a hideg sörről, de nem maradtak beszédtéma nélkül mindaddig, amíg csak a másik nap az árusnál a kihevert fáradalmak után már kínban, nyögve is kénytelen voltak beszélni, és beszélni, mert csak erről tud a Szemgolyó.
2 hozzászólás
Érdekes látásmód: mintha kívülről és felülről láttatnád a történteket. Számomra ez tette érdekessé az írásodat.
Köszönöm, hogy írtál, kedves vagy.
Üdv: Szőlőszem