15. fejezet
László rövid idő után csatlakozott Rózsához, és Petrához a társalgóban.
– Mehetünk? – kérdezte.
– Akkor mehetek veled a lovakhoz? – ugrott fel indulásra készen Petra.
– Csak lassan kislány – csitította Rózsa. – Talán előbb össze kellene csomagolni neked, ruhát, tisztálkodó eszközöket.
– Rajztömböt, meg színes ceruzákat is viszek – jelentette ki Petra.
– Akkor irány a Havanna lakótelep – adta ki a parancsot László. – Anyukád ideadta a kulcsot, hogy össze tudjuk szedni, amire szükséged lehet. Nem baj, ha nem jut minden eszünkbe, ami kellhet, mert nem leszünk olyan messze, hogy ne tudnánk bármikor eljönni, azért ami esetleg hiányzik.
Valamivel több, mint egy óra múlva már a lovardában voltak. László hívta Rózsát is, hogy jöjjön velük, nézze meg, hol fogja tölteni a következő pár napot Petra. Elhárította a lehetőséget, korából adódó fáradtságra hivatkozva.
Alig állt meg az autó a kislány már nyitotta is az ajtót, hogy minél hamarabba lovak között lehessen. A délutáni nap még mindig melegen sütött. A felhalmozott bálák, ami mellett leparkoltak, most adták ki a déli nap melegét. A száraz szalma illata lepelként borult a környékre. A kislány mélyet szippantott belőle, és már szaladt, volna barátaihoz.
– Petra! – szólt rá László. – A cuccodat ne hagyd itt.
– Meg akartam nézni a lovakat – nézett tágra nyílt könyörgő szemekkel.
– Előbb megmutatom a szálláshelyedet – nyitotta a csomagtartót László. – Hamarosan vacsoraidő addigra el kellene foglalnod. Utána megismerkedhetnél a lovas tábor többi lakójával. Vacsora után lesz még idő a lovakra is.
Kicsit duzzogva, de követte Lászlót a szálláshely felé. Az istállóktól kicsit távolabb egy új épület felé indultak.
– Abban az épületben vannak a szobák – mutatott előre László. – Ott van az étkező is, szerintem már készítik a vacsorát.
Az ajtó nyitva várta őket. Előre engedte Petrát, aki belépett az előszobába. A helyiség körbe fával volt burkolva, és egyforma távolságra egymástól, az ágyszámnak megfelelően tizenhat fogas volt szerelve. Nyolcat használtak is, mert azok alatt egy-egy pár szobacipő, vagy papucs helyezkedett el.
– Választhatsz egy fogast – mutatott körbe László.
Petra, mintha nem hallotta volna tovább ment, és belépett a következő terembe. Ez nagyobb volt az előzőnél, és három hosszúkás asztal foglalta el a nagy részét. Kettő meg is volt terítve vacsorához. A falak halvány sárgára festve, körben lovakról készült képekkel díszítve.
– Ez az étkező, és rosszidő esetén a társalgó – magyarázta László.
– Nem szeretnék itt aludni – mondta Petra szomorú tekintettel. – Veled alhatnék a te szobádban? – kérdezte.
– Nem táboroztál még soha? – kérdezett vissza László.
– Nem – hajtotta le a fejét Petra. – Soha nem aludtam idegen helyen, idegenekkel.
– Az én szobám elég kicsi – gondolkozott hangosan László. – De ha ragaszkodsz hozzá, megoldjuk. Azért ha már itt vagyunk, nézz körül, hátha meggondolod magad – javasolta.
Az étkező oldalában lévő ajtó kinyílt, és egy testes pirospozsgás arcú asszony lépett ki rajta.
– Ő Joli néni – mutatta be Petrának. – Ő pedig Petra – tolta előrébb a kislányt. – Egyel több vacsora vendége lesz. Nem baj?
– Ahol nyolc gyerek jól lakik, ott a kilencedik sem marad éhen – lépett közelebb Joli, és nyújtotta a kezét -, gyere, megmutatom a szobákat.
– Nem fog itt aludni, de azért megnézheti – mondta László.
– Azt hittem, aki itt vacsorázik az már itt is alszik – szabadkozott Joli.
– A lovardában marad, de az én szobámban akar aludni.
– Az elég kicsi, szűken lesztek.
