Van élet a halál után, csak egyre rövidebb. Amikor készen vagyok egy novellával, egy kicsit mindig belehalok. Na, jó, készen sosem vagyok egyik írásommal sem, mert mindig találok javítani valót. Van benne hiba, vagy éppen kikívánkozik egy-egy mondat, vagy beszúrok néhány gondolatot. Közhely, amit most mondok, de nem is én írok. Valami belső késztetés munkál írás közben, és arra visz, sodor, amerre akar. Élvezettel írok. Nem tartom magam írónak, ahhoz sokkal többet kellene tudnom magáról a mesterségről is, és a világról. Amikor egy-egy novellámat befejezettnek nyilvánítom, mindig ott motoszkál a fejemben egy újabb történet. Ezek legtöbbje nem valósul meg, nem lesz belőle alkotás. Azt mondják, nem a cél az igazán fontos, hanem a hozzá vezető út. Olyan ez, mint a futás. A rajtnál tudod, hol a cél, hova kell befutnod, de azt élvezed, amíg úton vagy.
Meghaltam. Lelkemet már régen elvitte az ördög. Nincs semmi, ami marad utánam, mert gondoskodtam arról, hogy életemet eltékozoljam. Nem hoztam létre semmit, amiről majd emlékezetessé válik a személyem. De nem vagyok szomorú. Kapok lehetőséget újra élni az életemet, a halálom után. Igaz, háralévő néhány évemben kell pótolnom mulasztásaimat. Itt, és most lezárult valami, amire sokan csak legyintenek, ugyan! És kezdődhet valami más. Élet a halál után. Velem leszel, fogod a kezem, azt ígérted. Nekem boldogság, neked áldozat. Semmim nincs rajtad kívül. Minden, ami érték, az te vagy számomra. Egy halál utáni élet reménysége. Hogy még adhatok valamit, hogy boldoggá tehetlek. Ha nem is váltom meg a világot, mint ahogy a halálom előtti életemben sem sikerült, de téged megválthatlak, ha elfogadsz, ha befogadsz.
Kávémat kavargatom. Nézem, ahogy az édesítő pillanatok alatt megsemmisül a forró lé felszínén, ahol végtelen cikázásba kezd. Feketén szeretem, és forrón. Nincsenek görcsök, nincs teljesítési kényszer, ma már csak üresség, és fénytelen örömök vannak, nincs perspektíva. A jelenben létezés, a jövőtlen idő múlása kikezdte érzékeimet. Tompán, és érzéketlenül hullok személyiségem mélységeibe. Jó akarok lenni, de képtelen vagyok rá. Nem érdemlem meg a gondoskodásod, az odafigyelésedet. Nem vagyok rá méltó. Tegnap magam mögött hagytam valamit, most már csak rád koncentrálok, a megfelelés kényszere nélkül.
Rossz gondolatok. Múlnak, ahogy a fekete nedű szétárad bennem, életre kelt. Így már jó. Ma reggel úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. A tegnap esti pálinka lehet az oka. Nem vagyok másnapos. Ez azért aggaszt egy kicsit. Úgy látszik, a halál utáni életnek is vannak előnyei.
6 hozzászólás
Meghalt a költő. Persze csak "lélekben", hiszen pálinkát iszik, kávézik. És töpreng az "írás" mibenlétén. Jó, bár nem értem, nem érem fel ésszel. Nekem Márai és Hamvas is sok egy kicsit, már említettem múltkor. Az elvont gondolatok, (meghaltam, de mégse), nehezen jutnak el tudatomig. Az én hibám, nem a Tied. De egyvalami tök világos: mestere vagy a szónak, és ezért szívesen olvasok bármit Tőled: Üdvözlettel: én
Köszönöm Bödön, meghat, amit mondasz. Hatvanhét éves korában az ember elgondolkodik azon, hogyan tovább? Mire pazarolja el azt a pár évet, ami még hátravan. Az is lehet, csak néhány hónap. Meghalt bennem az alkalmazkodó, az igénytelenséget eltűrő, kompromisszumokat kötő ember. És tovább él a világra nyitott, szabad ember, aki a halála után, egy csodálatos találkozásban, egy gyönyörű szerelemben találja meg a jövője értelmét, célját. Ez nem megy csak hangyányi cinizmussal, iróniával. Te is hallottad, ilyenkor elgurul a gyógyszer, vénségére megbolondult az öreg, szegénykém, demens lett. Én nem így élem meg, de a környezetem nyilván, igen. Egyszerűen szólva, szerelmes vagyok, barátom!
Üdvözlettel,
Janó
Mint látom, előttem szóló is úgy látja, hogy lélekben a költő már nem él, mivel
pálinkát iszik… Pedig a pálinka nagyon erős, inkább nem szabad inni.
Már csak azért sem, mert akkor Te vagy most a költőnk, írónk, máskor már nem
tudsz ilyen jó novellákat írni. Hagyd abba! Akkor nem lesz semmi baj.
Tetszett a novellád, szeretettel olvastam:
Kata
Kedves Kata!
Nagyon kedves, hogy aggódsz, de nem vagyok jóban az alkohollal, nincs vele problémám. Természetesen, ahogy Bödönnek is leírom, meghalt bennem a tétlen, az öregségen morfondírozó ember, és csodálatos évek elé nézhetek. Szerelemnek hívják! 🙂 Rátaláltam a páromra, a társamra.
Szeretettel,
Janó
Ez óriási, remélem, és szívből szeretném majd hallani azt is, hogy nagy siker lett.
Sokkal jobb lesz egy kedves társsal egymást ölelve pihengetni, sétálgatni és élni,
mint egyedül unalmasan bajainkkal unatkozni. Remélem hamarosan azt is halljuk
majd, hogy remekül sikerült.
Én hozzá szeretettel minden jót kívánok,
szeretettel: Kata
Köszönöm kedves Kata!
Biztosan így lesz. Még kell egy kis idő, amíg a dolgaink rendeződnek. Ő ad nekem erőt, miatta érdemes reggel felkelni, mert általa lesz szép minden napom, minden perce.
Szeretettel,
Janó