nyikorogva élem most napjaim
sutból néz felém a kedvem
vöröslő képem karmazsin
színjátszón viselem terhem
aszfalton hagytam egy kiáltást
trágár szó üvöltött felém
bőrömet szántotta csárdás
paprika szórta az erét
arcomra duzzanat domborult
szemem ha látott is minek
szirénát hallottam dalolni
és villogó kék fényeket
lilába borult az éjszakám
álmomban üldöztek kevélyen
ültek egy drótszamár karzatán
nyakamban csillogott a szégyen
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon ´látható´an írtad le a balesetedet
szinte hallani:"aszfalton hagytam egy kiáltást
trágár szó üvöltött felém"
A legjobbakat Neked!
Elhiszem,miken mehettél keresztül!
Szebb napokat:sailor
Köszönöm Sailor!
Vacak érzés volt, de már gyógyulok.
💜
Na, de jó lett, 🙂 Editke, a versed!
Olyan, gyógyulós forma.
Szeretettel olvastalak, és kívánok további, és teljes felgyógyulást!
Ölel, óvatosan: Ildikó
Igen, már gyógyulgatok. Köszönöm Ildi ! ❤❤❤