– Azt mondta László, hogy megoldjuk – szólalt meg először Petra.
– Azért a szobákat megnézheted – fogta meg a kezét Joli, és vezette a lépcső felé. – négy szoba van a tetőtérben, mindegyikben négy ágy – magyarázta.
László az étkezőben megvárta őket. Nem kellett sokat várni, már jöttek is lefelé. Elbúcsúztak Jolitól, jelezve, hogy vacsorára visszajönnek. Petra sokkal felszabadultabban lépkedett László mellett, mert tudta elérte, amit akart.
A tóhoz közelebb lévő istállón mentek keresztül, hogy találkozzanak Gézával. Éppen Rozsdás bokszát takarította, közben korholta az állatot, mert mindig az útjában volt.
– Szia, Géza – köszönt Petra széles mosollyal az arcán.
– Szia, Petra – fogadta a köszönést az istállófiú. – Jó, hogy jössz, csinálj már valamit ezzel a lóval, nem hagy békén, állandóan a sarkamat tapossa.
A kislány komolyan vette a felszólítást, belépett a bokszba, és megfogta Rozsdás állszíját. Magához húzta a fejét, és valamit súgott a fülébe. Géza figyelmét ismét a takarítás kötötte le, bízva abban, hogy a lóval egy darabig nem lesz gondja. Ahogy Petra elengedte a lovat, az elindult Géza felé, és mikor a háta mögé ért, a fejével taszított egyet rajta, amitől majdnem hasra esett. Petra hangosan felnevetett.
– Pedig azt mondtam neki, hogy hagyjon dolgozni – mondta nevetés közben.
– Ezt még megkeserülöd – nevetett Géza is, és nyomatékot adva szavainak, az épen villáján lévő ürüléket Petra felé dobta.
– Ha kijátszottátok magatokat – lépett László is a bokszba -, akkor szeretnék valami kérni tőled Géza.
– Igen, főnök, akarom mondani László, miben segíthetek?
– Keresd meg Pistát, hozzatok át egy ágyat a szobámba a gyerekszállásról.
– Ott fogsz aludni? – kérdezte csodálkozva Géza. – Elég szűkösen lesztek.
– Megoldjuk – mondta határozottan Petra.
– Utána segítesz Rozsdást lekefélni?
– Szívesen – mondta, és indult László után, aki már a kijáratnál járt.
Megkerülték a következő istállót, és a túlsó oldalán lévő ajtón beléptek egy kis szobába.
– Ez az én szobám – mutatott körbe László. – Amíg nem hozzák meg az ágyadat, lepakolhatsz az enyémre.
Odalépett az ablak alatt álló komódhoz, kihúzta a fiókot, a benne lévő pár holmit egyel lejjebb rakta, majd rámutatott.
– Ide bepakolhatod a holmidat. A rajzeszközeidet pedig tedd a tetejére.
Petra egy szó nélkül elkezdte kipakolni a holmiját, nehogy László meggondolja magát.
– Fürdőszoba sajnos nincs. Tisztálkodni át kell járnod a többi gyereknek kialakított fürdőszobába.
– Nem baj – mondta Petra, és tovább rendezgette a holmiját.
A délután többi része hamar elszaladt. Petra megismerkedett a táborozó gyerekekkel. Hamar befogadták, mert minden lóról tudott nekik valami érdekeset mesélni. Együtt csutakolták le Rozsdást, majd együtt vacsoráztak. Már sötétedett mikor fürdés után elfoglalta új fekhelyét. László betakargatta, puszit nyomott a homlokára, és azt mondta: – Aludj jól.
– Ugye meggyógyul anyu, – kérdezte aggódó arccal.
– Biztos hamarosan rendbe jön, jó kezekben van – nyugtatta László.
– Mesélnél nekem? – kérdezet, kikukucskálva a takaró alól.
– Mit meséljek? Én nem szoktam mesélni, nincs is mesekönyvem.
– Mesélj a lovakról.
– Mit szeretnél hallani róluk – kérdezte László, és közben leült az ágy végében a kislány lába mellé.
– Mit jelent, hogy egy ló hidegvérű?
– Ez tényleg érdekes téma – kezdte a mesélést László. – Vannak hidegvérű, melegvérű, és nemesvérű lovak. A pónikat nem szokták ilyen osztályokba sorolni. A hidegvérűek súlyosabb vaskosabb állatok, ezért inkább munkára használják őket, de fogatokban is nagyon jól dolgoznak. A melegvérűek az igazi sport lovak. Kecsesebbek, vékonyabb a lábuk, selymesebb a szőrük. Díjlovaglásban, és díjugratásban előszeretettel használják őket. Nemesvérűnek számítanak a telivérek, és a magas hányadú félvérek – mesélte László, mintha előadást tartana a témában, és csak most vette észre, hogy Petra milyen egyenletesen szuszog. Nem vette észre, mikor aludt el, de olyan nyugodt volt mintha otthon a saját ágyában feküdne.
László kis időre magára hagyta a kislányt, amíg körbesétálta a lovardát. Mivel mindent rendben talált ő is nyugovóra tért.
6 hozzászólás
Üdvözletem, János.
Kellemes és felüdítő volt ez az epizód, amelyből ezúttal sem hiányzott egy kis ismeretterjesztés, aminek külön örültem.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm az értékes odafigyelésedet. Úgy veszem észre, hogy egyre kevesebben jelzik tetszésüket, és ebből nekem az következik, hogy már nem köti le annyira az olvasókat. Lehet, hogy megijesztette őket a kicsit durvább rész, pedig az élet nem fenékig tejfel.
A következő fejezet, ismét a romantikus vonalat fogja erősíteni, remélem azt megint többen olvassák majd.
Várlak ismét, üdvözlettel: János
Kedves János!
Nekem tetszett ez a részlet is. Érdekes, hogy mennyi mindent megtudunk a részletekből is, a lovakról.
Én nagyon szeretem az állatokat, a lovakat általában nagyon okos, és intelligens álatooknak tartom.
Természetesen ez attól is függ, hogy ki a gazdája a lónak. Ismertem egy állatorvost, akinek saját lova is volt. Egy alkalommal jól megjárt, de azt hiszem, hogy megérdemelte, mert a lova megrúgta úgy, hogy mások jöttek érte, mert nem tudott hazamenni. Még jó, hogy észrevették. Általában durva volt, például ha kisebb állatokhoz hívták, pl. beteg macskákhoz, egy alkalommal azt morogta: egy macskáért menjek én fel a lépcsőn? Egyébként is csak a nagy állatokhoz ment ki szivesen, mert azokért többet fizettek neki. Ezért én nem hozzá mentem, ha beteg lett egy cicám, bár szomszédok voltunk.
Én szivesen olvasom a regény-részleteidet, de ha nagyon hosszúak, akkor nekem az nagyon fárasztó, mégis olvasom, mert érdekesek.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál. Megfigyeltem, hogy nem csak te vagy így, hogy hosszú írásokat nem szívesen olvas. Verseket, és a rövidebb novellákat többen látogatják. Szerintem a rohanó élet miatt sem szeretnek sokat időzni egy helyen. Mellesleg a monitoron olvasás, nagyon fárasztja a szemet.
Papír alapú könyvet én még mindig többet olvasok mint így monitoron.
Én itthon úgy oldottam meg, hogy a TV-t használom monitornak. így a több mint egy méter képátlótól, már távol ülhetek. Kb. 3 méterre. ez nem annyira szemfárasztó, mint a kisebb monitor, amitől fél méterre van az olvasó szeme. Fotelban kényelmesen elhelyezkedve, ölemben a vezeték nélküli billentyűzet. mellettem a kis asztalon, az egér, meg egy pohár víz. Én így írok, és olvasok. Javaslom mindenkinek.
Üdvözlettel: János
Kedves János! Most kicsit irigylem Petrát! Ott alhat, ott lakhat szeretett lovacskái közelében. Kicsit idilli ez a kép, szinte félek attól, h esetleg megváltozhat. De miért változna? Mi oka lehet rá, mármint a "helyzetnek" – hogy megváltozzon? (Hacsak nem az írói szándék?) Érdeklődéssel olvasom! Üdv: én
Kedves Bödön!
Köszönöm a hozzászólásodat. Miért is változna valami, hiszen egy romantikus regényről van szó. Ez azonban nem zárja ki a gazdag cselekményt, és esetenént a nem várt fordulatot.
További jó olvasást, sajnos egy kis lószagot nem tudtam mellékelni, üdvözlettel: János